Két tűz között: 2. rész

El sem hiszitek, milyen jó volt olvasni a sok biztató komit és kritikát, mind olvasóktól, mind írótársaktól, barátoktól. Egy szóval: nagyonnagyonüberkolosszálisanköszönöm! Itt a folytatás is:

A zene hangosan dübörgött a hangfalakból, a táncparkett tömve volt emberekkel. Egészen jó bulinak ígérkezett, barátnőm lelkesedése pedig átragadt rám is. A második üveg Bacardi után teljesen elengedtem magamat. Nem mondanám, hogy csutak részeg voltam, csak egy kicsit piás. Önfeledten táncikáltunk Claire-el.
- Leyla! Olyan szomjas vagyok! Igyunk valamit!- kért Claire. Egyetértettem vele, úgyhogy karon ragadtam és a bárhoz húztam. Vettünk magunknak még egy üveg Bacardit és iszogattunk, amikor az ajtó felé néztem és lecsaptam a pultra az üvegemet, majd abba az irányba szaladtam, amerre az előbb néztem. Gyerekkori legjobb barátom, Louis állt, illetve lépkedett befelé. Észrevett és szélesre tára karjait. Akadályfutó bajnoknak mehetnék ezzel a bravúrral amit most bemutattam, miközben hozzá siettem. Örömöm tovább fokozódott, amikor megláttam mögötte Zayn-t, Niall-t és Liamet, azonban alább hagyott amint észrevettem, hogy Styles és a nője is velük vannak. Nagyon jó, akkor nézhetem, ahogy falják egymást. Remek, ez igazán remek! Próbáltam elrejteni a csalódottságomat és a dühömet.
- Louis, kinyomod belőlem az összes levegőt!- nevettem, amikor már nagyon szorosan ölelt. Karon ragadtam és húztam oda, ahol Claire-t hagytam. Legnagyobb szerencsénkre ott maradt, majd mikor odaértünk, ő is kapott egy hasonló üdvözlést, mint én az imént. Lehúztam a maradék innivalómat, majd magammal ráncigáltam a társaságot táncolni. Szerencsére nem volt az a "Úristen, One Direction!!" őrület, így normálisan bulizhattunk. Néhány végigtáncolt szám után tartottunk szüneteket, amikor ittunk. Ennek eredményéül nagyon forrósodott a hangulat. Éppen táncoltunk, amikor Louis a derekamra tette a kezeit és maga felé kezdett húzni, miközben háttal álltam neki.
- Ne hagyd abba a táncot, csak érezni akarom, hogy közel vagy hozzám.- suttogta a fülembe. Talán túl sokat ittam, de akkor nem érdekelt. Fenekem ágyékához simult, miközben ritmusra mozgattam a csípőmet. Nagyon úgy tűnt, hogy élvezi. Én is igazán élvezni tudtam volna, ha időnként nem találkoztam volna Harry lesajnáló tekintetével. Aha, szóval nekem nem szabad szórakozni, csak neki. Értem én csak az a baj, hogy őszintén leszarom! Főleg most, ezen az estén nem érdekel Harry, sem az a dolog ami köztünk van. Legalább is ezt próbáltam érezni, de amikor a bárpultnál ácsorogtunk, ők pedig táncoltak a barátnőjével, rám nézett,  pontosan rám, mintha azt suttogta volna, hogy "ezt csak neked!" és lesmárolta a csajt, akkor teljesen elegem lett belőle. Claire ezt észrevette, ahogy Louis is.
- Louis, Claire, én asszem' hazamegyek. Rengeteget ittam, zsibbad a fejem...-magyarázkodtam, de Claire közbeszólt.
- És ha tovább kell nézned őket, hülyeséget csinálsz, tudjuk.- simította meg a karomat Claire.
- Gyere, elkísérlek!- ajánlotta fel Louis, amit természetesen elfogadtam. Valami nekem azért sántított. Miután elbúcsúztunk és kiléptünk a szórakozóhelyről, rá is kérdeztem.
- Hozzám megyünk?- néztem fel rá.
- Dehogyis!- nevetett fel.- Természetesen hozzánk!- húzott közel magához és így sétáltunk végig az utcán. Elég sokat nevettünk, főleg rajtam, mert néha kicsit megborultam, de természetesen hűséges barátom megfogott mindig. Mondjuk, egyszer magammal rántottam és éppen, hogy meg tudott kapaszkodni egy oszlopban. Szerencse, hogy nem volt az utcán senki akkor. Miután beértünk a házba és visszazárta az ajttót, olyat mondtam, amit sohasem gondoltam. Talán a pia beszélt belőlem, vagy a régen elfojtott érzelmeim, nem tudom.
- Tudod mi lenne nagyon vicces?- mosolyodtam el, miközben az ajkamba haraptam.
- Mi?- kérdezte, én pedig válasz helyett megcsókoltam.
- És tudod mi lenne még ennél is viccesebb?- kérdezett vissza. Mivel nem mondtam semmit, tudta, hogy folytathatja. Nekinyomott a falnak és szenvedélyesen megcsókolt. Nagy nehezen eljutottunk a szobájáig, ahol magunkra zártuk az ajtót. Még mindig tudatában voltam a kellemetlen élménynek, amit ma élhettem át Harry-vel, mégis akartam Louist. Tudom, hogy ő más. Sokkal gyengédebbnek ismertem meg. Ruhámat teljesen felhúzta a hasamig.
