Alexának és Sz.Alexának.: December 21. (Louis) 18+

E-mailes.:)

Irtózatosan féltem a mai naptól. Egész este forgolódtam az ágyban. Éjfél óta többször is felkeltem. Azt hiszem, a biológiai órám érzékelte, hogy már átléptünk a másik napba. Abba a napba, amitől annyira féltem. Féltem, hogy ma elvesztem az összes fontos dolgot az éltemben. Féltem, hogy látni fogom, amint a szeretteim meghalnak. Féltem hogy netán kínok kínjával halunk meg. Ez nem akartam. Senkinek sem a Földön. Eléggé babonás vagyok, és könnyen elhiszek mindent, így a mai nap volt a rémálmaim legrosszabbika. Még a törött üvegnél is rosszabb. Louis-nak mellettem látszólag már nagyon elege volt, hogy egész este csak forgolódok. Ő sem tudott aludni tőlem. Ezt nem akartam. Mindig csak maximum 1 órára aludtam el, de akkor is nagyon éberen. Ezt egy idő után meguntam. Olyan hajnali fél 6 fele kimásztam az ágyból.
- Hova mész Kicsim? - kérdezte erőtlenül Louis. Csukva volt a szeme, és még szinte aludt.
- Csak nem tudok már tovább aludni, de te maradj nyugodtan. Pihend ki magad!
Nyomtam egy puszit az arcára. Fel voltam készülve, hogy lehet ez az utolsó, amit adhatok neki. Nekem már nem voltak szüleim sajnos, így csak Ő maradt nekem. Kimentem a konyhába, és csináltam magamnak kávét. A mai napot mindenki a szeretteivel töltötte. Félelemmel telve szürcsölgetem a kávét. Louis tudta, én mennyire félek a mai naptól, de ez nem ok arra, hogy Ő is így tegyen. Ő mindig megnyugtat. Egyébként találkozni is úgy találkoztunk, hogy Ő verte ki a kezemből a tükröt. Már három éve lett volna ideje elkezdődnie a 7 év balszerencsének, de úgy tűnik, Louis szerencsét hoz nekem. Mióta vele vagyok semmi rossz nem történt.

Összerezzentem, mikor két kar ölelt át hátulról.
- Nyugalom Kicsim. Csak én vagyok, nem a világvége. - kuncogott Louis a fülembe. Óvatosan fordultam meg a karjaiban. A szemeimben aggodalom ült, és nem olyan vicces játékosság, mint neki.
- Louis nekem ez nem vicces.
- Tudom Kicsim, sajnálom. Nem lesz semmi baj, rendben? Megígérem. Meg foglak védeni.
- Nem magam miatt aggódom. Miattad. Mi van, ha látni foglak, miközben... - nem bírtam befejezni. Csak lehajtottam a fejem. Annyira mondják, hogy december 21.-én világ vége lesz. Én hiszek neki. Nem fair, hogy én lehet, csak ennyit tudtam élni Louis-sal. Többet akartam. Az egész életemet. Louis szeme kikerekedett, ahogy rájött, mire gondoltam. Fájdalom és félelem ült az arcára.
- Nem lesz semmi baj, érted [T/N]? Nem lesz, mert én azt mondtam. Nem kell félned, amíg melletted vagyok.
Próbált nyugtatni, ami meglepő módon sikerült neki. Kicsit megnyugodtam, de ahogy kiléptünk az utcára, hogy a mai napot Louis családjánál fogjuk tölteni, ismét visszaköltözött belém az aggodalom. A sok ideges emberarc megrémített. Meglepően jól lepleztem, ami bennem lejátszódott, miközben szerelemem családjánál voltunk. Ennyire jót még soha nem játszottam a húgaival, és azt hiszem ez volt eddig a legfinomabb ebéd, amit az anyukája készített. Lehet csak azért gondolom így, mert most igyekeztem mindent jobban kiélvezni. Nem tudom. Végül hazaértünk estefele a házunkba. Már besötétedett, de még nem történt
semmi ami halálos lett volna. Louis átölelt a kanapén. Ment a tévé, de nagyon csendbe. Nem figyeltem rá. Louis előkapta a telefonját, és azt kezdte babrálni.
