Sz.Alexának és G.Veroninak.: Come back (Niall) 18+

E-mailes.:)

Már több, mint másfél éve, hogy szakítottunk a legutolsó barátommal. Nem voltunk együtt sok időt, talán 2 hónap lehetett. Én egyből beleszerettem. A szakítás oka az volt, hogy elmondása szerint ő nem tud sokáig egy embert szeretni, és már nem érez irántam szinte semmit. Szó szerint porrá zúzta a szívem. Utána majdnem megpróbáltuk még egyszer, mert, ahogy meglátta a könnyeimet, elérzékenyült, és a bocsánatomért könyörgött, de nem adtam meg neki. Tudtam, hogy megint csak átverne és összetörne. Azóta csak párszor beszéltünk, de Ő mindig felhozott "minket". Hogy lenne-e még nálam esélye, és még mindig szeret. Ezt csak azért nem hittem el neki, mert közben több lánnyal is kavart rajtam kívül. Ha minden ír olyan, mint Niall, hát többé soha nem nézek ki egy ír pasit sem. Pedig olyan cukik a kék szemükkel és a szőke hajukkal. Még most sem tudom kiverni a fejemből. Csak Őt vagyok képes szeretni. Pedig nem vagyok az a hirtelen szerelembe esős típus, vele mégis megtörtént. Benne van valami különleges, ami senki másban. Még annak ellenére is szeretem, hogy összetört. Unottan sétáltam be a házunk kapuján. A szüleim szokásukhoz híven dolgoztak, de ez engem soha nem zavart. Nekem a tanulás mindig is üvöltő zenével vagy rádióval ment a legjobban, és legalább nem volt, aki rám szól, hogy vegyem lejjebb a hangerőt. A zene üvöltött, de mivel mindig a telefonomat szoktam hozzákapcsolni a hifihez, ezért egyszer már nem a rádió szólt, hanem a csengőhangom. Kitéptem belőle a vezetéket, és magam elé vettem a mobilom. A hangfal halk recsegéssel jelezte, hogy nincs, ami szóljon rajta. Megnéztem a kijelzőt. Legnagyobb meglepetésemre egy számomra már oly' jól ismert szám volt. Niall hívott. A mellkasomba belenyilallt a fájdalom, és a szívem száguldani kezdett. Mérgesen rányomtam a pirosra. Kinyomtam Niall-t. Megfogtam a vezetéket, hogy visszacsatlakoztatom a telefonomhoz, de ekkor olyan történt, mint még soha. Az áram csak úgy elment, ami nagyon ritka jelenség volt Londonban. Már sötétedett kint, így az ablakon át láttam, hogy mindenhol égnek a lámpák csak nálunk nem. Telefonvakuval világítva lebaktattam a lépcsőn. Fogalmam sem volt, mit kell ilyenkor csinálni, de próbáltam azt tenni, amit Apa szokott. Kisétáltam a kis szekrényig, ahol az ilyen elektromos vezetékek és mi egyebek vannak. A mellettem lévő ajtón át is hallottam, ahogy kint üvölt a szél. Ez nagyon idegesített. Mi van, ha a szél tette ezt? Én nem tudom, ilyenkor mi a teendő. Kinyitottam a szekrényt, és bevilágítottam a vakuval. A sok vezeték és kapcsoló számomra érthetetlen rendben sorakozott bent. Mérgesen nyúltam az egyik kapcsoló fele, de ekkor egy kéz simított végig a karomon. Ezzel egyidejűleg még egy ágyék simult a fenekemhez, és valaki rekedten a fülembe suttogott.
- Meg akarsz halni Cica?
180 fokba megperdültem a tengelyem körül, és egy csodás arccal találtam szembe magam.
- Niall... Te...te meg mit...? - hebegtem hang nélkül.
- Szólni akartam, hogy engedj be, de mivel kinyomtál, kénytelen voltam megoldani. - nevetett.
- De miért? - kérdeztem szomorúan. Ezt Ő is meglátta a szememben, ezért érzékeny hangra váltott.
- Mert nem hiszed el, hogy még mindig szeretlek. Tudom, hogy azt mondtam, nem birok senkit sem sokáig szeretni, de Te más vagy [T/N]. Téged még most is hihetetlenül szeretlek. Kérlek, bocsáss meg nekem. Nem bírok nélküled élni. - nyúlt az arcomhoz, de mivel a keze túl nagy volt, így kicsit a hajamba is túrt.
- Én is szeretlek Niall. - feleltem halkan.
Ennyi kellett neki. Széles vigyorral az arcán megcsókolt, és a szobám fele kezdett tolni. Sajnos egy lépcsőn fel kellett valahogy jutni, de imádtam a módot, ahogy Niall megoldotta. A combjaimba markolt, felemelte őket, és a dereka köré fonta. A nyakába kapaszkodtam, és úgy szorítottam, mintha az éltem múlna rajta. Ő a fenekemnél fogva tartott. Éreztem, ahogy keményedik már férfiassága. Óvatosan lehelyezett az ágyamra, majd fölém tornyosult. Lehúzta a felsőm, majd a nadrágom is. Nem éreztem fair-nek, hogy Ő még fel van öltözve, így fordítottam a helyzeten. A hasára ültem. Lehúztam a fejéről a pólóját. Csodálattal simítottam végig izmos mellkasán. Ezt látva halkan kuncogni kezdett. Felkaptam a tekintetem csodás, tökéletes arcára. Elmosolyodtam, és hozzá hajoltam. Megcsókoltam, amit nagyon díjazott. Sürgetve a fenekembe markolt, minek hatására a szájába nyögtem. Belenevetett a csókunkba. Ezt kihívásnak vettem. Lassan kínzóan kezdtem csókolgatni a nyakát, majd hirtelen