Városnézés 18+ (Harry)

Egy számomra igazán különleges sztorit hoztam nektek! Ezzel az írásommal érdemeltem ki, hogy író legyek a blogon. Gondoltam, megmutatom nektek is !

A vasútállomáson vártam a barátomra, mint minden pénteken. Kezdtem már ráunni, hogy folyamatosan itt kell töltenem a péntek délutánjaimat rá várva, ugyanis ilyenkor jön haza. Mindig megtartja az unalmas és végtelenül hosszú beszámolóját arról, hogy a csapatával milyen meccseket játszottak, kik ellen és milyen eredménnyel. A magamfajta lánynak ez dög unalom. A pom-pom lány-szerű csajokkal ellentétben engem nem hoznak lázba a sportolók. Nem is tudom mit keresek még mindig Joey mellett. Felnéztem az induló-érkező járatok táblára, amikor változott a dolog állása és kiderült, hogy a vonat amire várok egy órát késik. Nagyszerű, már csak ez hiányzott! Hazamenni már nincs időm, úgyhogy maradok. A földet pásztáztam, majd áttévedt a tekintetem a Converse tornacipőmre. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutottak az emberek kérdései. Hogy miért imádom ennyire ezt a márkát. Sosem tudtam felelni rájuk. Rájöttem, hogy valószínűleg hülyének néznek amiért a cipőmre mosolygok, így abba hagytam. Egy vonat érkezett, tudtam, hogy ez még nem az enyém, ezért figyelmen kívül hagytam. Elnéztem oldalra, amikor egy mély, rekedtes férfihang megszólított.

- Ne haragudj, helybéli vagy?- érdeklődött. Már ki is agyaltam a flegma válaszomat, azonban előbb rá néztem és rögtön elállt a lélegzetem. Egy eszméletlenül helyes, sötét göndör hajú, szikrázó zöld szemű félisten ácsorgott mellettem a válaszomra várva.

- Szia, öhm, igen idevalósi vagyok.- feleltem zavaromban a pulcsim ujját nyújtogatva.

- Figyelj, életemben nem jártam még erre. Körbe tudnál vezetni? Igazán meghálálnám..- mosolygott inkább kicsit kínosan, mint jókedvűen.

- Persze, nem gond!- egyeztem bele és rögtön megfeledkeztem Joey-ról és inkább hálát adtam az égnek amiért itt kellett lennem és találkozhattam ezzel az álomsráccal, akinek nem mellesleg a nevét sem tudom.

- Mit is mondtál, hogy hívnak?- kérdezte, amikor elhagytuk az állomást. Megálltam és felnéztem rá, tekintettel a magasságkülönbségre.

-(T/N) vagyok, nagyon örülök.- mondtam lehajtott fejjel, mert éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. 

- Szép neved van. Én Harry vagyok.- nyújtotta a kezét. Megráztam és felnéztem rá, mert ugye ilyenkor illendő a másik szemébe nézni. Hát, őszintén egy rák is megirigyelte volna a színemet. 

- Mit szeretnél először látni?- érdeklődtem kicsit feloldódva. 

- Mit ajánlasz?- kérdezett vissza. 

- Menjünk a parkba. Nagy, meseszép és van kaja is.- vigyorogtam. 

- Klassz, úgy is éhes vagyok.- nevetett fel. Ennyire édes nevetést még életemben nem hallottam.

- Na, induljunk akkor!- megragadtam a kezét és húztam magam után, mert időközben eszembe jutott, hogy az az egy óra elég hamar eltelhet, főleg egy ilyen tökéletes pasi társaságában. Nem mintha bármi kedvem lenne visszajönni, vagy ilyesmi. Út közben válaszoltam Harry kérdéseire, amik furcsa módon nem a hellyel, hanem velem kapcsolatosak voltak. Elmeséltem, hogy művészeti gimiben vagyok végzős zene szakon és ehhez hasonlókat. Odaértünk a park hatalmas vas kapujához, ami természetesen tárva-nyitva volt. Bent gyerekek fogócskáztak a fűben, idősebbek görkorcsolyáztak vagy deszkáztak, szerelmes párok a padon üldögélve élvezték egymás társaságát és persze a gyenge, erőlködő nap sugarait. 

