Tanulás Louissal... (18+)

Tegnap kezdtem az új sulimban. Mindenki annyira kedves, hogy mármost szeretek ide járni.
Viszont a matek tantárgy még ebben a közegben sem nagyon megy.
Próbálkozom én, de sehogy  nem tudom megérteni.
-[T/N], kijelölök melléd egy jó matekos tanulótársat, hogy segítsen neked megérteni mindent - jelentette ki a tanár matekóra kellős közepén.
-Rendben tanárnő - bólintottam rá az ötletre.
-Louis, legyél te a segítője! - fordult a tanár az osztály leghelyesebb gyereke felé.
-Rendben tanárnő. Bízhat bennem! - tette a szívére a kezét Louis.
Ez után a szünetben megbeszéltük Louissal, hogy suli után hazamegyek és egy óra múlva átmegyek hozzá.

***

Izgultam, amikor megálltam Louisék háza előtt. Megigazítottam a hajamat és a ruhát magamon, aztán szolidan bekopogtam.
Kettőt koppintottam a szépen lakkozott bejárati ajtón és az már rögtön nyílt is.
-Szia [T/N]! - vigyorgott Louis furán.
-Halii. Öhm... Akkor tanulunk? - kérdeztem mosolyogva.
-Jaa, persze! Gyere beljebb! - tárta ki még jobban az ajtót.- Egyedül vagyok itthon! - jelentette ki boldogan.

Bementem és egyből Louis szobája felé vettük az irányt.
-Hol akarsz tanulni? Ágyon, vagy az íróasztalnál?- kérdezte.
-Íróasztal - feleltem és leültem az odakészített két szék egyikére.

***

-Akkor írok egy egyenletet és próbáld meg azt egyedül! - mosolygott Louis, amikor megoldottunk együtt pár feladatot.
Elkezdett írni én pedig csöndben néztem szinte tökéletes arcát.
Valószínűleg el ábrándoztam, mert mikor eszbe kaptam Louis ugyan olyan csöndes csodálattal szemlélte az arcom.
-Jajj... Bocsi én csak... - de nem tudtam befejezni, mert Louis ajkai elhallgattattak.
Nyelve vadul csúszott át az én számba, kezei pedig combomat simogatták.
-Muszáj ezt ülve csinálnunk?  - nevetett bele a  csókunkba, és felemelt. 

Én csak kuncogtam, amíg Louis le nem tett a jó puha ágyára.

Fölém hajolt és csókolt. Kezei bejárták a testem, bennem pedig úgy hajszolta körbe az áramszerű érzést, hogy az hihetetlen. 

Sosem éreztem még ilyet. Igazából nem tudom, hogy normális-e ez, hiszen nem igazán vagyok tapasztalt ezen a téren, mert szűz vagyok még. 

Abban sem voltam biztos, hogy akarom-e ezt. 

De aztán Louis tett egy mozdulatot, ami teljesen biztossá tett a dologban. egyik kezével erősen a fenekembe markolt, másik keze pedig a pólóm alatt simogatta a hasam bőrét. 

-Louis! Állj! - szóltam rá, amikor lekezdte felfelé húzni a felsőmet.
-Mi a baj? Valami rosszat csináltam? - nézett a szemembe kissé riadtan.
-Én még... nem igazán csináltam ilyet - nyeltem nagyot. Féltem, hogy mi van, ha inkább azt mondja, hogy maradjunk a tanulásnál és elfelejti az egészet ami történt?
-Ne aggódj! - túrt dús, hosszú, sötétbarna hajamba. - Vigyázok rád. Esküszöm! Gondoskodom róla, hogy ez legyen a legjobb éjszakád - súgta érzéki hangon a nyakamba és csókolgatni kezdett.
Végül lehúzta a pólómat és felső testemet hintette be gyengéd puszikkal. Az ő felső testét is felfedtem. kockás hasa láttán elállt a lélegzetem is...
Amikor leért a köldökömig, nyelvével körberajzolta a kis lukacskát a hasamon, amitől erős borzongás járta át a testem.
Meleg leheletét végig éreztem a bőrömön, és, amikor a nadrágom gombjához ért én kicsit összerezzentem.
Én egy mély levegőt vettem, mire Lou lassan lehúzta rólam a nadrágot, bugyival együtt. Az ajkamba haraptam. Szégyellős voltam. Nem szerettem csak úgy bárki előtt akár meztelen lenni, vagy bármi.
Feszültség oldásképpen Louis felhajolt hozzám és nyugtatóan megcsókolt.
-Tetszeni fog, ne félj szépségem! - súgta a fülembe, beleharapott a nyakamba, ami belőlem egy kéjes nyögést váltott ki, és visszatért középpontomhoz.
Egyszer csak valami nagyon furcsa érzésem támadt és rájöttem, hogy Louis nyelve indult felfedező útra bennem.
Felszisszentem, ahogy körbe-körbe járt bennem  a meleg, nedves nyelve. Jó érzés volt, csak fura.
Aztán megéreztem, hogy Louis két ujja a bájáratomhoz érintődik.. Összeszorítottam a szemem, mert féltem a fájdalomtól, amit csak az ujjai okozhatnak.
Aztán éreztem, hogy hirtelen, de mégis nagyon lassan feltolja nekem azt a két ujját.
Nem tudtam megállni, hogy ne nyögjek egy hatalmasat. Fájt. Ez nem kérdés. De nem volt elviselhetetlen a fájdalom. Nem is volt egy kellemes érzés, de túl rossznak sem mondhattam.
Közben a nyelve sem hagyta abba a dolgát és nyalt és pumpált egyszerre.
Én nem tudtam magammal mit kezdeni. Egyik kezemmel a takarót markoltam másik kezemmel pedig ösztönösen Louis haját húztam.
Aztán olyan érzés vette át a kis fájdalom helyét, amit még magam sem nagyon értek : először élvezet lett, aztán az élvezetem is tovább változozz és olyan érzés fogott magával, ami valami hihetetlen volt. Sikítva élveztem el, Lou ujjai köré.
 Louis kihúzta belőlem az ujjait és lenyalta őket, amit így elsőre elég undorítónak találtam, de azért eléggé beindított.
Aztán megcsókolt és nyelve az enyémmel játszott. Én azt gondoltam, hogy nekem kell most biztosan valamit tennem, ezért Loui ágaskodó játékszerére tettem a kezemet.
-Nem-nem! -húzta el a kezemet Louis.- Ma nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy te élvezz mindent. Ma én kényeztetek - mormogta a számba és letolta magáról az ő utolsó ruhadarabját.
Amint megláttam, hogy milyen mérettel rendelkezik, megállt bennem az ütő. Sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint két ujja.
Lou láthatta rajtam a hirtelen idegességet.
-Abba hagyjam? Még befejezhetjük... - nézett a szemembe.
-Ne. Csak legyél óvatos kérlek szépen! - rebegtem halkan.
Loui bólintott és bepozicionálta magát még jobban a lábaim közé.
Még egy engedélyt kérő pillantást vetett rám, és a jóváhagyásom után lassan belém hatolt.
Majdnem felkiáltottam fájdalmamban, de inkább beleharaptam és nyögtem Louis vállába.
Ez már hihetetlenül fájt. Louis hátát karmoltam egyik kezemmel a másikkal pedig a hajába túrtam.
Borzasztó érzés volt. Egyrészt furcsa volt, hogy egy ekkora valami van bennem, és az a valami nem más, mint Louis Tomlinson, másrészt pedig ott volt az a lehetetlen fájdalom, amit nem tudtam leküzdeni.

