Kövessetek minket Bloglovinon! :D

2014. augusztus 21., csütörtök

Búcsúszó

Sziasztok drága olvasók!
Sajnálattal közlöm, hogy én, azaz Szikraa ezennel búcsúzom. Ez az utolsó posztom.
Pusztán egy ok miatt, pontosabban egy "író" miatt. Alaposabban nem fejtek ki semmit, mert nem leszek ennyire gerinctelen, de nem fogok tovább tűrni.
Remélem, tetszettek a történeteim, remélem megszerettetek. Szerettem, sőt imádtam nektek írni, de egyszer minden jónak vége szakad.
Szeretlek titeket drága, drága olvasók!
Sziasztok!

Szikraa.*

2014. augusztus 10., vasárnap

Briginek: Dadus (Niall) 18+

Ne haragudj a rengeteg késésért! Azért remélem tetszeni fog! :) xx



A nappali közepén ülök a másfél éves Emily Horan-el. Éppen próbálom lefárasztani egy kis játékkal, hogy délután eleget tudjon aludni, mikor édesapja, Niall dühösen ront be a lakásba.
- Uram, minden rendben van?- szólítom meg óvatosan főnökömet. Ahhoz képest, hogy 20 éves és gondtalan fiatalként kellene élnie, elég feszült ember, köszönhetően a volt barátnőjének, Emily anyjának.
- Úgy nézek én ki, (T/N)? Mi?- fújtatott dühösen. Igazán megijesztett ezzel a hangnemmel. Általában kedvesen beszél velem. Felkaptam Emily-t és felvittem a szobájába. Elég bonyolult sztori ez. Emily egy igazán felelőtlen átbulizott éjszaka eredménye. A nagyszüleinek köszönheti az életét. Az anyja el akarta vetetni. Végül a szülei miatt köteles volt kihordani őt, de amint lehetett, átpasszolta Niall-nek a felelősséget. Mélységesen utálom ezt a nőt, pedig csak egyszer találkoztunk. Igaz, akkor is rendesen összeszólalkoztunk.
- (T/N)! Gyere ki, kérlek!- szűrődött be a hangja. A kislánnyal az oldalamon léptem ki.
- Szólított, Mr. Horan?- pislogtam rá, még mindig megszeppenve. Amióta nála van Emily, itt dolgozom, mégsem emelte rám egyszer sem a hangját ezelőtt.
- Először is, még mindig fél évvel vagyok idősebb nálad, másodszor pedig elnézést akartam kérni. Nem tehetsz róla, hogy az exem egy szuka!- füstölgött. A karjaimban tartott kislány kezdett elbóbiskolni.
- Ha gondolod, beszélgethetünk, csak fektessük le Emily-t!- mosolyodtam el óvatosan. Lágyan megfogta kislányát.
- Gyere Hercegnő, megyünk aludni!- nyomott apró puszit az egyenletesen szuszogó csöppség homlokára. Bent Niall letette az ágyra, én pedig betakartam, közben összeért kezünk. Mintha elektromosság szikráit éreztem volna bőrünk súrlódásánál. Egymásra pillantottunk. Ő is érezhette. Zavartan pislogva húztam el onnan a kezem. Bekapcsoltam a bébiőrt, a párját pedig kézbe fogtam, azzal a céllal, hogy levigyem a nappaliba.
- Mehetünk?- kérdezte Niall. Bólintottam és elindultam előtte. Torkomon akadt a lélegzetem, mikor megéreztem tenyerét a gerincoszlopom aljához simulni. Lesétáltunk a lépcsőn, majd a kanapéra ültünk. Niall pedig mesélni kezdett.
- Csak megkérdeztem, hogy nem szeretne-e jelen lenni Emily szülinapján, erre azt felelte, hogy Emily neki senki, ahogy én sem. Fizet gyerektartást, ezután hagyjuk békén.- mondta.
- Ez a nő egy valóságos szörnyeteg!- morogtam. Niall közelebb csúszott hozzám. Keze a combomon pihent, átható kék pillantása felébresztette libidómat.
- Niall, ez...- kezdenék bele, de puha ajkai elhallgattatnak.
- Emily-nek szüksége van rád!- motyogja, mikor ajkaink elválnak.
- Ezt értem, de a főnököm vagy!- dadogok.
- Nekem is szükségem van rád! Nem akarok a főnököd lenni többé! A barátod akarok lenni!- kísérel meg egy újabb csókot. Ezúttal én is mozdulok felé. A lágy csókokat szenvedély mérgezi meg. A bébiőr hangjára szétrebbenünk. A nadrágom, a felsőm és Niall inge a földön hever. Gondolkodás nélkül kapom fel és gombolok be néhány gombot.
- Megnézem!- hajolok le a kanapén ülő srác ajkaihoz. Kettesével szedve a lépcsőfokokat szaladok fel a kislány szobájába. Nem mondanám sírásnak, inkább nyöszörgésnek. Kezét a kiságy melletti szekrény felé nyújtogatja. Odaadom neki a kis üveget. Iszik néhány kortyot.
- Anya!- nyúl felém. Felveszem a kiságyból. Odahajolok a bébiőrhöz.
- Niall, gyere picit!- kérem. Pillanatokon belül szinte beesik az ajtón.
- Baj van?- lihegi.
- Dehogy is! Sőt!- mondom.- Na Emily, mondod még egyszer?- pillantok a karjaimban tartott kislányra.
- Anya!- feleli, majd megdörzsöli a szemét és mellkasomra dől.
- Látod? Erről beszéltem!- suttogja Niall. Halványan elmosolyodom, majd visszateszem a lányát az ágyába. Elindultam az ajtó felé, ő pedig felemelt és levitt a lépcsőn. A kanapéra fektetett, majd fölém mászott.
- Szexisen áll rajtad az ingem!- siklatta végig rajtam a pillantását. Ajkamba haraptam, majd megcsókoltam. Kicsatoltam övét és elkezdtem húzni róla a nadrágot.
- Kis türelmetlen!- kuncogott a nyakamba. Halkan nyöszörögtem, ahogy nyakam kényeztette. Keze bugyim alá siklott, mire kipattantak szemeim.
- Niall!- leheltem. Kihúzta kutató ujjait a bugyimból, majd miután gondosan leszopogatta róluk a nedvességemet, karjaiba kapott és felcipelt az emeletre. A szobájába vitt, ott pedig az ágyra fektetett. Lerúgta magáról a nadrágját, majd hosszú, erős ujjait nyakam köré fonta. Érzéki lassúsággal simított végig a melleim közt, egészen a köldökömig, majd egy gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Puha ajkai finoman becézték a bőrömet.
- Nem is értem, eddig hogyan bírtam ki, hogy ne érjek hozzád.- mormolta melleim közé, jóleső bizsergést küldve ezzel a végig a testemen.
- Szent szar, kezdj már velem valamit!- húztam fel magamhoz a fejét.
- Mondd ki, mit szeretnél!- csókolt bele a fülembe.
- Téged, csak téged akarlak!- nyögtem kéjesen.
- Ez kevés. Talán az ujjaimat akarod?- simított végig teljesen átázott bugyimon- Esetleg a számat?- csókolta meg a mellbimbómat.
- A kibaszott farkadat!- markoltam bele a puha szőke tincsekbe. Halk nevetés remegett a szobában, majd megszabadultam a kényelmetlenné vált, egyben utolsó ruhadarabomtól. Niall bokszere a földön landolt, majd egy hirtelen mozdulattal belém hatolt.
- Kívánságod számomra parancs.- súgta ajkaim közé, majd lassan mozogni kezdett. Tökéletes testével betakart, én pedig csak remélni mertem, hogy Emily nem most fog felébredni. Mélyre ható csípőmozdulatai erotikus nyögéseket csaltak ki belőlem. Egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd befogta a számat.
- Hallgass! A lányom néhány szobával arrébb alszik. Nem akarom, hogy arra keljen fel, hogy az apja a dadust kúrja!- morogta. Először elképedtem, majd rájöttem, mennyire beindít ez a hangnem. Lábaimat szorosan a dereka köré fontam, így áthatóbban érezve mély lökéseit. Csípőmbe kapaszkodva lökött még keményebben, én pedig megéreztem a finisben szokásos mámoros érzést.
- Niall!- nyögtem ki nagy nehezen.- El fogok...- nem tudtam befejezni, mert elkapta a térdeimet és szétfeszítette őket. Még egy mély döfés, majd hatalmasat élveztem. Hangosan szuszogtam, miközben Niall kezelésbe vette magát. Férfias nyögése térített észhez, majd rám borult forró, izzadt teste. Remegő kézzel kisimította arcomból az odalógó nedves tincseket.
- Remélem nem voltam túl durva.- csókolt meg finoman. Egy fejrázással válaszoltam, majd helycserére ösztönöztem. Könnyed csókcsatánkat a csengő törte meg. Kínomban elnevettem magam, majd mindketten tempós öltözködésbe kezdtünk.
- Te menj ajtót nyitni, én megnézem Emily-t.- mondta Niall. Egy gyors csók után ajtót nyitottam a türelmetlen látogatónak. Nagyon meglepett, mikor megpillantottam Niall volt barátnőjét.
- Baby, azt hiszem hozzád jöttek!- kiáltottam, mire Niall megjelent a karján az ásítozó Emily-vel.
- Hát te?- vonta fel szemöldökét, mikor megpillantotta a nőt.
- Beszélni akarok veled.- bökte ki, sűrűn felém pillantva. Átvettem Emily-t Niall-től, majd gyors távozásra akartam folyamodni.
- Akkor mi most elvonulunk, hogy tudjunk beszélgetni.- mondtam, de Niall megakadályozott. Azt akarta, hogy mellette maradjunk. Beinvitálta a nőt, aki belekezdett a rizsába, hogy mennyire megbánta, amit legutóbb mondott és szeretne a család része lenni. Niall természetesen jól kiosztotta. Meg is érdemelte. Ne akkor akarja a családját, mikor már betöltötték az utána hagyott űrt!

