Kövessetek minket Bloglovinon! :D

2013. április 29., hétfő

Fájdalmas Búcsú 2. Rész (Niall és Bo) 18+

/3 hét múlva/

-Kislányom egyél már legalább egy kicsikét! - kérlelt apám, amint a vacsoránál csak a villával turkáltam a rizsben.
-Nem vagyok éhes. Nem kívánom - mondtam a szokásos indokomat.
Három hete szinte alig eszem valamit, folyamatosan szomorú és kedvetlen vagyok és élni sincs kedvem. Annyira hiányzik Niall, hogy teljesen depressziós lettem. Az elmúlt három hét alatt alig tudtunk kommunikálni. Szegény Niallnek rengeteg a dolga, és öt perce alig van arra, hogy telefonáljuk. Minden nap amikor nem beszélünk sírva alszom el és csak rá tudok gondolni. Ma pontosan 4 napja, hogy egy szót sem váltottunk még interneten keresztül sem.
-Bo, kicsikém, csak egy falatot egyél már! Rossz látni, hogy szenvedsz - anyám.
Megfogtam a villát és ráügyeskedtem néhány szem rizst, meg egy kis cafat rántott húst és bekaptam.
Annyira nem volt étvágyam, hogy majdnem visszaköptem a tányérba, de anyámék kedvéért még sem tettem. Undorodva megrágtam a falatot és lenyeltem.
-Tessék. Ettem - toltam el magamtól a tányért és felálltam az asztaltól.
-Hugi, úgy sem fogtok többet beszélni!- szólt utánam a bátyám szemétkedve.
-Will, ehhez most végképp semmi kedvem oké? - mordultam vissza a szemöldökömet ráncolva.
-Hát.. ha te bízol benne, az a te dolgod - vont vállat.
-Igen, bízom benne, mert tudom, hogy szeret! - emeltem fel a hangomat ökölbe szorított kézzel.
Még magam is megdöbbentem a viselkedésemen. Nem nagyon szoktam felemelni a hangomat mással. Beharaptam az alsó ajkamat és a szemeim megteltek könnyel és felrohantam a szobámba.
Úgy tűnik Bo, kezdesz kicsit belebolondulni Nialler hiányába. - gondoltam miközben zokogva a párnámba temettem a fejemet.
-Bo, telefon!! - hallottam anyám hangját.
-Ki az? - kérdeztem vissza.
-Nem tudom. Csak egy szívecske van a nevénél meg annyi, hogy Manó - felelt anyám.
Felpattantam az ágyamból és mint a bolond úgy rohantam le anyámhoz. Kirántottam a kezéből a telefont és azonnal felvettem.
-Niall!! - szóltam bele majdnem kiabálva és visszamentem a szobámba.
-Huu Bo, azt hittem fel sem veszed - hallottam meg édes, megkönnyebbült hangját.
-Neked mindig felveszem - mosolyogtam. -Nagyon hiányzol... - mondtam elcsukló hangon.
-Te is. Meg akarlak csókolni... Érezni akarlak - Niall.
-Niall...- nyögtem vágyakozva a nevét.
-Bo, meghalok, hogy lássalak. De nem sokára foglak - ezt én is nagyon reméltem. Hallottam, hogy valami zajos helyen van.
-Hol vagy Niall? - kérdeztem kíváncsiságból.
-A reptéren - erre felkaptam a fejemet.
-A reptéren?? Mit keresel ott? - ekkor leesett az összefüggés.
Az előbb azt monda, hogy hamarosan látni fog. És a reptéren van.
-DUBLINBA JÖSSZ!!- sikítottam fel örömömben.
-Meglepetés lett volna, de igen. 5 perc és felszállok a gépre. És 2 órán belül pedig magam mellett tudhatlak - mondta boldogan.
-Istenem, el sem hiszem! Végre!! - visítottam.
-Na, mennem kell édesem. Két óra. Annyit még kibírunk - Niall.
-Kimegyek érted a reptérre! -  jelentettem ki.
-Jó. Szeretlek, szia - köszönt el és letette.
Bedobtam a mobilomat az ágyba és letrappoltam a lépcsőn.
-Mindenki! Niall most hívott és most száll fel Londonban a gépre, szóóóóval, két órán belül itt leeeesz!! - ujjongtam boldogan. Ugráltam örömömben és mindenütt elkezdtem pakolászni.
Anyu és apu mosolyogva nézték, hogy milyen hiperaktív lettem.
Boldogan nevetve mentem fel az emeletre. Nem nagyon volt mit rendbe raknom a szobámban. Kicsit szebben raktam össze az ágyneműt és minden készen állt.

