Kövessetek minket Bloglovinon! :D

2013. április 5., péntek

P. Boginak: Túl jó barátok (Louis) 18+



Szombat délután van és én a tévé előtt heverészek. Nincs kedvem semmihez, olyan unalmas minden, amióta Louis kapcsolata haldokol és mindent megtesz, hogy kibékítse a lányt. Igen, a vita kiváltó oka én voltam, mert állítólag "túl közel" merészkedtem Louis-hoz. Ugyan már, kis korunk óta legjobb barátok vagyunk. Egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata, ami bökkenőt jelentett volna a kapcsolatunkban, egészen eddig. De most jött ez a lány, a derékig érő hidrogén szőke hajával és a gonoszan szikrázó zöld szemeivel. Nem igazán mondhatnám, hogy Louis esete. A nagy vitájuk óta, vagyis körülbelül két hete nem beszéltünk egymással. Az unalmasabbnál unalmasabb műsorok bámulása közben csörögni kezdett a vezetékes telefon. Mivel egyedül voltam, muszáj volt felvennem.
- Halló?- szóltam bele.
- (T/N) de jó. Pont téged kereslek!- mondta.
- Louis, a vezetékesen?- felvont szemöldökkel kérdeztem.
- A mobilod ki van kapcsolva.- közölte az egyértelműt. Persze, hogy ki van kapcsolva, miután a barátnője olyan üzenetekkel bombázott, hogy a hajamnál fogva rángat ki a házból és feltörli velem London utcáit. Hát köszönöm, én ebből nem kértem.
- Volt oka!- motyogtam. Ahogy visszaidéztem magamban az előző néhány mondatot, valami nagyon rosszat éreztem. Mintha a legjobb barátom hangjából szomorúság tükröződne.
- Itt vagy még?- kérdezte, mert nagyon hosszú ideig szótlanul tartottam a telefont.-
- Valami baj van? Mert olyan mint ha valamit nem mondanál el, Tommo.- töprengtem a dolog valószínűségén. Amióta az eszemet tudom, mindent megosztunk egymással. Nem akarom, hogy ennek vége szakadjon.
- Ha át tudsz jönni, mindent elmesélek!- alkudozott.
- Azonnal ott vagyok!- mondtam, búcsúképp majd letettem a kagylót és villám gyorsan emberi kinézetet vettem fel. Az ajtót gyorsan bezártam és szinte vetődtem a kocsimba. Néhány percnyi vezetés után már legjobb barátom háza előtt parkoltam és felkészítettem magamat a legrosszabbakra. Ezerrel nyomtam a kapucsengőt, mire egy búgó hangot adott és kinyílt a kapu. Szaladtam egészen az ajtóig, ahol találkoztam Louis-szal. Egy hosszú szoros ölelés keretében karjai közé zárt. Életem legnehezebb két hete volt, amíg nem beszéltünk. Miután beinvitált és a szobájában ücsörögtünk, sikerült kiszednem belőle mindent.
- Szóval, az a helyzet, hogy választás elé állított, én pedig gondolkodás nélkül téged választottalak.- felelte hétköznapi hangnemben, mire kikerekedett a szemem.
- De hát azt hittem, hogy halálosan szereted...-töprengtem.
- Te fontosabb vagy nekem mint bárki más!- nézett mélyen a szemembe. Kinyújtotta a kezét felém, majd amikor megfogtam, az ölébe rántott. Mire feleszméltem, nyelve már a számban volt. Ami először átfutott a fejemen, hogy mióta vártam már erre. Igazából már egy ideje többet éreztem, ami úgy tűnik, viszonzásra kerül. Ha akartam volna sem tudtam volna visszafogni magam, amikor egy ilyen tökéletes srác ölében ültem és smároltunk. Kezemet becsúsztattam a pólója alá és tökéletes felsőtestét simogattam.
- Megkönnyítem egy kicsit, (T/N)!- mosolygott rám, majd levette a felsőjét és eldobta. Ajkairól nyakára tértem és lágyan harapdáltam a bőrt, mire néha felmorgott. Hirtelen felemelt és áttett az ágyára. Felém hajolt, megcsókolt, majd az ajtó felé ment. Kérdő pillantásaimat észlelve válaszolt.