~Orsa

2014. július 5., szombat

Bárénekes (Harry) 18+

A kisvárosi élet nem való nekem. Unalmas, nem illik az én örökké pörgő személyiségemhez. Így miután kihevertem a 18. szülinapomat követő másnaposságot, elbúcsúztam óvó szüleimtől és morc tinédzser húgomtól, majd bepattantam két évvel idősebb barátnőm kocsijába, aki elfuvarozott Londonba. Lakótársak lettünk, így munkát kellett keresnem. Rengeteg visszautasítás után végre egy bárba felvettek próbaidőre. Egy nagyon rendes pincérnő mellett tanulhattam be. A hely még üres volt. A kis színpadra felléptem, ahol néhány hangszer állt. Szenvedélyesen szerettem a zenét.
- Szoktatok koncertet szervezni?- érdeklődtem, miközben ujjam végighúztam az állványban pihenő mikrofonon.
- Egy feltörekvő énekes szokott itt énekelni, hatalmas profitot hoz.- fintorgott. Barátságos nőnek tűnt, nem akartam máris elvágni magam nála faggatózással. Lassacskán a hely megtelt emberekkel. Rengeteg meló szakadt a nyakamba, mégis derekasan megálltam a helyem. Az emberek alaprobaja üdvrivalgássá erősödött, mikor egy magas, vékony srác kilépett a színpadra. Először nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet neki, csak mikor énekelni kezdett. A hangja, akár egy angyalé. Külseje tökéletesen passzolt mély énekhangjához. Sötét göndör fürtjei kócosan keretezték jáde szemeit. Tekintetem ajkaira rebbent. A legtündöklőbb rózsaszín, amit férfin láttam valaha. Merengésemből a pultoslány hangja rántott vissza.
- Lélegzetelállító pasi, ugye?- biccentett a srác felé, aki egy balladát énekelt éppen.
- ki? Aki énekel?- próbáltam időt nyerni magamnak.
- Igen. A neve Harry. Csodálatos, és ezzel teljesen tisztában van. Még Miranda-t is becsábította a kocsija hátsó ülésére. Csak aztán nem tett a kedvére, így elmondta a férjének, hogy lefeküdtek. Gondolom sejted, hogy válás lett a vége. És ezért fúj annyira rá.- fecsegte, én pedig dermedten álltam. Egy férjezett, ráadásul lényegesen idősebb nőt elcsábított? Rémisztő! A srác a koncertje után zárásig velünk maradt. Végig engem ugráltatva, természetesen. Valóban túlzottan tisztában van az értékeivel. A napok teltek, engem teljes állásba felvettek a példás munkamorálomnak köszönhetően. Harry és köztem pattogtak a szikrák, a legkevésbé sem romantikus értelemben. Egy suttyónak tartott, én őt egoistának, ezt pedig rendszerint egymás tudtára adtuk. Egyik este azonban gyökeres fordulatot vett a gondolkodásom. Éppen egy rendelést vettem fel a két dal közti szünetben, mikor Harry rezonáló hangján közölte a közönséggel, mennyire meleg van, megemelte a pólóját és megtörölte vele az arcát. A látványtól zavartan adtam le a konyhán a rendelést. Mikor legközelebb megengedtem magamnak egy pillantást a színpad felé, elállt a lélegzetem. Harry egy gyors, tüzes dalt énekelt. Nem volt rajta felső. Izzadt felsőteste csillogott a színes fényektől, miközben erotikusan mozgatta a csípőjét a túlfűtött dal ritmusára. Mély lélegzéssel tudtam csak lecsillapítani elmémet, melyben tomboltak a gondolatok, Harry milyen szituációkban vehetné hasznát ezeknek az erőteljes csípőmozgásoknak. Legnagyobb szerencsétlenségemre feltűnt neki vágyakozó arckifejezésem és a koncert után körülöttem legyeskedett, csak azért, hogy alázhasson. Mikor végképp túllőtt a célon, megragadtam a csuklóját és magammal rángattam a kihalt öltözőbe.
- Neked meg mi bajod van? Szállj már le a földre! Kinek ké...- hallgattatott el ajkaival. Sürgetően csókolt, mintha csak idő híjában lennénk. Élveztem forró nyelvét, amivel óvatosan végigsimított enyémen, de hirtelen eszembe jutott Miranda. Egy kis kaland tönkretette az életét.
- Harry! Elég lesz!- húzódtam el tőle. Remegő kézfejjel megtöröltem a számat.
- Ne próbálj ellenkezni!- tolt neki a falnak, majd becsukta az ajtót mögöttünk.- Tudom, hogy vágysz rám! Amit a színpadon műveltem, beindított téged. A csípőm mozgására elképzelzelted, hogy ugyan ebben a ritmusban keféllek meg! Ne merj tagadni!- nyalt végig a nyakamon. A fenébe is! Hajába túrva rántottam fel magamhoz a fejét. Mély, hosszú csókban egyesültünk. Közben megéreztem ujjait végig a nyakamon, a kulcscsontomon keresztül, le egészen az egyenfelsőm kivágásáig. Elhúzta a fejét, tekintetében vad, vágy keltette tűz lobogott. Most nyelve járta be ugyan azt az utat, amit előbb az ujjai.
- Keményre fogom szopogatni a mellbimbóidat, amint megszabadítottalak a felesleges ruhadaraboktól.- morogta melleimbe. Halk nyögés tört fel a torkomból szavai hallatán. Otthonosan mozgott az öltözőben. Tüzes csókcsata közepette is el tudott vezetni egy rozoga kis asztalhoz, amire leültetett. Csak remélni mertem, hogy elbírja a súlyomat. Szoknyám felcsúszott majdnem a csípőmig, ahogy helyet csinált magának a lábaim között. Végigsimítottam derekán, majd lerántottam róla a pólóját. Megbabonázva érintettem meg kemény izmait. Ajkamba harapva néztem fel rá. Arcán büszke mosoly tündökölt, ahogy megfeszítette ujjaim alatt kidolgozott izmait. Karjaimat nyaka köré fontam és végigfuttattam nyelvem feszes állkapcsán. Rövid, puha, szinte láthatatlanul szőke szőrszálak bizsergették nyelvem, miközben rádöbbentem, nincs rajtam felső. Melleim közé csókolva dereka köré vonta lábaimat. Lüktető középpontomnak feszült merev férfiassága, én pedig elveszítettem a fejem.
- Ó, könyörgöm! Magamban akarlak érezni!- nyögtem hangosan. Huncut mosolyt villantva emelte fel a fejét, kezében tartva a melltartómat.
- Ezt meg hogyan...?- bámultam rá levarázsolt fehérneműmre.
- Figyelemelterelés, édes!- csókolt a fülem alá. Csípőm az övének billentettem. A bennem lobogó olthatatlan tűz elvette az eszem. Egyik kezével mellemet kezelte, másikat a tarkómnál hosszú tincseimbe temette, miközben önfeledten csókolóztunk. A körénk gyűlt rózsaszín ködöt megfakította az ajtó nyílása. Riadtan rántottam el a fejem. Miranda állt az ajtóban, arcán meglepettség tükröződött.
- Üdv a klubban, kislány!- vigyorodott el, majd egy cinkos kacsintással magunkra hagyott minket. Felkuncogtam, Harry pedig vállat vont.
- Ideje komoly vizekre evezni!- jelentette ki, majd lábaimon végigsimítva elért már igencsak átnedvesedett bugyimig, amit le is hámozott rólam. Gyors mozdulattal kigombolta a nadrágját, majd elővarázsolta keménységét. Végigsimítottam rajta, kezem alatt kidomborodtak az erek.
- Szeretnéd magadban?- csábítóan vonta fel a szemöldökét. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Farzsebéből elővarázsolt egy csomagot. Miután a helyére került, nem csigázott tovább, belém merül. Combjaimba kapaszkodva kezdett lökni. Legszívesebben teli torokból nyögtem volna, de a hely nem volt rá alkalmas. Harry lélegzése gyors zihálássá vált, miközben növelte a tempót. Körmeimmel erőteljesen végigszántottam hátán. Csók közben az ajkamba harapott. Ahogy végigsimítottam hátát, nedvességet érzékeltem, véresre karmoltam! Az asztalra támaszkodva hátravetettem a fejem. Ajkai nyakamra tapadtak és harapdálni, szívni kezdte bőrömet.
- Hazza!- nyögtem fel, a gyönyör kapujában. Megragadta csípőmet és ez mindkettőnket a csúcsra juttatott. Lihegve kapaszkodtunk egymásba.
- Azt hiszem, kibaszottul beléd szerettem! Meg kell ismételnünk minden adandó alkalommal!- nyomott lágy, gyengéd csókot ajkaimra. Halkan nevettem, miközben szedelőzködtem. Az öltöző ajtajában visszarántott magához.
- Holnap reggeli? Meg szeretném ismerni a leendő barátnőmet!- kacsintott rám. Apró csókkal jutalmaztam, közben elvettem a telefonját és beírtam a számom.
- Hívj majd fel a részletekkel!- azzal kilibbentem, hogy befejezzem a műszakomat. 