- Most komolyan telefonozni akarsz ezen a napon? - akadtam ki még mindig idegesen.
- Kicsim, nem volt világvége, te is láthattad. Én megmondtam, hogy nem lesz baj.
- Még nincs vége a napnak. - emlékeztettem.
- Igaz. Még van vissza belőle két óra. - húzta fel a szemöldökét cinikusan.
- Éjszakára jósolták a világvégét.
- Majd meg mondom én, mit jósoltak ma estére. - nevetett fel játékosan, majd rávetette magát az ajkaimra. Szó szerint letámadta, és szétfeszítette őket, hogy a nyelve bejuthasson. Éreztem, hogy azért Ő is remeg egy kicsit. Nem tudom, hogy a mai nap miatt, vagy csak ezt a hatást gyakoroltam rá. Minden esetre élveztem a csókját. Átadtam magam neki, és hagytam, hogy a combomba markolva felemeljen. Mindig elcsodálkoztam, hogy Louis mennyire hihetetlenül erős. Bevitt a hálószobába, és óvatosan lehelyezett az ágyra. Fölém mászott, és lehúzta a fölsőm. Egy gyors mozdulattal a melltartóm is kipattintotta, míg nekem csak arra volt erőm, hogy meghúzzam a fölsője alját. De ebből is rájött, hogy a földön szeretném látni, és gyorsan ledobta magáról. Elvarázsolt csodásan kidolgozott felsőteste. Már bőven lett volna időm megszokni, de nekem mégse ment és nem is fog soha. Hisz Louis...tökéletes. Lehúzta a nadrágom, így már csak egy bugyiba feküdtem alatta. Rávette magát a melleimre, és a már olyan jól is mert, de soha meg nem unt kényeztetésbe fogott. Viszont, most úgy éreztem, én jövök. Meglöktem a vállánál, így a hátára fordult. Tudtam, hogy lenne ereje ellenkezni, és ugyanúgy fölöttem maradni, de nem tiltakozott. A férfiasságára ültem, amitől hangosan kifújta a levegőt jelezve, nagyon élvezi. Végigcsókoltam a nyakát, majd a vadonatúj tetoválást a mellkasán, amitől ismét egy sóhaj hagyta el a száját. Ez beindított, és lejjebb tornáztam magam a lábai közé. Felnyúltam és a szegcsontjától kezdve végighúztam a kezem a mellkasán, majd a hasán ügyelve, hogy néha-néha körömmel érintsem. Erre már egy morgás tört elő belőle. Lehúztam róla a nadrágját, majd boxeren keresztül kezdtem masszírozni férfiasságát. Ilyet még a három év alatt soha nem csináltam, de úgy gondoltam, lehet ez a legutolsó alkalom, hogy kipróbálhatok mindent rajta. Szóval elhatároztam magamba, hogy bevállalós leszek, és nem fogok ellenkezni. Louis lepetten felnyögött, ami nagyon tetszett. A füléhez hajoltam, és kacéran belesuttogtam.
- Ma mindent kipróbálok.
Megremegett a szavaimtól, és éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzése. Én eddig nagyon félnék voltam szexuális téren, ami szerencsére nem zavarta Louis-t, és tökéletesen elvoltunk a három év alatt, de most előbújt belőlem a kisördög. Ezt teszi, a tudat, hogy lehet többé nem tehetem meg ezeket. Beleharaptam a fülcimpájába, amit megint hanggal díjazott. Végignyaltam felsőtestét lefelé haladva, majd minden egyes kockájára nyomtam egy-egy puszit a hasán. Megszabadítottam boxerétől, amelyben férfiassága eddig abba nem hagyott fél kezes kényeztetésemtől, már igencsak ki akart törni textil börtönéből. Lehajoltam a csípője fölé. Eddig még soha nem kényeztettem se Louis-t, se senkit orálisan, de azt gondoltam, itt az ideje. Louis látta mire készülök, így vágytól rekedt hangon suttogta:
- Nem kell, ha nem akarod.