A szememből patakzani kezdtek a könnyek. Éreztem, ahogyan az ajkamba vésőzött fogam alól kiserken a friss vér és a nyálammal olvad össze. A vér sós ízét a számban...

-Nagyon fáj? - kérdezte aggodalmasan Louis a könnyeimet letörölve.
-N...nem - hazudtam egy nagyot és tűrtem.
Nagyon, de nagyon lassan kezdett el bennem mozogni és úgy vigyázott rám, mintha legalább egy porcelán baba lennék.

Ajkaival rátalált a melleimre és azokat kezdte el szívogatni, nyalogatni és kényeztetni.
Egyre inkább fokozódott bennem az élvezet. Szépen lassan minden fájdalmamat elnyelte az egyre jobban táguló, ismeretlen, de mégis nagyon jó érzés.
Nyögéseink töltötték be Louis nagy szobáját, és Lou egyre hevesebben tolt, ahogy csókjai is egyre inkább erőteljessé váltak.
Én éreztem, hogy nemsokára megint hatalmába kerít az a felülmúlhatatlan érzés, amit Louis okoz. Hol a  hátát karmolásztam, hol a haját túrtam, ő pedig minden erősebb tettemre felnyögött.
-Ahh, Louis, nekem mindjárt... végem! - nyögtem elég hangosan.
-Kiabáld a nevem! - lihegte a nyakamban, én meg gondoltam, hogy teljesítem kérését.

Pár másodperc múlva lehetetlen gyorsasággal kapott el az extázisszerű érzés és elélveztem.
-Louiiiiiiis!!!!! - sikítottam és ezzel együtt a körmeim még mélyebben vájták és szántották Louis hátán a bőrt.
-[T/N]!! - morogta a nevemet és éreztem, hogy belém üríti magát. Ez még intenzívebbé tette azt az örömöt, amit Louis okozott nekem.
Lihegve dőlt rám Lou és adott pár puszit a nyakamra, majd az ajkaimra is.
-Remélem nem fogod megbánni, hogy velem voltál - nézett rám Louis fáradtan.
-Nem hiszem. Ez... egyszerűen tökéletes volt. Gyakrabban tanulhatnánk együtt - nevettem.
-A kis telhetetlen - kuncogott Louis és még csak most húzódott ki belőlem és egy puszit nyomva a homlokomra ledőlt mellém.
-Louis! Hazajöttünk! - hallottam egy kedves női hangot.
-Azt a rohadt! Basszameg! - pattant fel Louis. - Gyorsan öltözz fel!- utasított és odadobta nekem a ruháimat.
Felkapkodtam őket magamra, megigazítottam a hajamat és leültem arra a székre, amelyiken tanulás közben ültem.
-Sziasztok! - nyitott be ebben a pillanatban Louis anyukája.
Gyanakvó arccal nézett körben a szobában, és Louisra is ugyan ilyen sanda pillantást vetett, aztán rám nézett.
-Anyu, ő [T/N] - fogta meg Louis a kezemet, felállított a székről, majd szorosan magához húzott és kezét a derekamon pihentette. - A barátnőm - jelentette ki Louis, mert én teljesen ledöbbentem.
A barátnője? Én és Louis Tomlinson, aki a suli leghíresebb gyereke? Jézusom.
Majd Louis fogta és amíg az anyukája még a szobában volt megcsókolt, hogy hitelesítse azt, amit mondott.


Hát, ezt a Louisos sztorit megint csak drága Jenni-nek írtam, egy kis vigasztalóképpen!
Remélem, hogy nagyon nagyon tetszik és azt is nagyon remélem, hogy még sokáig tudhatlak magam mellett, mint írótárs és mint barát! ♥Nagyon szeretlek, ne felejtsd el!♥
-Szikraa.♥