/Két óra múlva/

Taxival mentem Niall elé a reptérre. Nem a legjobb megoldás, de lévén, hogy még nem tudok vezetni és kocsim sincs, ezért csak ez maradt.
Vártam, hogy Niall mikor jön meg. Amikor láttam, hogy a tömeg közeledik egyből Niall szőke fejét kerestem. Végül megláttam őrölt módjára rohantam oda hozzá.
-Istenem, Niall!!! - nevettem, amikor végre éreztem, hogy erős karjai derekam köré fonódnak.
-Bo! - nevetett velem Niall is és megcsókolt.
Hihetetlenül heves és vad volt. 3 hét után azt sem csodálnám, ha itt rángatna be a mosdóba és nekem esne.
-De hiányoztál! - mondta boldogan a csókunk után Niall.
-Nem hiszem el, hogy itt vagy! - öleltem meg.
Minden pillanatát ki akartam élvezni annak, hogy velem van.
-Mesélj, mi volt ott Londonban! - utasítottam és összekulcsoltam a kezeinket.
-Menjünk és út közben mesélünk egymásnak! - mondta Niall és elindultunk kifelé.
Rengeteget meséltünk egymásnak Niallel. Ő az én sulis történeteimet tartotta izgalmasnak én pedig az ő sztáréletének olyan pontjait, amiben én nem voltam benne.
Amikor haza értünk senkit nem találtunk otthon, csak egy levelet, miszerint mindenki elment otthonról és miénk a ház Niallel. 
Amikor letettem a lapot Niall elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Akkor most miénk a ház. Szerintem egyértelmű mi lesz a program - motyogta Niall a kulcscsontomba és erősen a fenekembe markolt.
-Legalább a szobámba menjünk fel! - kuncogtam és gyorsan felmentünk az emeletre.
Miután becsuktam az ajtót lelöktem Niall-t az ágyamra, a csípőjére ültem és vad csókcsatába kezdtünk.
Niall bele-bele markolt a combomba, fenekembe és csípőmbe, ami engem mozgásra ösztönzött.
Lejjebb csúsztam, hogy fenekem az ágyékát érintse és elkezdtem hozzá dörgölőzni. Először lassan, aztán egyre gyorsabban és érezni kezdtem azt az igen egyértelmű dudort a nadrágjában.
Felső már egyikünkön sem volt. Niall már a melltartómtól is megszabadított, és a melleimmel szórakozott, amit én hangosakat sóhajtozva tűrtem. Ujjaimat hajába fúrtam és puha, szőke fürtjeivel játszottam.
-Remélem nem haragszol Baby, ha most kihagyjuk a kínzást - nyögött Niall, mielőtt melleimről visszatért a számra.
-Egyáltalán nem. Én téged akarlak - nyögtem vissza és nyelveink erőteljesen táncoltak egymással.
Niall szó szerint letépte rólam azt a rövid gatyát, amit felvettem.
-Huu, de kanos valaki... - nevettem el magam.
-3 hétig nem voltam senkivel. Nem tudod, hogy 3 hét alatt hányszor képzeltem el, hogy hogyan tépem le ma rólad a ruhád - morogta Niall komolyan.
-Sejtem - mondtam jelentőségteljesen és ebből leesett neki is, hogy én sem egyszer fantáziáltam erről az estéről.
Lehúztam róla a nadrágját és elkezdtem boxeren keresztül simogatni. Niall megfogta a csuklómat, a hátamra borított és a karjaimat a fejem fölé szorította.
-Mondom ma nincs kínzás - nézett a szemembe szigorúan.
Nagyon beindított az, hogy ilyen vad. Lerúgta magáról az alsógatyáját, rólam pedig letépte a bugyit. Úgy tűnik felesküdött, hogy ma minden ruhámat tönkre teszi. 
Elég nedves voltam már, úgyhogy egyetlen könnyed mozdulattal tövig bennem volt. Még egyetlenszer sem volt ilyen durva. Csípőmbe erősen belemélyesztette az ujjait és ajkamba harapott.
Elkezdett bennem mozogni és pedig nagyot nyögtem hirtelen mozdulataitól. Egy erőteljesebb, fájó lökésnél hangosan felsikítottam és hangtalan sírásba kezdtem. Niall meg állt és megcsókolt.
-Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém - motyogta bűnbánóan a nyakamba és arcom egyik oldaláról lepuszilta, másik oldaláról pedig hüvelyk ujjával törölte le a könnyeimet.
-Folytasd! - könyörögtem a folytatásért.
Niall lassan megint mozogni kezdett de most visszatért a gyengédséghez.
Szépen lassan egyre gyorsabbakat és erősebbeket tolt rajtam, amitől én a mennyekben éreztem magamat. Nehezen vettem a levegőt és olyan érzésem volt, mintha a tüdőmet tonnás súlyok nyomnák.
Egyre hangosabbakat nyögtem én is és Niall is. Minden egyes mozdulatánál érintette a G-pontomat.
Niall fordított a helyzetünkön és most én voltam felül. Ilyen sem volt még.
Elkezdtem mozgatni a csípőmet és kezeimmel Niall kezét kerestem. Amikor megtaláltam puha kezét feszülten szorította a lepedőt.
-Szólsz, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy kell ugye?? - kérdeztem aggódva.
Niall csak bólintott én meg ettől felbátorodva elkezdtem lovagolni rajta. Jó volt, hogy én irányíthattam. Még mindig az Ír Manó kezét fogva elkezdtem a nyakát is kényeztetni. Amikor szívogatni kezdtem  nagyot nyögött.
Kezdett elfogyni az erőm, így egyre lassabban mozogtam szerelmemen. Megint fordított a helyzetünkön anélkül, hogy kicsusszant volna belőlem. Fölöttem tartva magát kezdett újra lökni, de éreztem rajta, hogy nem kell neki sok.
Egyik pillanatról a másikra szerszáma rángatózni kezdett bennem és egy óriási nyögés kíséretében belém ürítette magát.
Még néhányat tolt rajtam és én is elmentem. Fogaimat a nyakába mélyesztettem ezzel próbálva visszatartani a hangos sikolyt, ami előtörni készült a torkomból.
Niall kicsúszott belőlem és lefeküdt mellém.
-Ennél jobb még soha nem volt veled a szeretkezés... - mosolyogtam rá, miközben hozzá bújtam.
-Nagyon hiányoztál és most, hogy itt vagy velem, esküszöm, hogy többet nem engedlek el! - esküdött Niall.
-Az nem lesz egyszerű, ugyanis a te életed teljesen különbözik az enyémtől Niall, úgyhogy vagy hozzászokunk ahhoz, hogy ritkán vagyunk együtt, vagy kénytelenek vagyunk... szakítani - mondtam remegő hangon.
-Nem hagylak el. Ilyet ne is kérj tőlem! - Niall.
-Pedig nincs más választásunk. Azt meg, hogy csak pár hetente, vagy pár havonta találkozunk, nem igazán könnyíti meg a kapcsolatunkat. Sőt az ilyen kapcsolatok általában hamar tönkremennek - magyaráztam és már tényleg nem sok választott el attól, hogy megint bőgni kezdjek.
-Bo, én nagyon szeretlek. De igazad van - itt egy nagyot nyelt. - Akkor most vége? - kérdezett és csodaszép kék szemei megteltek könnyel.
-Még évezzük ki amíg itt vagy Írországban jó? - kérdeztem vissza.
-Az csak nehezebbé tenné. Jobb, ha én most elmegyek - rázta a fejét és fel állt. Gyorsan felkapkodta a ruháit. -  Csak, hogy tudd : Örökre várok rád - mondta és adott egy csókot.
-Amint megtehetem visszamegyek hozzád. Nagyon szeretlek - válaszoltam.
-Szeretni foglak. Életem végéig - ígérte és adott még egy véglegesen utolsó csókot és kilépett a szobámból... a házból... és egy jó időre az életemből is...


Hát, ez volt az én kicsit szomorú, de két részes sztorim Niallel és Bo-val. Remélem mindenkit meghatott és mindenkinek tetszett.
-Szikraa.♥

6 megjegyzés:

  1. Jajjj Enii milyen szi relen vagy.....miert lett szomi a vege??? Am nagyon tetszik nagyon joooooo....irj majd meg ilyen tobb reszessztoritoksa??

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon szomorú :'( de azért tetszik ;-)

    VálaszTörlés
  3. Jó lett..én szó szerint sírok most..!

    VálaszTörlés