Figyelmen kívül hagytam, mert akartam, és ahogy elnéztem, Ő is nagyon. Felnéztem rá, majd vissza férfiasságára. Ennyire közelről még nagyobbnak tűnt, pedig már tisztában voltam a méretével. A kezembe vettem, majd óvatosan végignyaltam az oldalán. Erre egy hangosat nyögött, ami tovább ösztönzött. Ezek szerint jól csinálom. Ezt megismételtem, majd óvatosan a végét is megnyaltam. Erre is felnyögött volna, ha nem harap az ajkába, hallottam. Bekaptam csak a végét, és kicsit izgatni kezdtem nyelvvel, amit már nem bírt tovább ideggel, és hatalmasat nyögött. Magamban vigyorogtam, majd bekaptam. Nem ment teljes méretét, pedig meg akartam csinálni a mély torkozást is. Egyszer élünk, és lehet ez nem tart már sokáig. Végül addig erőltettem, míg sikerült. Először köhögni és öklendezni akartam, de nem tettem. Rájöttem, hogy ez nem is nehéz, és utána már simán ment. Ütemesen kezdtem mozgatni a fejem, amit Louis nagyon díjazott. Lehunyta a szemét, és az ágy támlának támasztotta. A kezei néha-néha megrándultak a takarón, pont akkor, mikor nyögött egyet, és az arca is ráncba szaladt. Hirtelen ötlettől vezérelve a kezeim a heréire vezettem és masszírozni kezdtem őket. Nem tudtam, hogyan reagálja le, de reménykedtem, nem csináltam nagyon rosszat.
- Ahw Kicsim. - nyögött egy minden eddiginél hangosabbat.
A homloka csukott szemei felett ráncba szaladt, de közben mosolygott, amit jó jelnek vettem. Folytattam a kényeztetését. Azt hiszem valamit nagyon jól csináltam, mert Louis-nak nem kellett sok és elélvezett. A szemeim lepetten kerekedtek ki, ahogy megéreztem számban meleg nedvét. Még soha nem volt ilyen tapasztalatom, de Louis-nak nagyon tetszett, szóval azt hiszem gyakrabban fogom csinálni ha lesz rá még lehetőségem. Óvatosan nyeltem le szám tartalmát, aminek nem is volt olyan förtelmes íze, mint régen gondoltam. De hogy is lehetne rossz valami, mikor Louis-é?! Louis pillanatok alatt rendezte szapora légzését és szívdobogását. Időm sem volt végigmérni mennyire kikészítettem, pedig nagyon szerettem volna látni. A követező pillanatban már felettem volt.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe, amitől már ott majdnem elmentem.