~Orsa

2014. június 3., kedd

G.Bianka - Te engem próbálsz fenyegetni?! (Harry) 18+

Harry



-Hahó?! - törtem be kopogás nélkül legjobb barátom, Andy és a tesója, Harry házába - akit ki nem állhatok. 
-Kopogni nem tudsz? - a reszelős hang a konyha felől jött, így én reflex szerűen arra vettem az irányt. 
-Andy? - dőltem az ajtófélfának és úgy bámultam rá
Szürke pólót viselt, egyszerű farmernadrággal, illetve egy szintén szürke - ám sötétebb - sapka tette egésszé megjelenését. Ha nem lenne olyan orbitálisan bunkó, mint amennyire még dögösnek is mondanám. Még a rettentően férfias hangja és vonzó megjelenése sem tudja kompenzálni a hülye modorát. 
-Attól, hogy a tesómmal lakom az még nem jelenti azt, hogy tudok minden egyes lépésről. - vágta nekem a választ flegmán úgy, hogy még csak rám sem nézett.
-Komolyan nem értem, hogy lehettek testvérek. - forgattam szemeimet, majd elindultam a nappali felé, hogy leüljek a kanapéra és felhívjam barátomat, hogy mikor ér haza. 
-Ugye nem akarod meg várni?! - hallottam a dörgő hangot magam mögött, ami ismét arra késztetett, hogy szemeimet forgassam. 
-Hagyjál már lógva! - förmedtem rá és már éppen rányomtam volna a hívás gombra, mikor kikapta kezemből a mobilomat. - Hé! Add már vissza! - kiabáltam és azzal a lendülettel felpattantam. 
Mobilomat tartó kezét magasra emelte, hogy még véletlenül se érhessem el.
-Mert, ha nem? - nézett szemeimbe zöld íriszeivel. 
-Szerinted mit szólna az öcséd, ha megtudná, hogy a barátnőjével kavarsz?
Szemei elsötétültek, kezét lassan leengedte. Olyan erővel szorította mobilomat, hogy azt hittem eltörik. 
-Te engem próbálsz fenyegetni? - minden egyes szó után eggyel közelebb lépett, én ezzel együtt egyet hátráltam míg végül a fenekemre huppantam a kanapén. - Szeretnéd megtudni mit teszek azzal, aki fenyeget engem? - a háttámlára támaszkodott vállaim fölött így közrefogva engem. 
-Nem félek tőled. - magabiztosan szólaltam meg - legalábbis azt hittem. 
Hangom a kelleténél jobban remegett. Hatalmast nyeltem és nem mertem többet megszólalni.
-Utálom az olyan kis ribiket, mint te, akik azt hiszik, bármit megtehetnek. - morogta, majd ajkaimat kezdte bámulni.
Mi van? Most meg akar csókolni, vagy mi?! 
-Engedj el Harry! - találtam meg hangomat, ami ismét cudarul elárulta gyengeségem.
-Mert, ha nem? Megint megfenyegetsz? - szemeit le sem vette számról, ami kezdett egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozni.
-Nem mondok Andy-nek semmit, csak engedj el! Kérlek!
Ez komolyan megtörténik? Harry Styles-nak könyörgök?
-Persze, hogy nem fogsz. - időm nem lett volna reagálni mert ajkai az enyémekre tapadtak.
Szemeim háromszorosára nyíltak és hirtelen levegőt sem kaptam. Izmaim megfeszültek majd minden erőmmel azon voltam, hogy ellökjem magamtól. Nem ment. Ajkai serényen próbáltak válaszra bírni, de konokul szorítottam össze számat.
-Ne ellenkezz! Tudom, hogy akarod. - húzta el fejét két másodpercre majd ugyanúgy folytatta tevékenykedését.
Minél tovább halmozta el csókokkal számat, annál inkább lett kásás az agyam és már képtelen voltam uralkodni tetteimen. Ajkaim lassan elnyíltak, amit ki is használt és rögtön számba hatolt nyelvével. A hirtelen érzéstől egy nyögés szaladt ki a számon, amit Harry bátorításnak vett. Hanyatt döntött a kanapén és kötött pulcsimat felfelé kezdte húzni derekamon.
-Harry! - fogtam meg kezét, de lerázta magáról kezemet mintha semmit nem tettem volna.
-Fogd be! - mordult rám és ajkai egyre lejjebb kezdtek vándorolni.
-Mit művelsz Harry? - szinte sikítottam mikor elkezdte kigombolni rövidnadrágom. - Hagyd abba!!
Vergődni kezdtem alatta de semmi esélyem nem volt ereje ellen.
-Ha nyugton maradsz előbb szabadulsz! - szorított rá csípőmre.
Tuti ott maradnak az ujjai.
Egyik részem azért sikított, hogy hagyja abba a másik pedig azért, hogy abba ne merje hagyni. Őrjítő vitát folytatott bennem az ördög és a kis angyal. Agyam a belső vita közben olyannyira kikapcsolt, hogy már csak arra lettem figyelmes, ahogy bugyim a földön landol.
-Mi a..? - emeltem fel hangom és akkor megéreztem forró nyelvét legérzékenyebb szervemen.
Annyira intenzív volt az élmény, hogy megszólalni is képtelen voltam.
-Harry! - nyöszörögtem. - Kérlek! - bár magam sem tudtam mit kérek.
Leszorította csípőmet és kegyelmet nem ismerve kínzott - vagy kényeztetett?
Szinte transzban voltam, ahogy nyelvével csiklómon körzött.
Ez most komolyan megtörténik? A legjobb barátom bátyja orálisan kényeztet? Jézusom.
Abba hagyta tevékenykedését és felcsúszott hozzám. Övével kezdett babrálni én pedig ismét szorongani kezdtem.
-Harry nem...
-Fogd be!! - rivallt rám.
Egy laza mozdulattal rántotta le csípőjéről nadrágját boxerével együtt, majd minden előzmény nélkül tövig nyomta belém péniszét. Szinte felkiáltottam a váratlan döféstől, ami egy percre sem szűnt. Megállás nélkül járt ki-be.
-Harry, hagyd abba! - sziszegtem fogaim közül de mintha meg se hallotta volna.
Fejét felemelte, zöld tekintetét enyémbe fúrta és lassított kissé mozgásán. Megállás nélkül bámultuk egymást, ami némi bensőséges kapcsolatot teremtett köztünk. Ha ez lehetséges.
Sapkája kissé csapzottan állt fején, ami alól néhány göndör tincs kikandikált. Pár izzadságcsepp jelent meg homlokán, ami még szexibbé tette arcát.
Szexi?! Mi van?!
Nyakhajlatomba fúrta arcát; éreztem meleg leheletét. Lassú, gyengédebb mozdulatai az én izmaimat is ellágyították és kezdtem átadni magam az élvezetnek. Puha ajkai nyakamra tapadtak, mire élesen szívtam be a levegőt és akaratom ellenére is dereka köré fontam lábaimat.
Levegő vételeink percről percre hangosabbak lettek, mozdulataink pedig egyre követelőzőbbek.
-Harry! - nyögdécseltem nevét, mire megint rám emelte elhomályosult tekintetét.
-Megint azt akarod kérni, hogy álljak le? - kérdezte nyugodt, ám olyan mély hangon amitől végig futott a hideg a gerincemen.
Hirtelen mozdult, így felcserélve pozíciónkat. Mellkasára dőltem és lassan kezdtem mozogni.
Annyira abszurd volt az egész, hogy szinte már kezdtem azt hinni csak álmodom. Mivel ilyen gondolatok cikáztak fejemben úgy voltam vele, hogy egy álmot simán élvezhetek. Ezért kissé gyorsabban kezdtem mozgatni csípőmet, mire mindkettőnkből szaggatott levegő szakadt ki.
-Már nem bírom sokáig. - szűrte Harry fogai között.
Nyakába kapaszkodtam és úgy folytattam egyenletes mozgásomat. Kezei minden részemet bejárta a mellemtől kezdve, a hátamon át a fenekemig. Épp egy hangos nyögés szakadt volna fel torkomból, amikor nyílt az ajtó.
-Mi a szar?! - találtuk magunkat szembe Andyvel.
Hoppá.

