A fájdalmas vigasz 18+ (Niall)

Kaptam egy aggasztó hívást ami után rögtön kocsiba ültem és elindultam. "Szükségem van rád!"- visszhangzott a fejemben legjobb barátom, Niall meggyötört, fájdalmas hanggal ejtett mondata. Tippem sem volt, mi történhetett ami ennyire megrázta. Alapjáraton nem túl teátrális személyiség, éppen ezért ijesztett meg, ahogyan beleszólt a telefonba. Az egyik kávézó kinti teraszán üldögélt, maga elé meredve. Leültem mellé és vártam. Nem akartam faggatni. Ismerem eléggé ahhoz, hogy amint tesz egy minimális rendszert a gondolataiba, elmondja, mi nyomja a szívét. És láss csodát, valóban. Igazam lett.

- Összevesztünk!- közölte. Tudtam, hogy a barátnőjére gondol. Meg sem lepődtem, ettől a lánytól nem vártam többet. Őszintén nem értem, mit keresnek egymás mellett. Két külön világ, amiben nincs egy közös pont sem. Még ha azt mondanám, hogy az egymás iránt érzett szerelmük összeköti őket, de sajnos, nem tehetem. Ez a lány nem szereti őt, amiért minden egyes alkalommal, akárhányszor találkoztunk, kényszert érzek arra, hogy felképeljem. Nem játszhat senki sem az én ír manómmal. Vagyis, miről beszélek... nem az én manóm, csak a legjobb barátom. Se több, se kevesebb. Amióta az eszemet tudom, szeretem, de nem úgy, mint egy barátot, hanem úgy igazán, szerelemből. A többi barátom, akikkel eddig együtt voltam, csak amolyan mentsvárként szolgáltak a fájó szívemnek. Nem tudtam ép ésszel elviselni, hogy mással látom őt. Kezdett nyomasztóan hatni a ránk telepedett síri csend, így megtörtem.

- Niall, sajnálom! Tényleg!- kerestem a tekintetét.

- Már mindegy, valószínű, hogy szakítani fogunk. Azért hívtalak, hogy tereld el a figyelmem. Szóval, kíváncsian várom, milyen programötleteid vannak.- erőlködött ki egy mosolyt. Nem őszinte mosoly, de azért mosoly és most csak ez számított. Jó úton haladtunk. Zárásig a teraszon üldögéltünk, majd elindultunk a kocsim felé. Megígértem neki, hogy hazaviszem. Az utat végig nevettük. Úgy éreztem, igazán felszabadult velem, jó munkát végeztem. A háza elé érve kiszálltunk és beszélgettünk egy sort, majd egy hangos dörrenéssel eleredt az eső és villámlani kezdett. Az arckifejezésemre kiült a félelem. Köztudott, hogy rettegek a viharoktól. Otthon pedig amúgy is egyedül lennék. Niall kikapta a kezemből a kocsikulcsot, bezárta és rántott maga után, be a házba.

- Maradsz éjszakára?- érdeklődött.

- Ha nem zavarok...- mosolyodtam el kínosan, mire vállba lökött, jelezve, hogy hülyeséget mondtam. 

- Éhes vagy?- kérdezte. Igen, nagyon is éhes voltam. A konyhában egy kisebb sütögetés vette kezdetét, ugyanis pizzát sütöttünk. Miután mindketten benyomtuk az adagunkat,  felmentünk a szobájába és a szekrényében kutakodott egy ideig, majd a kezembe nyomta az egyik pólóját és egy boxert, pizsi gyanánt. 

- Megyek, lezuhanyzom!- nyomtam egy puszit az arcára. Illetve, csak akartam, mert elfordította a fejét, így a szájára csúszott. Égővörös fejjel baktattam át a fürdőszobába, ahol megcsodáltam a rákok által megirigyelt pofámat, majd véghez vittem, amit eredetileg terveztem, azaz letusoltam. Mikor visszasétáltam, a szőke herceg unottan kapcsolgatta a tévét az ágyában fekve. Nem kerülte el a figyelmemet az az apró tény, hogy egyetlen boxer van rajta. Az apró lepkék a gyomromban hirtelen szárnyra kaptak, szuper.

- Asszem' ideje lenne megágyazni lent, a kanapén..- kezdtem, mire rám emelte csodás, kék tekintetét.