Végigcsókolta a nyakam, majd elkezdte szívni az érzékeny bőrt. Ő sem csinált még ilyet. Közben a melleimet masszírozta, ami szépen lassan kikészített. Végül levezette oda a fejét, és azt is elkezdte szívni. Hangos sóhajok hagyták el a szám, minek hatására felnézett, majd elmosolyodott. Egy idő után folytatta útját tovább le, de közben végigpuszilta hasam minden egyes centiét. Nyelvvel leírt egy kört a köldököm körül, majd óvatosam megharapta a két csípőcsontom. Foggal húzta le rólam a bugyit, ami meglepett, de tetszett. Imádtam, hogy új dolgokat próbálunk ki most, talán az utolsó napunkon. Végignyalta a szeméremdombomat fentről le, amitől egy halk nyögés hagyta el a szám. Éreztem, ahogy mosolya közben a levegő megcsikizi a bőröm, ami ismét kikészített. Végigsimította a belsőcombom, majd a nyelvét a csiklómra vezette. Egy hangosabb nyögés hagyta el a szám, de visszafogtam maga, és az ajkamba haraptam. Óvatosan a bejáratomhoz helyezte egy ujját, de még nem hatolt belém. Csupán jelezte a szándékát, de még így is egy hangos lepett nyögés szaladt ki a számon, mikor belém hatolt. Ezzel egy időben meghúzta a csiklóm foggal. Önkéntelenül is lecsukódott a szemem. Kis idő után Louis még egy ujja csatlakozott a másikhoz. Gyakrabban kezdtem nyögni, de ekkor kihúzta belőlem az ujjait és már a nyelvét sem éreztem magamon. Az egyetlen dolog, ami maradt a bal keze szorítása a combomon. Éppen ki akartam nyitni a szemem, mikor megéreztem a nyelvét ismét magamon, csupán lejjebb. Louis a nyelvét kezdte bennem ki-be járatni, amitől halkan felsikítottam, és a takarót kezdtem markolni magam mellett. Ilyet sem csináltunk még. Az orra súrolta a csiklóm, miközben ismét a szemérem dombom kezdte simogatni, melyet önkéntelenül is megemeltem az élvezettől. Hangosan nyögtem a nevét, mikor elmentem, melyet Louis egyből eltávolított. Felém mászott, és a lábaim közé fészkelte magát. Megcsókolt, közben lassan belém hatolt. Kicsit várt, bár tudta, nem szükséges. Már megszoktam hatalmas méretét. Volt rá három évem, és remélem, több is lesz még. Lökni kezdett. Nem gyorsan, de minden alkalommal érintette a g-pontom. Rátért a nyakamra, de nem kényeztette sokáig. Feltolta magát, és kicsúszott belőlem. Zavartan néztem rá, majd megfogta a csípőm. Az ágy széléhez húzott, és megemelt a fenekemnél fogva kicsit. Én a fejem mellé kaptam a kezeim, ahogy ismét belém hatolt.
Megint csak tolni kezdett. Hangosat nyögtem mikor a fenekembe markolt, aminél fogva tartott. Közben egy pillanatra sem vesztettük el a szemkontaktust, amit nagyon díjaztam. Éreztem, már nem kell sok, így Louis ismét kicsúszott belőlem. Lepetten figyeltem, ahogy vált még egy másik pózba. Ez sem volt még, hogy ennyit variálunk, de nem volt ellenemre. Leült, és az ágy támlájának döntötte a hátát. Az ölébe másztam, és lassan ráültem férfiasságára. Mosolyogva figyelte mozdulataimat, de már nem sok erőm volt, így Ő kezdett tolni. Az izzadtságtól nedves mellkasára támaszkodtam, és előre dőltem, miközben hangosakat nyögtem. Louis egyik kezével a csípőm markolta, hogy tartson, míg a másikkal a csiklómhoz nyúlt, hogy ezzel is ingereljen. Ez azt jelentette, hogy közelebb van a csúcshoz, mint én, és azt akarja, hogy egyszerre menjünk el. A füléhez hajoltam, és erőtlenül belesuttogtam.
- Mindjárt.
- Szólj! - kérte.
Lehunytam a szemem, és a vállának hajlatába döntöttem a nyakam. Lelassított, és kínzóan mélyeket lökött rajtam, amik megadták a végső lökést.
- Louis. - nyögtem.
Hatalmába kerített egy olyan erős euforikus érzés,mint még soha, ahogy elmentem Louis-sal éppen egyszerre. Fáradtan fordultam a nyakába, miközben Ő tartott. Kicsúszott belőlem. Éreztem, hogy mindene remeg, de nekem is. Izzadságtól nedves bőrünk összetapadt. Louis úgy szorított, mintha az élete múlna rajta, míg én a nyakába fújtattam, és mosolyogtam egyszerre.
- Kicsim szombat van. Elmúlt éjfél, és még élünk. - nevetett kellemes fáradtsággal a hangjában. Az órára kaptam a fejem az éjjeli szekrényen. Valóban hajnali 1 volt.

~Zsoo.