Ne haragudj, hogy ilyen rövid lett és a "csattantó" elmaradt de több részesre tervezem. Ha valakit érdekelne a Fenyegetés "sorozat" - már nevet is adtam neki. fuckyeah. - akkor kommenteljen vagy pipáljon! :)

Jennii. x 

2014. május 27., kedd

Határidők és egyéb információk!

Kedves Olvasók!

Az egymilliós játékhoz való e-maileket már kiküldtük! Aki még esetleg nem csekkolta az e-mailjlét (és a személyleíró vagy fejléces kategóriába jelentkezett), az tegye meg, mert 30.-án - azaz pénteken - lejár a beküldési határidő! Várunk szeretettek minden munkát. Egyébként minden infót megtalálhattok e-mailben!
A biztonság kedvéért azért még kiküldünk egy emlékeztető üzenetet azoknak, akik ezekbe a kategóriákba jelentkeztek.

A következő sorok a kérdőíves játékra jelentkezőknek szól!
Tizennégyen jelentkeztetek a játékra és ebből - legnagyobb sajnálatunkra - csak öten küldtétek vissza határidőn belül az első forduló válaszait. Nagyon sajnáljuk, hogy a sok jelentkező ellenére csak öt ember akart továbbra is részt venni a játékban.
Nekik már vissza küldtük a kijavított válaszsort, illetve a héten várhatják a játék második fordulójának kérdéseit.