a fülcimpájába haraptam. A nevetése abba maradt, és egy nyögésbe fulladt. Elmosolyodtam, és tovább haladtam lefele. Puszikat hintettem a felsőtestére ügyelve, hogy az orommal végig érintsem a bőrét. Éreztem, ahogy gyorsabban ver a szíve, és kapkodja a levegőt. Lejjebb csúsztam, és lehúztam róla a nadrágját. Kínosan ügyeltem rá, hogy minél többször érjek a hatalmas dudorhoz az alsójában. Felnyúltam a mellkasához, és körömmel végighúztam a hasán. Ettől egy halk nyögés szaladt ki a száján, majd lehúztam az alsóját. Férfiasságát még nagyobb volt, mint ahogy emlékeztem rá. Megfogtam, és lassan verni kezdtem hatalmas péniszét, mikor lenyúlt, és elkapta a kezem. Felhúzott magához. Értetlen néztem rá.
- Ne! - suttogta halkan. A szeme sötétkékké vált a vágytól.
- Miért? Régen imádtad, mikor kényeztetlek.
- De már nem a régi vagyok. Téged akarlak, nem a szádat. Túlságosan tisztellek ahhoz.
- De Niall, én ezt nem megalázásnak veszem. Csak örömet akarok okozni neked. - feleltem meglepetten. Jól estek a szavai, miszerint tisztel, de tudom, hogy imádja, mikor kényeztetem.
- Én nem az édes szádat akarom érezni, hanem téged. Már ha nem baj, hogy ugrunk. - hebegte zavartan. Elmosolyodtam. Melegséggel öntött el, hogy ennyire megbecsül. A boldogsága volt a legfontosabb, így természetes, hogy belementem.
Feljebb csúsztam Niall arcához. Mosolyogva csókoltam meg, amelyet látszólag nagyon élvezett. A combomba markolt, majd a csókunk megszakítása nélkül fordított a helyzetünkön. Én voltam alul. Niall vágyakozva mért végig, de még ott volt a fehérneműm zavaró tényezőnek. Óvatosan és már-már kínzóan lassan húzta le rólam a maradék ruhadarabokat. Széttornázta a lábaimat, és közéjük férkőzött. Kérdőn nézett rám, mire én nevetve a nyakát kezdtem csókolgatni. Tetszett, hogy az új Niall ennyire figyelmes. Régen nem volt ilyen. Éreztem ezúttal más lesz, és már semmi nincs, ami éket verhetne közénk. Niall belém hatolt. Lassan haladt egyre beljebb és beljebb, míg teljesen bennem nem volt. Elszoktam a méretétől, vagy bárki méretétől, így fájdalmasan nyögtem fel. Niall ezt látva megremegett fölöttem, és a nyakamba hajolt. Nyomott pár puszit a nyakam és az állam találkozására, miközben nyugtató szavakat suttogott.
- Sajnálom [T/N]. Mindjárt elmúlik. Vigyázok rád.
Kevés idő után, már úgy éreztem, nem lenne baj, ha mozogna bennem, így sürgetően a fenekébe markoltam, ezzel előre lökve. Niall elmosolyodott. Ezzel a kisfiús-rosszfiús mosollyal nézett végig a szemembe, miközben lökni kezdett. Az első mozdulatára egy hangos nyögés hagyta el a szám részben még a fájdalomtól, majd megszoktam, és végképp élvezetté alakult. Niall érezte, hogy gyorsíthat a tempón, anélkül, hogy kérnem kellett volna. Végig egymás szemébe néztünk, ami nagyon meghitté tette számomra ezt az egészet. Niall kék íriszei sötéten csillogtak a vágytól és a csodálattól, ahogy figyelt. Lassan elvesztem a szemeiben és a tudatban, hogy ismét itt van velem/bennem. Régen soha nem figyelt rám ennyire. Értékeltem a változását. Egyre hangosabbakat és gyakrabban nyögtem, Niall állkapcsa pedig lökésről lökésre jobban megfeszült. Közel voltunk mindketten.
- Kérlek, karmolj a hátamba, ha elmész. - suttogta a fülembe eléggé érőtlenül.
Nekem csak arra volt erőm, hogy a szokott pillanatnál kicsit hosszabb időre lehunyjam a szemem, jelezve; értettem. Nem kellett sok idő, a hátára helyeztem a kezem, de még nem karmoltam bele. Ezt érezve, kicsit gyorsabb tempóra kapcsolt. Lehet csak én vesztem el teljesen Niall mellett, de olyan érzésem volt, mintha kicsit az ágyam is mozogna alattunk. Viszont jelen pillanatban az sem érdekelt volna, ha leszakad az ég. Jó helyen voltam, Niall-lel. Ez mindennél többet jelentett számomra. Éreztem, hogy már nem bírom tovább. A körmöm a bőrébe nyomódva indult meg lefele, miközben a hátam ívbe feszült az élvezettől. A hasam és a mellkasom Niall-hez nyomódott. Szerintem a karmolásom megadta neki is a végső lökést, mivel pár pillanatra rá Ő is elment. Kettőt még lökött rajtam, mielőtt kihúzta volna magát belőlem. Kósza gondolatként átfutott az agyamon, hogy ha rendbe jövök, be kell vennem egy fogamzásgátló tablettát, de jelen pillanatban nem ez volt a fő téma az eszemben. Sokkal inkább élveztem Niall ölelését a hátamon, ahogy a hasára húzott.
- Soha többé nem leszek olyan ostoba, hogy elengedjelek. - nyomott egy édes puszit a fejemre.
Az arcomra piros pír szokott, így hálás voltam, hogy nem felé fordultam. Visszakaptam Niall-t. Azt hiszem, ha most lenne a világvége, boldogan halnék meg.

~Zsoo.