Kövessetek minket Bloglovinon! :D

2013. január 26., szombat

M.Ágicának.: Valentin Napi meglepetés Nialltől. 18+


Ez kicsit romantikusabbra sikerult inkabb...:$ remelem nem baj.:))
A téli szünetet a barátnőmnél töltöttem Írországban. Ő mullingari így reménykedtem abban, hogy hátha össze futok a One Directionös Niallel. Az égiek valószínúleg meghallgattak, ugynis az egész szünetet vele töltöttem. Tény..bele szerettem és azt mondta ő is belém. Tudtam, hogy ez csak egy szüneti szerelem, de bíztam abban, hogy lesz folytatása, mikor felültem a haza felé vezető repülőre.
Mióta haza jöttem, minden héten beszélünk Niallel, de fogalmam nem volt, hogyan tudjuk tovbb húzni ezt a távkapcsolatot.

Február.:
Valentin Nap volt a suliban, ami nekem felettébb rossz volt. A suliban mindenfelé ölelkező szerelmes párokat láttam, minden szünetben szerelmes számokat adtak, én pedig csak kinlódtam. Éppen nagy szünet volt és úgy terveztem, hogy nem megyek le, de a barátnőim nem hagytak.
-Ági, gyere már. Tudjuk, hogy rossz Niall miatt de nem ülhetsz itt egésznap. Ráadásul valami vendég fellépő fog fellépni. Kéérlek, gyere le. - rimánkodtak.
Nagy nehezen beleegyeztem. Mikor leértünk az aulába hatalmas tömeg volt, de kitartó barátnőim addig fúőrták magukat előre, míg a beépített színpad előtt nem álttunk.
A szokásos bemondó csaj felment a színpadra.
-A mai nap az egy különleges. Nem csak azért, mert Valentin Nap van, hanem azért is, mert öt nagyon különleges fiú jött el ma hozzánk. Nincs olyan ember szerintem, aki nem ismerné őket. Az ok amiért eljöttek ma hozzánk. Az egyik fiút gyengéd szálak fűzik egyik diákunkhoz és azért jött ma el, hogy ezt tudtára is adja. Nem is húzom tovább az időt. A One Direction.
Mikor azt a két szót ki mondta a lány, megdermedtem. Mindenki sikítozott körülöttem én meg álltam, mint egy darab fa. A fiúk megjelentek a színpadon és énekelni kezdtek. Mikor megláttam Niallt úgy éreztem mentem elájulok. Annyira tökéletes volt még mindig. Nem akartam elhinni, hogy létezik olyan ember, akiben egy szál hiba sincs.
Niall végig engem nézett, majd tátogtam neki."I love you.". Hirtelen abba hagyta az éneklést és azt mondta.
-Love you too, baby.
Mindenki rám nézett. Aztán Niall lelépett a színpadról és amilyen erősen csak tudott megölelt, viszonoztam és könnyek szöktek a szemembe.
-Annyira hiányoztál.- mondta miközben a fiúk még mindig énkeltek.
-Te még annál is jobban. - válaszoltam.
Kb így álltunk addig míg a fiúk be nem fejezték az éneklést. Akkor ők is lemásztak a színpadról és körbe öleltek minket. Én meg csak sírtam, mint egy hülye, mert eszméletlenül örültem nekik.
De becsöngettek így órára kellett mennem.
-Otthon várj meg, kérlek. - néztem Niallre még mindig könnyes szemekkel.
-Ott leszek, megígérem. - mondta majd megpuszilt és elengedett.
Alig vártam, hogy vége legyen a napomnak. Minden szünetben megkaptam a "robanc" jelzőt, de nem tudott érdekelni. Minél hamarabb Niallel akartam lenni.
Mikor kicsöngettek az utolsó óráról fejvesztve rohantam haza. Szerencse, hogy nem laktunk messze a sulitól, így kb tíz perc alatt haza értem. Mikor berontottam a házba anya ült a nappaliban.
-Niall a szobádban.. - kezdett bele de szavába vágtam.
-Ja tudom. -mondtam majd felszaladtam szobámba.
Niall az ágyamon ült és tévézett. Szó szerint vetődtem rajta és a mellkasába fúrtam a fejem.
-Annyira jó, hogy itt vagy. - mondtam és megcsókoltam.
Annyira elmerültünk a dologban, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy nincs rajtunk semmi ruha.
-Biztos akarod? Velem? - kérdezte félénken.
Tizenhat éves voltam és szűz.. de tudtam, hogy az akivel akarom az elsőt, kétség kívül Niall.
-Ki mással akarhatnám, ha nem veled. - mondtam neki és megcsókoltam.
-Biztosan fájni fog majd, szóval ne haragudj rám.
Bólintottam. Felnyomta nekem egy ujját majd mégegyet. Feszített de türhető volt.
-Biztos? - kérdezte megint.
-Igen Niall, biztos. - mondtam neki nyugodtan.
Tudtam, hogy milyen...százszor átgondol mindent mielőtt cselekszik.
Lassan belém vezette magát. Nem volt túl kellemes érzés, de én rosszabbra számítottam.
-Nagyon fáj?- kérdezte aggodalmasan.
-Tűrhető. - mondtam neki őszintén és megcsókoltam.
Miután már a kis fájdalom is élvezetté alakult, vártam, hogy mikor gyorsít..de nem tette. De valahogy nem is zavart.. így volt tökéletes. Húsz perc múlva azt hiszem a mennyországba kerültem pár pillanatig.
Niall még párat tolt és ő is elment. Fáradtan dölt le mellém. Magunkra húztam a takarót és a mellkasához bújtam, ő pedig szorosan átölelt.
-Soha többé nem engedlek el.
-Remélem is. - motyogtam.
-Ígérem.


Remélem tetsziik.:)) x
~Jennii


Kérjetek *KE* sztorit, vagy 18+os történetet.:))) küldjetek e-mailt a ke181d@hotmail.com-ra. Írjátok le a neveteket; azt, hogy mit szeretnétek és, hogy kivel.:)

3 megjegyzés: