S.Karolinának és D.Reninek.: Just married (Liam) 18+

E-mailes.:) [ Liam szemszöge ]

Ez volt életem legszebb napja. A karjaimban egy csodás lány pihent, akit éppen a Hawaii vadonatúj nyaralónk küszöbén vittem át. A karjait a nyakam köré fonta, és úgy kapaszkodott belém, mintha soha nem akarna elengedni. Ezt nem csodálom, hisz én is ugyanígy éreztem. Már 6 éve vagyunk együtt és ma házasodtunk össze. Annak ellenére hogy több órát repültünk a magángépen, nem voltunk fáradtak. Inkább izgatottak, ettől az új helyzettől. Ő immár Mrs. Payne, amitől a fellegekbe szárnyaltam, és reptetett, mintegy papírsárkányt. Ő már az enyém, csakis az enyém. Óvatosan a fehér selyemtakaróra helyeztem, a szintén fehér baldachinok alá, és felé másztam. Nem ez les az első alkalmunk együtt, de mégis annyira izgultam. Nem akartam most elcseszni, bár azt hiszem, lényegtelen lett volna, mivel szeretjük egymást, és ez mindennél fontosabb. 6 éve kitart mellettem, ami valljuk be nem a legegyszerűbb a hírnevem miatt, de Ő képes rá.
- Gyönyörű vagy [T/N]. - mértem végig az ágyon.
Csak elpirult, ahogy szokott, és mosolygott. Megcsókoltam. Imádtam a csókját. Ennyi idő után is ugyanazt a hatás kelti bennem, mint a kezdetekben. A hajába túrtam, majd végigsimítottam az arcát. Ő a mellkasomra helyezte kezeit. Biztos vagyok benne, hogy érezte, ahogy a pulzusom az égbe verdes, de azt hiszem, ez normális, nem? Lehúztam a felsőjét, amit már magam sem tudom, hova dobtam. Csak reménykedtem benne, hogy reggel megtaláljuk, és nem dobtam ki a partra az üvegajtón. De jelen pillanatban az sem érdekelt volna, ha egy bálna gyomrában landol. Ő is lehámozta rólam a ruhákat, majd végül már csak fehérnemű volt rajtunk. Ezek sem voltak hosszú életűek, hamar a földön landoltak. Csillogó szemekkel mértem végig az én angyalomat magam alatt. Édesen mosolygott, majd mikor a szeméremdombjához értem, a homloka ráncba szaladt. Egy halk sóhaj hagyta el a száját, amin muszáj volt elmosolyodnom. Minden egyes porcikáját imádtam, és végre magaménak mondhatom ezt a csodás teremtést. 26 évesen végre végleg benőtt a fejem lágya. Ezt csak neki köszönhetem. Emlékszem, mikor még csak 20 éves sztárocska voltam. Mostanra minden megváltozott. Nagyobb sztárok lettünk, mint a Beatles vagy Rihanna. A One Direction befutott, és még mindig nem indult meg lefelé. A sikereket azt hiszem csak annak az 5 lánynak köszönhetjük, akik mögöttünk állnak, és támogatnak minket. Akik közül az én édesemet végre a feleségemnek mondhatom. Halkan nyögött egyet, mikor a kezem a csiklójára vándorolt. Óvatosan dörzsölni kezdtem az érzékeny terültet, amitől néha-néha nyögések hagyták el a száját. Közben a nyakát csókolgattam és szívogattam. Már nagyon hangosakat nyögött, és én is éreztem, hogy nem kell neki sok, mikor megfogta a kezem.
- Liam, én téged szeretnélek. - kérte rekedtes hangon.
A haja hozzátapadt az arcához. Oldalra söpörtem a rakoncátlan tincseket, majd fölé helyezkedtem. Istenem, annyira szép volt. Az én drága hercegnőm. Lassan belé hatoltam, amitől hangosat nyögött, de nekem is egy kisebb fajta morgás hagyta el a szám. Érzékieket löktem rajta, amit díjazott. Mi soha nem szexeltünk. Mindig szeretkeztünk, ami nem volt olyan durva, de nekünk mindennél többet jelentett. Szenvedélyesen, mégis lágyan csókoltam meg, miközben Ő izmos mellkasomra helyezte erőtlen, remegő kezeit. Egyikünknek sem kellett sok. [T/N] mint mindig most is megvárt engem. Nem kellett neki mondanom, Ő tudta, mikor jön el az idő. Úgy ismertük egymást, mint a tenyerüket. Egyszerre mentünk el, ami egy tökéletes nászéjszakát adott egy tökéletes élet kezdetéhez.