Talán ennyi lett volna.
Love...
az Írók. x 

A Blogger (Harry) 18+

Egy vagyok közületek. Directioner vagyok, mint ti. Semmi különleges nincs bennem, na jó, talán annyi, hogy sokatokkal ellentétben én felnőtt nő vagyok újságírói karrierrel. Ennek ellenére blogot is írok, mint a legtöbbetek. Egy fanfiction-t. Az egyetlen különbség, hogy az én blogom furcsa módon felkapott. Néha már az utcán is megállítanak. Szinte közszereplővé váltam miatta. Igazából nem akartam ezt a tébolyt magam köré építeni. Szerettem írni és odáig voltam Harry-ért. Ezért született meg a történet, amely eljutott hozzá, a főszereplőmhöz. Elolvasta és belement egy találkozóba. Izgatott voltam, rengeteg kérdést összeírtam. Egy halomnyi ruhát felpróbálgattam, mire megtaláltam a tökéleteset. Szinte láttam remegni a kezem, ahogy megfogtam a kávézó kilincsét, ahová leszerveztük a találkát. Nyugodj meg (T/N)! Ugyan olyan ember, mint te! Csak tökéletesebb, sikeresebb és híresebb! 
- (T/N), ugye?- kérdezte, mikor megálltam az asztal mellett. Hú, a szokásos elbűvölő önmaga! Szakadt, combnál feszülő fekete farmer, ha jól láttam kopott orrú sötétbarna csizma és fekete póló, melynek nyakkivágásánál kilátszanak madárkái. Nagy nehezen bólintottam, ő pedig a vele szemben lévő padszerűség felé biccentett. Hellyel kínál egy kávézóban, ami nem az övé? Nagyon kedves! Pillantásából számomra ismeretlen arrogancia sugárzott, amitől csak idegesebb lettem. Ujjaim elfehéredtek, ahogy a mappámat szorongattam. Azon voltak a kérdéseim.
- Ne fáradj a kérdésekkel, nem felelek rájuk!- vetette oda rögtön, fennhéjázva. Ki ez a seggfej és hová tette az igazi Harry Styles-t? 
- Nos, akkor miért mentél bele a találkozóba?- vontam fel szemöldökömet. Ne ellenem próbáljon dominánsat játszani!
- Hogy megértessem veletek, egyszerűen utálom ezt! Csak azért mert sokakkal ellentétben elértem valamit, még ugyan úgy ember vagyok, nem csak név egy képpel! A fanfiction-ok idiótaságok. És csak az íróik nagyobb idióták!- mondta.
- Rendben, egyenlőre eltekintek tőle, hogy idiótának neveztél! De ahelyett, hogy az egód csúcsáról tartasz hegyi beszédet, lenézhetnél a felhők alá az átlagemberek közé és akkor talán felfognád, miért csinálják ezt. De hogy megkönnyítsem a dolgát Mr. Sztár vagyok úgy beszélek az emberekkel ahogy akarok-nak, elmondom. Puszta csodálatból írják a történeteiket rólad.- feleltem.
- Meglep a szókincse, kisasszony! Szóval ön is csodál?- hajolt előre az asztalra támaszkodva. Néhány centi választott el minket. Elszántan bámultunk egymásra. Smaragdszín zöld szempár fúródott a viharosan gomolygó szürkéimbe.
- Azt csodáltam, akiről azt hittem, Te vagy! Sosem csodálnék egy öntelt seggfejet!- köptem a szavakat. Állkapcsa megfeszült, mondani készült valami durvát. Ehelyett ajkai enyémeken landoltak egy gyors, forró csókba bújtatva azokat.
- Ízlik az arrogáns seggfej csókja, mi?- vonta fel szemöldökét.
- Öntelt. Annak neveztelek.- korrigáltam.
- Nevezhetsz, aminek akarsz, ha ezt folytatjuk a lakásomon!- ajánlotta. Kapásból visszautasítottam volna, de megláttam arcán azt a mosolyt. Amiket a koncerteken visel gyönyörű arcán, vagy mikor rajongókkal készít fotót. Göndör tincsei közé dugtam ujjaimat és visszarántottam egy csókra.
- Mehetünk!- súgtam ajkai közé. Ujjait az enyémekre kulcsolta és kihúzott a kocsijáig, ott kinyitva a hátsó ajtót belökött, majd utánam mászott. Tenyérrel két kicsit csapott az elválasztóüvegre, a Rover pedig elindult.
- Fene gondolta volna, hogy Arrogancia Kapitánynak van sofőrje!- vigyorogtam.
- Igazából nincs. Csak egy alkalomra vettem fel. A profilképed alapján mentem csak bele a találkozóba, úgyhogy a melleidnek köszönd!- nevetett. Huncut Harry, ez az, aki nekem kell! És meg is kaptam, mert rám fekve hevesen csókolni kezdett.
- Lehetne benned annyi lovagiasság, hogy ne én legyek alul!- korholtam.
- Persze, rám fekszel és a hatalmas seggeddel agyon nyomsz!- nevetett, miközben helyet cseréltünk.
- Ahhoz képest, hogy hatalmasnak tartod, élvezettel markolászod!- szóltam oda, mire rám öltötte nyelvét. Előre hajoltam és metszőfogaim közé csíptem. Arckifejezése meglepődést sugallt, de szinte rögtön megjelentek nevetőráncai. Elengedtem nyelvét, majd puhán megcsókoltam, a kocsi pedig megállt.
- Kászálódj le rólam, dagi, megérkeztünk!- csapott a hátsómra. Szemforgatva teljesítettem kérését, de ahogy kiléptem a kocsiból, nem sokáig érte a lábam a talajt. Karjaiba kapott menyasszonyi stílusban és becipelt.
- Miért cipeled a hatalmas dagadt hátsómat?- érdeklődtem. Titkon reméltem, hogy elejt egy lovagias bókot. Aha, majdnem.
- Á, csak az erőmet fitogtatom.- mondta komoly arccal. Felvont szemöldökkel néztem rá. Lehajolt és lágy csókkal lepte meg ajkaimat. Egy ajtó előtt letett. Kinyitotta, bent félhomály uralkodott.
- Van öt perced, hogy némi romantikát csempésszünk ebbe az egészbe?- pillantott rám. Szemei hamiskásan csillogtak. Ő nem a romantikus srácok táborát erősíti.