- Vedd le!- suttogtam halkan, mégis határozottan a fülébe. Teljesítette a kérésemet, majd én is megszabadítottam őt mindentől, egyedül az egyre szűkebbnek bizonyuló boxere maradhatott. Az ágyhoz toltam és lelöktem rá, majd lovagló ülésbe helyezkedtem. Összekulcsolta ujjait az enyémekkel és úgy feküdt alattam. Rengeteget röhögtünk, mert egyikünk sem volt józan.
- Cseréljünk helyet és kezdjünk valamit, mert látom, hogy te nem vagy már elég stabil, hogy megtartsd magad.- mosolyogva mondta, majd meg sem várva a válaszomat fordított a helyzetünkön. Nyakamat kezdte csókolgatni, de nem olyan vadul, inkább sokkal finomabban, annyira jól esett, nagyon rég tanúsítottak irántam ágyban ilyen figyelmet. Haladt lejjebb, majd miután megszabadított a melltartómtól is, a melleimet kezdte kényeztetni puha ajkaival. Haladt lejjebb a hasamon, majd felnézett rám.
- Leyla, mik ezek a foltok az oldaladon?- kérdezte a Harry ujjai által hagyott piros foltokat kémlelve.
- Hát szerinted? A legjobb barátod!! Elegem van belőle, hogy az ő kurvája vagyok! Nem akarok senkinek sem a beugrója lenni!- keltem ki magamból dühösen. Csendben szitkozódott kicsit, majd minden egyes nyomon hagyott egy puha, édes puszit. Mikor ajkait a combom belső részéhez érintette, végem volt.
- Louis! Az Isten áldja meg, akarlak!- nyögtem fel. Elvigyorodott, majd felkúszott hozzám egy csókért. Megszabadultunk utolsó ruhadarabjainktól, majd lassan belém csúszott. Lassan, érzékien kezdett mozogni. Tarkójára csúsztattam kezem és közel húztam magamhoz. Nyelveink vad csókcsatát vívtak, még ő minden lökéssel érintette a g-pontomat.  Kicsit erősebbnek éreztem magam, így helycserére ösztönöztem. Megtette a kívánságomat, közben nem hagyta abba a tolást. Átvehettem az irányítást végre. Lassan kezdtem mozogni, kicsit előre hátra. Hirtelen ötlettől vezérelve leszálltam ágaskodó szerszámáról. Végignyaltam néhányszor teljes hosszát, majd makkját kezdtem szopogatni. Ujjait hajamba túrta és a hosszú fekete tincsekeit ujjai köré tekerve tűrte a kínzásomat. Egyre többet kaptam be, még végül egész hossza a számban volt és úgy szoptam. Mikor Louis nyögései jelezték, hogy hamarosan elélvez, kicsúsztattam számból játékszerét és még néhányszor megnyaltam a tetejét. Ez volt a végső löket, egy mély, férfias nyögés keretében elélvezett. Olyan volt nézni, mintha egy angyalt látnék. Az a kevés rúzs, amit ajkaimra raktam a buliba indulás előtt, most a szám szélén szétkenődve és Louis szerszámán volt megtalálható. Mikor elég erőt gyűjtött, felhúzott magához és szorosan, védelmezően ölelt. Nemsokkal később el is aludtunk. Legközelebb valamikor hajnalban keltem fel. Próbáltam úgy kimászni az ágyból, hogy Louis ne ébredjen fel. Az ajtóban járva éreztem a sikert, de hamar rájöttem, nagyot tévedtem.
- Hová mész, édes?- kérdezte rekedtes, álmos hangon.
- Juj, bocsi, nem akartalak felkelteni. Csak ki a konyhába, eszek egy kicsit. Nagyon éhes vagyok!- panaszkodtam. Feltápászkodott az ágyból.
- Jövök én is!- ölelt magához és nyomott egy puszit a fejemre.
- Louis, szerintem nem ártana felöltözni.- vetettem fel. Helyeslően bólogatott és szerzett nekem is valami ruhát és magának is. Kaptam egy pólót és egy boxert, ő pedig póló nélkül, alsógatyában jött le. Olyan kellemes Louis- illata volt. Imádom az illatát. Férfias mégis nagyon finom. Leosontunk a lépcsőn, a házban mindenhol sötétség uralkodott. A konyhában kitaláltuk, hogy csinálunk müzlit. A dobozt sikerült elejtenünk, ami nagy koppanással a földre esett. Gyorsan felkaptuk és reménykedtünk, hogy senkit sem vertünk fel vele.
- Mit szólnál, ha folytatnánk amit este elkezdtünk, mármint, nem a szexet, hanem ha mondjuk, kipróbálnánk, hogy van-e jövője a kapcsolatunknak?- nézett rám hirtelen. Annyira örültem annak, hogy nem úgy gondolt ránk, mint egy egy éjszakás kalandra.
- Jó! Benne vagyok!- mondtam, miközben a konyhapultnak támaszkodtam. Csípőjét szorosan az enyémnek nyomta és megcsókolt. Miközben a konyhában smároltunk, kattant a lámpa és a helység megtelt fénnyel.
- Ti mit műveltek? Ezt nem hiszem el!- röhögött hitetlenül Harry az ajtófélfának támaszkodva.- Most komoly? Akkor már ketten is kettyintünk?- intézte a kérdést hozzám, de nem tőlem kapott választ rá.



Hagyom, hogy termelődjön a fantáziátok! (Ui: Ne öljetek meg, akkor nem tudjátok meg mi következik :P)
~ Orsa