- Nem akarom, hogy zavarjanak!- magyarázkodott, majd elfordította a kulcsot a zárban, ami kattanással jelezte, hogy zárva van. Odasétált az ablakhoz és behúzta a sötétítőt. Most már teljesen kizárta a külvilágot és visszatért hozzám. Megállt előttem és nézett le rám. Pimasz mosoly bujkált az arcán, ami azt sejtette, hogy szórakozik velem. Gondoltam beszállok a játékba és ajkamba haraptam, mert ez a gyengéje. Szétfeszítette a combjaimat és közéjük térdelt.
- Tudod baby, túlöltözött vagy hozzám képest.- nézett végig rajtam.- De ne aggódj, ezen segíthetek!- kacsintott rám, majd ügyesen levette a pólómat és az övére dobta. Simogatta combjaimat, majd néha rámarkolt, miközben csókolt. Úgy gondoltam, ő a megfelelő személy, akinek nekiadhatom az ártatlanságomat.
- Louis, többet akarok!- nyögtem kéjesen a fülébe néhány másodpercre megszakítva az édes csókcsatánkat.
- Biztos, hogy velem akarod?- kérdezett vissza. Bólintottam egyet a lehető leghatározottabb módon. Egy újabb édes csókban forrtunk össze, közben lassan, érzékien vetkőztettük egymást. A szobája közepén álltunk, csókolózva, csak fehérneműben. Rengetegszer fantáziáltam ilyenekről. Mindig is Louis volt álmaim fiúja. Minden srácban őt kerestem, de természetesen senkiben sem találtam meg. Ujjait óvatosan beleakasztotta a bugyim szélébe. Megfogtam a kezét és felvezettem a melltartóm csatjához.
- Inkább ezt vedd le.- kértem, mire bólintott és kicsatolta. Ösztönösen összefontam magam előtt a karjaimat.
- (T/N), láttalak már póló nélkül kiskorunkban.- nevetett.
- Igen, de akkor még nem volt mellem, vagyis nem ekkora.- szégyenlősködtem. Karjaimat elemelte mellkasom elől és végignézett meztelen felsőtestemen.
- Hidd el, gyönyörű vagy!- biztatott, majd megcsókolt. Melleim hozzáértek kemény mellkasához miközben csókolt. Kezeit levezette a derekamon, egészen a fenekemig, majd gyengéden belemarkolt.
- Mehetünk tovább?- kérdezte, gyönyörű szép mosolyát megvillantva.
- Én akarom kezdeni.- dadogtam. Nyomott egy apró puszit vörösen lángoló arcomra, majd az ágy szélére ült.
- Tiéd a pálya.- biccentett felém. Felállt, még megszabadítottam az alsójától. Hát, hogy őszinte legyek, tapasztalatom még nincs, de, hogy nem kicsi a mérete, az biztos. Letérdeltem elé és remegő kézzel megfogtam. Lassan, bizonytalan mozdulatokkal kezdtem húzgálni le-fel a kezeimet. Végignyaltam néhányszor egész hosszát, majd a tetejét bekapva kényeztettem. Hátravetett fejjel élvezte ahogy munkálkodom.
- Basszus, (T/N). Kibaszott jó vagy!- nyögte, miközben a lepedőt szorította maga mellett. Egyre többet kaptam be, mikor megjött a bátorságom. Csodálatos volt nézni, ahogy tehetetlenül szorongatja a lepedőt és feszül az állkapcsa amikor próbálja késleltetni magát. A dolog legszebb része, hogy ezt mind én okoztam és nem más. Kicsúsztattam a számból és megnyaltam még kétszer a végét, majd elélvezett egy hangos, férfias nyögéssel.Ránéztem a mellkasomon lecsorgó fehér nedvességre. A hüvelykujjával letörölt egy kicsit. Kicsi kezeimmel megfogtam a kezét és érzékien szopogattam az ujját, ezzel eltávolítva róla a folyadékot. Nem is olyan borzalmas ízű, mint gondoltam.
- Köszönöm!- nyomott egy apró csókot az ajkaimra, miután kicsit kifújta magát.- Most pedig te jössz, szépségem.- mosolygott. Felrakott az ágyra a párnák közé. Lassan húzta le a bugyimat és a kupacban heverő ruháink közé dobta.