- Ugyan! Mondd, mit akarsz azért cserébe, hogy válaszolj a kérdéseimre!- parancsoltam rá. Körbe járt körülöttem, mintha feltérképezné testemet. Megállt, egészen szorosan mögöttem. Szűk farmeremen keresztül éreztem ágyékát fenekemnek nyomódni. Apró puszikkal halmozta el nyakam és vállaimat.
- Meg akarlak baszni olyan keményen, ahogy többé soha senki nem fog!- súgta fülembe, kontrasztot állítva gyengéd tetteinek. Szégyen, de minden csipkelődő, sértő beszólásai ellenére vonz. Durva szavaitól pedig borzalmasan megkívántam. Szembefordultam vele. Kezeimet végigvezettem oldalán lentről felfelé, majd pólójának nyakkivágását megragadtam és erősen megrántottam. Az anyag recsegett, ahogy kezeim által többet kényszerült mutatni Harry mellkasából.
- Remélem nem ragaszkodtál túlságosan hozzá!- villantottam rá hamiskás mosolyt. Eltolt az ágyáig, amire nemes egyszerűséggel rálökött. Levette a köldökéig szakított pólóját, fejem felett összefogta a csuklóimat és csípőmre ült, ügyelve, hogy ne túl sok súly nehezedjen rám.
- Tökéletes vagy, ahogy mozdulatlanul fekszel alattam!- nyalt végig nyakam ívén. Gerincemen végigfutott a jól ismert, kellemes hidegrázás. Felállt rólam, de nem moccantam meg.
- Jó kislány!- dicsérte mozdulatlanságomat.- Ülj fel!- kérte. Akarom mondani, parancsolta. Meguntam ezt az alávetett-uralkodó stílust így felültem, de magamhoz rántva megcsókoltam. Ujjaim kurta tincsei közé temettem és lágyan húztam őket. Finoman ajkamba harapott, éreztem, hogy megduzzadtak.
- Irányíthatatlan vagy! Ez rohadtul tetszik!- morogta, majd ingem legfelső gombjához nyúlva széthúzta azt, így néhány gomb lepattant. Átfutott az agyamon, hogyan fogok így hazamenni, de nem törődtem ezzel. Kipattintottam farmerja gombját, lehúztam a sliccét, így több látszott bokszeréből, mint a korca. Lerángattam a farmerét, így elém tárult szinte meztelen tökéletessége. Az én nadrágom is hasonló sorsra jutott, mint az övé, majd észrevette rajtam a harisnyát. Nem vacakolt vele, egyszerűen széttépte. Ez annyira kétségbeesetten szexi tett volt, egy halk nyögés szökött ki ajkaim közül hatására. Hátam ívbe feszült, ahogy csípőmet az ágyhoz szorította. Ajkai végigfutottak a hasamon. Nyelvét végighúzta a melltartó által takart melleim közt, majd elért a nyakamig. Ott sikerült megszívnia egy olyan pontot, mitől egész testem összerándult. Ha ez nem lett volna elég, kezét a bugyimba csúsztatta.
- Áh!- szaladt ki a számon egy halk, nyögésszerű hangocska. Végigsimított nagyajkaim közt, majd kihúzta a kezét.
- Hm, milyen nedves vagy!- dörmögte, majd lenyalta ujjait.- Annyira készen állsz nekem!- folytatta a kínzást. A hangja elég lett volna, hogy elélvezzek és Ő ezzel tisztában volt. Remegő kezeimmel combközépig rángattam róla a bokszerét. Lerugdosta magáról, így előbukkant merev férfiassága. Bugyimtól megvált, majd végighúzta kezét magán. Szinte elbűvölve figyeltem az enyhén kidagadó vénákat hosszúságán, amit pillanatokon belül megéreztem magamban tövig.
- Uh, baby!- nyögte halkan.- Nagyon szűk vagy!- lehelte, majd mozogni kezdett. Nem szarakodtunk olyanokkal, mint gyengédség. Egyikőnk sem igényelte.
- Ahh, Harry!- ordítottam, miközben haját húztam. Hátam ívbe feszült, lábaim a levegőbe emelkedtek, így mélyebbre hatolt. Szabad kezemmel markoltam magam mellett a hideg, fekete szatén lepedőt. Eddig nem is figyeltem fel erre. Harry puha ajkai a nyakamra tapadtak, miközben keményen döngetett, nekem pedig végem volt. Hátát markolva élveztem el. Néhány durva, mély lökés után követett a csúcsra. Egymáson fekve lihegtünk.
- Gyere, hazaviszlek!- kelt fel rólam, miután kifújtuk magunkat.
- Tartozol nekem a válaszokkal!- álltam meg előtte rendíthetetlenül. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy csupasz az alvázam.
- Út közben válaszolok bármire!- hajolt le hozzám és apró csókot hintett ajkaimra. Pillantásom akaratlanul is ágyéka felé vándorolt. El sem hiszem, hogy ez mind belém fért!
Miután felöltöztünk, Harry hazavitt. Út közben ígéretéhez híven mindenre válaszolt. A házam előtt megállt, én pedig elpusmogtam egy halk "köszönöm" féleséget.
- Mit köszönsz, baby? A szexet, a válaszokat, vagy a fuvart?- villantotta meg szemtelen mosolyát.
- Azt hiszem, mindet.- feleltem, majd ujjaimat babráltam.- Viszlát, Harry!- köszöntem el és a ház felé vettem az irányt. Hosszú ujjai csuklóm köré fonódtak és visszarántott.
- Tehetségesen írsz! Ne pazarold el egy blogra!- mondta, majd elengedett. Legalábbis azt hittem, hogy el fog engedni, de újra visszahúzott, de most egészen közel magához.
- És légy a barátnőm!- kérte, majd megcsókolt. Hogyan is mondhattam volna bármi mást, mint igent? Hosszú, szenvedélyes csókkal engedett utamra. Én pedig feltöltöttem az utolsó blogbejegyzésemet, Harry válaszait. Megfogadva a tanácsát, intézni kezdtem, az első könyvem kiadását.