- Na szóval, mit együnk? Hot-dog, hamburger, főtt kukorica?- fúrtam tekintetem a zöld szempárba és rögtön elvesztettem az irányítást. Újra azt éreztem, mint amikor először megláttam. Meg akartam csókolni. A válasza viszont visszarántott a valóságba.

- A hot-dog jó lesz.- bólogatott. Kikértem a kaját és visszasétáltam a padhoz, ahol az eszméletlenül édes turistám várt rám. A kajával a kezünkben tovább indultunk, majd a szökőkúthoz érve leültünk a peremére és ott fejeztük be az evést. Rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy egy évvel idősebb nálam és ráadásul gyönyörű hangja van. Ezt onnan tudom, hogy énekelt nekem, amolyan bizonyításképp. Kezdett kicsit beborulni az ég, de mi tovább beszélgettünk. Egyszer csak felnéztünk és egy hatalmas esőcsepp landolt a homlokomon. Hamar zuhogni kezdett az eső. Felálltam a szökőkúttól és széttártam a karomat.

- Imádom az esőt!- kiáltottam mosolyogva.

- Én is.- csatlakozott. Szemben álltunk egymással és nevettünk. Nem tudom miért, de kiszakadt belőlünk a nevetés. 

- Mindenki azt mondja, hogy az eső jó dolog. Mégis menekülnek előle. Én ezt nem értem.- töprengtem. 

- A legnagyobb álmom esőben csókolózni!- jelentette ki, mire elmosolyodtam. 

- Én is szeretném kipróbálni.- pirultam el, majd felnéztem tökéletes arcára. Kicsit habozott majd megcsókolt. Erőteljes, mégis gyengéd csók volt. Percekig álltunk úgy, összesimulva, csókcsatát vívva. 

- Csurom vizes vagyok!- nézett végig magán, majd rajtam is. 

- Szerintem menjünk egy hotelba, de gyorsan!- adtam ki az utasítást, majd ujjaira kulcsolva az enyémeket megindultam, magam után húzva őt is. Végigszaladtunk a parkon, utcákon fel, kereszteződéseken át, még elértünk egy kis hotelhoz. A filmekben látott mocskos, büdös kis sufnikhoz hasonlóan ez is kicsi volt, viszont ízléses, tiszta és olcsó is. Harry kivett magának egy szobát majd a lifthez mentünk. Megérkezett és tök üres volt. Beléptünk és amint összezáródott az ajtó, egymásnak estünk. Az ajkaimról hamar áttért a nyakamra. Szívta, harapta és csókolta. Az ajtók szétnyíltak mi pedig kiszálltunk és megkerestük Harry szobáját. Bent ledobta a cuccait a szoba padlójára és az ágy szélére ült. Egy kaján mosollyal intett, hogy menjek oda hozzá. Teljesítettem a kérését és az ölébe ültem. 

- Én ma este, ilyen időben már nem engedlek haza!- suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Ilyen kevés ideje ismerjük egymást és máris ráhibázott a gyenge pontomra.

- Ez esetben birtokba veszem a mosdót és letusolok.- nyomtam egy puszit az ajkaira, majd felálltam és elvonultam a fürdőbe. Lehámoztam a vizes ruháimat és a forró víz alá álltam. Miután kellően lemostam magamról az esővizet, megtörölköztem, visszavettem a szárazon maradt ruhadarabjaimat, ami a bugyimat és a melltartómat jelentette és kicsit megtöröltem a hajamat. Zavartan belépkedtem a szobába, ahol már várt a világ leghelyesebb fiúja, méghozzá egyetlen boxerben. 

- Ez maradt csak szárazon.- magyarázkodott, mire egyetértően bólintottam. Elfogott a hév és mikor odaértem hozzá átvetettem a lábamat a csípője felett és lovagló ülésbe helyezkedve futtattam végig az ujjaimat kidolgozott, tökéletes felsőtestén. Éreztem, hogy a férfiassága erősen küzd a boxer anyaga ellen. Szórakozottan kezdtem mozgatni a csípőmet, mire halkan felmordult.