- Ettől a látványtól simán el lehetne élvezni...- motyogta, miközben tekintetével csupasz testemet pásztázta. Végigpuszilgatta a hasamat, majd lejjebb tért és nyelvvel kezdte kényeztetni a csiklómat. Furcsa volt ez az új érzés, de nagyon tetszett. Nemsokára egy ujja is beszállt a játékba és lassan ujjazni kezdett. Kicsit ugyan fájt, mégis mennyei érzés volt. Nyelve és ujja együttes mozgása hamarosan a csúcsra vitt. Egyik kezemmel a paplant, másikkal Louis haját markoltam. Próbáltam visszafogni magam, de nem igazán ment, és a hangos nyögésem töltötte meg a szobát, amikor elélveztem. Néhány másodperc múlva Louis felmászott hozzám.
- Nem tudod elképzelni, milyen finom vagy...-dörmögte szemtelenül, mire rögtön elvörösödtem. Mikor teljesen kipihentem az előző orgazmus fáradalmait, kacéran néztem az ablakon kikukucskáló, tökéletes srácra. Visszasétált hozzám és a lábaim közé fészkelte magát.
- Még mindig szeretnéd folytatni?- bizakodva kérdezte. Egy csókkal válaszoltam, hál' Istennek értette a kis célzásomat. Makkjával kicsit megdörzsölte a csiklómat, majd bejáratom elé pozicionálta magát. Mélyen felsóhajtottam és készültem a fájdalomra.
- Mehet?- kérdezte óvatosan. Bólintottam egyet és lassan belém csúszott. Iszonyúan fájt, de tűrtem.
- Ne mozogj, kérlek!- könyörögtem rekedten a hosszú hallgatástól. Amikor a borzalmas fájdalom enyhe zsibbasztó érzéssé változott, megmarkoltam felkarját, hogy folytathatja. Lassan kezdett mozogni, majd amikor már a kis bizsergés is elmúlt, kicsit gyorsított. Vállára támasztottam a fejem és hátán húzgáltam a körmeimet. Nyögéseink megszakították a nemrég beállt drámai csendet. Egyre sűrűbben nyögtünk és egyre erősebben karmoltam a hátát. A gyors lökéseket érzékien lassú, mély lökések váltották fel. Nekem nem kellett több, szinte sikítva élveztem el, de hogy elnyomjam a hangot, Louis vállába haraptam. Ez neki is megadta a végső löketet és egy mély, férfias nyögéssel elment. Tolt még párat, majd lassan kicsúszott belőlem. Pihegve feküdtünk egymás karjai közt. Louis órája sípolt egyet, mint minden egészkor.
- Basszus, tíz óra van?- hitetlenkedtem.
- Úgy tűnik, itt alszol ma este nálam.- villantott egy szemtelen mosolyt, majd nyomott egy puszit az arcomra. Belenyugodtam a gondolatba, hogy vele alszom. Kunyiztam tőle egy pólót és egy boxert, pizsi gyanánt. Lementünk az emeletre egy kis kajáért, ekkor nyílt a bejárati ajtó. Louis megcsókolt, majd hat kérdő szempárra lettünk figyelmesek.
- Sziasztok!- köszönt Louis lazán.
- Sziasztok lányok, Johanna és Mark.- mosolyogtam a lehető legtermészetesebben.
- Úgy látom, Louis jól döntött.- mosolygott ránk Johanna. Mindenki elvonult a nappaliba, kivéve Lottie-t. A bátyját kiterelte a konyhából, majd szorosan átölelt.
- Ha tudnád, mióta várok erre.- mosolygott rám.- Annyira vártam, hogy összejöjjetek, kicsit rég óta játszottátok a "túl jó barátok" játékot.- magyarázta. Én is megöleltem, majd újdonsült hercegem visszajött és elvonultunk a szobájába, ugyanis ránk fért a pihenés. Mégis csak eseménydúsa telt a szombatom.



Remélem tetszett! (:
~ Orsa

5 megjegyzés:

  1. Ez volt eddig a legeslegeslegjobb sztori :D legalábbis nekem ez nagyon nagyon tetszett :D !!!!

    VálaszTörlés
  2. nagyon nagyon köszönöm *-* el sem tudom mondani hogy mennyire tetszik ♥

    VálaszTörlés