~ Orsa

2014. május 11., vasárnap

E. Kriszti - Édes rosszfiú (Louis) 18+

Ma reggel különösen korán kellett bemennem munkahelyemre. Egy nagyon híres banda, az One Direction lesz itt a mai fellépő Sao Paulo -ban. Izgulok, mert nagyon szeretem őket, bírom a zenéjüket és mindannyian rohadt helyes pasik. Főleg Louis, akiről órákat tudnék áradozni, mennyire édes a kócos haja, pajkos mosolya. Milyen szexi borostás arca, kerek feneke, ami annyira markolni való, hogy umm... Elkalandoztam. Pedig nem kellene. De hogy is lehet egy ilyen férfi gondolata mellett, a munkára koncentrálni?

A másik ok amiért szinte pattogok az idegességtől, hogy ez a városuknak hatalmas biznisz. Az One Direction mégis csak egy világhírű banda, és most a mi kis városkánk (najó, nem is olyan kicsi!) az egyik koncerthelyszín. Én az öltözőkért felelek, hogy tiszta legyen és itt minden flottul menjen. Mivel mi megtehetjük, ezért természetesen az összes fiúnak külön öltözője van, így hát öt öltöző helyre rakása nem kis munka. Már végeztem kettővel, mikor zene csapta meg a füleim. Hisz ez a Kiss You. A srácok már itt is lennének? Hát biztos, ugyanis Harry már bele is kezdett. Uram atyám!
- [T/N], kész vagy már az öltözőkkel? A banda hamarabb jött, mint vártuk.
- Nem, én még csak kettővel végeztem.
- Kettővel? Jó, küldök még egy embert, hogy segítsen! – azzal ki is ment a főnököm. Akkor mégis csak itt vannak a fiúk! Ez csodás! Ha gyorsan végzek még meg is leshetem őket.
Dúdolva a dalt, tettem vettem tovább a nagyszobában, mikor vége lett pedig figyelmesen füleltem mi lesz a következő szám. Ekkor benyitott valaki. Lassan megfordultam és… és Louis Tomlinsonnal találtam magam szemben.
- Oh… - nyögött fel Louis, majd jól észrevehetően kidudorodott ott lent. Úristen!
Azonnal elvörösödtem és fejem színét megirigyelhette volna egy paradicsom.
- Ez lesz az öltözőm – közli velem(!) Louis.
- Én csak…
- A munkádat végzed. Nem is akarlak zavarni. Csak egy vízért jöttem – lépett a svéd asztalhoz és elvett egy üveges vizet, majd lecsavarta kupakját és beleivott. Ajkait az üveg köré fogta, majd nagyokat kortyolt. Eszméletlen szexi látványt nyújtott, a gyomrom és lábaim egyaránt beleremegtek. Letörölte a száját, visszacsavarta a kupakot és rám nézett. – Itt dolgozol?

Aprót bólintottam, még mindig totál zavarban.
- És meddig maradsz? Megnézed a koncertet?
- Igen – vágtam rá határozottan, hisz’ ez egyértelmű.
- Szuper! Akkor a koncert végén gyere ide, jó? Biztos beengednek, mert itt dolgozol. Várni foglak – kacsintott, majd kiment. Ott helyben összeestem volna. Mit akarhat tőlem? Miért kell idejönnöm? Miért érdekelte, hogy itt dolgozom –e? Na és miért nyögött fel? Meg a dudor?
Valahol legbelül tudtam az összes válaszra a kérdést, csak nem akartam elhinni. Mikor is lesz vége a koncertnek? 
***
 

Miután elhagytam a stadiont és hazaindultam, hogy valami dögös ruhát vegyek fel a koncertre. Utána pedig ingyen végig nézhettem a backstage –ból az egész műsort, amit imádtam! Azt hiszem, csak fokozódott az irántuk érzett rajongásom.
A koncert után fotózkodni jöttek, amiről már jobbnak láttam lelépni (nem mintha nem szerettem volna közös képet, vagy egy aláírást), így a folyosókon kóricáltam. Ha valaki kérdezte, azt feleltem, hogy a főnököm hívatott ide, így általában békén is hagytak.
Visszasettenkedtem a backstage –hoz, végeztek –e már. Az utolsó lányt láttam odabent, mikor Louis megpillantott és kajánul elvigyorodott. Elpirultam és visszasétáltam az öltözők felé. A cipőm orrát kémleltem, mikor két kéz fonódott a derekamra és kezdett el tolni. Felnéztem „elrablómra”. Louis tökéletes ajkain egy játékos mosoly játszadozott. Puha ajkai annyira hívogatóak voltak, hogy alig bírtam magam türtőztetni, nehogy letámadjam. Fejem mellkasán pihent, illata keveredett arcszesze és ruhájának illatával. Benyitott az öltözőjébe, kis beljebb lökött, majd egy kattanással rögtön be is zárta az ajtót.
Kezeivel derekamat tartotta, fejünk között alig pár centi volt a távolság. Még mindig huncutul vigyorgott.