- Minek? kérdezett vissza egyszerűen, miközben felállt és odasétált hozzám.- Aludj itt, velem!- suttogta.

- És a barátnőd?- néztem fel rá, mire egy lágy puszival elhallgattatott.

- Nem érdekel a barátnőm! Most csak te érdekelsz!- vont az ölelésébe. Tekintetemet kereste, mikor ráakadt, mélyen a szemembe nézett, szinte felnyársalt a pillantásával, majd hosszasan megcsókolt. Elragadott a hév, magasról leszartam, hogy van barátnője. Most az enyém, csakis az enyém! Az ágyra löktem és csípőjére ültem. Alsójának fogságából kitörni vágyó büszkesége igen csak készen állt már, mert éreztem magam alatt a nyomást. A nyakán lévő puha bőrét borítottam csókjaimmal, majd tökéletes felsőtestére tértem. Sóhajtozva tűrte a kényeztetést, majd mikor simogatni kezdtem, boxeren keresztül, halkan felmordult.

- Ne szórakozz velem, mert keményen visszakapod, kislány!- figyelmeztetett. Figyelmeztetés nélkül rángattam le az egyetlen rajtalévő ruhadarabot majd az egyik sarokba dobtam. Néhányszor végighúztam rajta a kezemet, majd egy hosszú csíkot húztam rá a nyelvemmel. Makkját bekapva kezdtem szopogatni, amit mély sóhajokkal díjazott, azok pedig engem ösztönöztek. Egyre hosszabb részt kényeztettem, majd mikor már nagyon közel volt, abbahagytam. Csalódottan nézett rám.

- Nem akarom, hogy így menj el!- közöltem, majd lágyan megcsókoltam. Vette az adást és a hátamra fektetett. Levette rólam a ruháit és bőrömet kényeztette puha ajkaival, végül elért a kívánt állomásig. Egyből két ujját dugta fel és kezdett pumpálni, közben szabad kezével melleimet simogatta és időnként markolászta. Éreztem, hogy pillanatok múlva elmegyek.

- Niall!- kiáltottam rá.- Téged akarlak!- nyögtem ki. Nagy nehezen kiejtett szavaimat egy édes csókkal jutalmazta. Bejáratomhoz pozicionálta magát, majd lassan becsúszott. Eleinte lassú, majd gyors lökésekkel dolgozott. Egyre mélyebben lökött, amitől már szinte sikítottam. Valami elképesztően csinálja. Hátát simogattam és markolásztam. Nem akartam nyomot hagyni a karmolással. 

(T/N)!- nyögte a fülembe. Tudom, mi járt a fejében. Azt akarta mondani, hogy közel van.

- Én is!- nyomtam egy csókot a nyakára. Nyakamat harapdálta, miközben mélyeket döfött, amit hátraszegezett fejjel élveztem. Megfogta a combjaimat és fordított a helyzetünkön anélkül, hogy kicsúszott volna belőlem. Gyorsan kezdtem mozgatni a csípőmet, majd egy két kört is leírtam. A harmadik kör után ujjait derekamba nyomta és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett. Ennek hatására én sem bírtam tovább és fáradtan omlottam a mellkasára. Óvatosan megemelt és kihúzódott belőlem. Még szabálytalanul lélegeztünk, amikor megcsörrent a telefonja. Üzenetet kapott, a barátnőjétől. Azt írta, hogy bánja az egész vitát, béküljenek ki. Niall természetesen repesett az örömtől és azonnal visszaírt neki. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe a gönceimért. A tükörben újra megláttam magam, és egy lotyót láttam. Restelltem a tettemet. Felöltöztem és a kocsikulcsomért visszamentem a szobába.

- Elvigyelek a barátnődhöz?- kérdeztem semmitmondó hanggal és arckifejezéssel.

- Megteszed?- kérdezte. Ez volt a pillanat, amikor utáltam magamat. Úgy éreztem, hogy egy utolsó kurva vagyok. A lány háza előtt leparkoltam. 

- Hé, Niall!- szóltam utána, mire visszanézett a kocsihoz.

- Elfelejtjük egymást!- mondtam és azzal búcsút intettem, azt hiszem örökre. Nem vártam meg a reakcióját, beindítottam a motort és elhajtottam.

~ Orsa