- Ne szórakozz velem kislány!- fegyelmezett, sajna hasztalanul. Folytattam az eddigi tevékenységemet és megdupláztam benne a vágyat azzal, hogy a mellkasát csókolgattam. Beszállt a játékba ő is. Derekamra helyezte nagy kezeit majd felcsúsztatta egészen a mellemig. Egy gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartómat majd lehúzta a pántokat a vállamról. Simogatni és masszírozni kezdte melleimet, amit nem bírtam nyögés nélkül hagyni.

- Vajon mit szólna hozzá Joey, ha hallaná mennyire élvezed, ahogy egy másik pasi kényeztet?- dörmögte a fülembe, teljesen felizgatva ezzel. Igen meséltem neki Joey-ról, úgy tűnik ő már a magáénak tart, amit nem bánok. Szó nélkül hagytam a kérdését és inkább az erekciója növeléséért dörgölőztem hozzá. 

- Ebből elég most már!- morgott fel és óvatosan maga mellé lökött, így ő volt felül. Kezeimet a hátáról a fenekére vezettem és belemarkoltam, tudtam, hogy tetszeni fog neki. Bugyin keresztül simogatott ezzel visszaadva a kínzást amit tőlem kapott. Az eddigi nyakra adott csókjaimat harapássá változtattam, jelezve, hogy csináljon már valamit. Mély nevetés hangozz fel a szobában és hulla lassan lehúzta az utolsó rajtam maradt ruhadarabot. Az ajkaimhoz emelte az ujját, azért, hogy megnyálazzam, habár anélkül is elég nedves voltam már. Eleinte egy ujjal pumpált, majd még kettőt társított hozzá. A gyönyör kapuiban jártam, mikor kihúzta az ujjait.

- Nem-nem (T/N). Nem így fogsz elélvezni.- villantott egy perverz vigyort, ami eddig a legjobban tetszett. Éreztem, hogy most rajtam a sor, úgyhogy utolsó kínzásképp nyomtam egy puszit boxeren keresztül a játékszerére, majd az ő módszerével ellentétben gyorsan lerántottam a textildarabot. Újra én voltam felül, végighúztam a kezemet párszor a nem kis méretű szerszámon, majd rátértem a lényegre és lassan kezdtem szopni. Néha kicsúsztattam a számból és végignyaltam, majd folytattam a fejem mozgatását. 

- Basszus, mindjárt..- nyögte nehezen, majd mintha csak varázsszót mondott volna, rángatózni kezdett és a számba élvezett, amit engedelmesen lenyeltem. Háttal fordított magának és magához rántott. Kezeibe vette a melleimet és azokkal játszadozott, míg én újra harcképessé tettem a műszert azzal, hogy hozzádörgölőztem. Kis idő múltán újra "használhatóvá" vált.

- Mehet?- kérdezte, mire felröhögtem. Lassan belém hatolt. Nehéz beismernem, de ekkorával még sosem volt dolgom. Nem mindennapi mérettel rendelkezik. Szó szerint várnia kellett még megszokom. Bólintottam egyet, amikor már elmúlt a fájdalom és lassan tolni kezdett. Hajába túrtam és kicsit meghúztam göndör fürtjeit, jelezve, hogy többet akarok. Értette a célzást és gyorsabban kezdett lökni. Szabad kezemmel végigkarmoltam a hátát, mire mordult egyet és lökött egy elég mélyet. Nem bírtam kontrollálni a nyögéseimet, amik így elég hangosak voltak. 

- Sikítsd a nevem, ha elmész!- parancsolt rám. Nem kellett sokat várnia már. 

- HARRY!- sikítottam önkívületi állapotban. Lökött még rajtam párat, majd ő is elélvezett. Lassan kicsúszott belőlem és mellém dőlt. 

- Ez fantasztikus volt!- nyomott egy puszit a homlokomra miközben magához húzott. 

- Maradj velem! Soha többé nem akarlak elveszíteni!- kérleltem, fejemet nedves mellkasának támasztva.

- Ígérem, maradok! Megoldom!- mondta. Kis idő múlva egymás karjai közt elaludtunk. Életem legszebb péntek délutánja volt. 

 ~ Orsa