- Játszani fogunk egy kicsit. Remélem benne vagy – nyalta meg alsó ajkát, amitől majd elaléltam. Válaszra nem várva nyomta száját enyémnek és édes csókban találkoztunk össze. Finoman mozgatta ajkait enyéimen, és olyan isteni érzés volt vele csókolózni, hogy az elmondhatatlan. Nyelve alsó ajkamat bökdöste, mire végre szétnyitottam számat, ő pedig óvatosan, egyre szenvedélyesebben, vágyakozás teljesen csókolt. Lábaival előre indult, engem hátrálásra kényszerítve. A kanapénak ütköztem, ő pedig nyomult tovább előre, csak már nem volt hely, az összes levegőt kiszorította kettőnk közül. Ölébe vett és a kanapé másik oldalára ment, majd lerakott rá, és rám ült, bár semmi súlyát nem éreztem. Zihálva húzódott el tőlem és tapadt a nyakamra, amiket azonnal apró csókokkal kezdte behinteni. Sóhajtoztam, ahogy kezei ruhám alatt cikáztak fel és le, ujjai már kemény mellbimbóimon köröztek melltartón keresztül. Akkor már tudtam, hogy piszkos jót fogok dugni Louis Tomlinsonnal.
Türelmetlenül lekapta rólam a kis nyári ruhát amit magamra vettem. Louis ledöbbenve nézett rajtam végig, én meg totál zavarba jöttem. Oké, talán szándékos volt, hogy fekete csipkét vettem fel, mert titkon azért reménykedtem ebben az egészben.
Louis szemei még jobban csillogtak, közben pedig lassan kikapcsolta a melltartómat és földre dobta. Apró puszikkal záporozott, amik belőlem sóhajt váltottak ki. Nem sokáig cécózott, haladt egyre lejebb.

- Emeld meg a csípőd – súgta, én pedig eleget tettem kérésének, így totál meztelenül feküdtem előtte.  – Uh, de kis kívánatos tested van! – búgta fülembe, ujjai pedig alsó felemnél cikáztak. Lassan és észvesztően jól kezdte dörzsölni csiklómat, tőlem pedig csak egyre hangosabb nyögések és vadabb lihegések tellettek. – Mi is a neved édes?
Nehezemre esett válaszolni, de két nyögés között mégis csak sikerült:
- [T/N].
- Hmm… - hümmögött, majd abbahagyta alsó felem izgatását. Kikapcsolta övét, lerántotta pólóját, és alsójával együtt letolta nadrágját. – Mivel már kibaszottul kívánlak, azért nem szórakozunk többet! – húzott újra magára, és előhalászott valahonnan egy óvszert. Gyorsan és rutinosan görgette fel magára, majd megmarkolta hímtagját és behatolt. Hatalmasat nyögtünk mindketten, a jól eső érzés szétáradt teljesen a testemben. Fejemet hátrahajtottam, szemeim lecsukódtak és élveztem, amit Louis művelt velem. Lassú, de annál mélyebb mozdulatokkal kápráztatott el és nagyon hamar éreztem a bizsergő érzést az alhasamba.

- Uh, Louis… - nyögtem hangosan és kicsit sem érdekelt, hogy bárki meghallhatja, hogy esetleg kirúghatnak e miatt a munkahelyemről, ami azért eléggé rosszul érintene, hisz’ az albérletet valahogy ki kell fizetnem, és el is kellene tartanom valahogy magamat.
De ezt mindet most sutba vághatom azzal, hogy egy világsztárral kurficolok az öltözőjében. Mint már említettem, ez nem nagyon izgat.
- Azt hittem, már sosem fogsz megszólalni. Csak ki tudom csalni belőled. Nyögj nekem hangosan édes! Had halljam a hangod! – döfött egy óriásit, én pedig a nevét sikítva elmentem. – Ez az bébi! – hörögte, és hangosan elélvezett ő is. Sokáig lihegtünk egymáson. Nem akartam gondolni rá, hogy ennek az egésznek mindjárt vége, hogy soha többé nem fogom élőben látni Louis Tomlinsont, hogy pár nap múlva már a nevemet se fogja tudni. Próbáltam nem erre gondolni, de az agyamat elárasztották ezek a gondolatok, és menthetetlen volt az elkeseredett arcom. – Mi a baj? Bántottalak? [T/N], mondj már valamit!
- N- nem, semmi, csak…
- Csak?
- Eszembe jutott, hogy ezek után valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni, és szépen lassan mindent elfogunk felejteni mindketten.
- Jaj, édes, ezen most ne törd a fejed. Gyere, öltözzünk fel. Hazaviszlek – emelt fel és felvette a földről a ruháim. Hálásan rámosolyogtam, majd még mindig remegő kezekkel magamra vettem mindent. Louis is felöltözködött, majd kézen fogott és észrevétlenül távoztunk a stadionból. Elmondtam Louisnak az utat, ő pedig állta a szavát és hazavitt.
- Nem… jössz be? Megihatnánk valamit!
- Nem akarlak elszomorítani bébi, de mennem kell! A számodat szeretném elkérni. Holnap, esetleg, egy randi? – vigyorgott édesen, én pedig azonnal rábólintottam. Leírtam neki a számom, ahogy ő is nekem az övét, majd így szólt: - Aludj jól tündérkém! Holnap hívlak a részletekért! – kacsintott, majd hozzám hajolt egy csókért. Hosszú, búcsúzó, de még mindig ugyanolyan édes csókban részesített, utána pedig az autójába ült és elhajtott. 

Patricia F.