G.Viki - Különös szülinap (Narry) 18+

Január 18. Húsz éves lettem. Vagyis csak leszek valamikor délután tájékán. De ma van a szülinapom. Aminek örülnék (najó, örülni nem örülnék, mert nem szeretem a szülinapokat, de jó lenne) ha itt lenne Niall. Hiába simítok végig magam mellett, csak az üres helyet találom. A takarót, a párnát, a lepedőt. Egymagam vagyok tudom, hisz' Niall turnén van. Jó messze tőlem. De még milyen messze! 

Harry sincs itt. Ő is turnén van Niallel. Najó, még szép, hogy turnén van Niallel, mert egy bandában vannak. Oké, ez hülyeség volt. De még csak reggel van!

Sóhajtottam egy hatalmasat és ösztönösen elmosolyodtam kora reggeli baromságaimon. Hátamra fordultam. Szemeim még mindig csukva voltak. Próbálkozás és reménykedés képen, végig akartam simítani a mellettem lévő helyen, de egy térdbe, majd hasba, kezekbe ütközött a kezem. Azonnal kipattantak szemeim és felültem. Mégsem volt akkora baromság, amit az előbb gondoltam. Harry itt van! Itt fekszik mellettem! A legjobb barátom! Mégis csak itt van! Harry!

- Harry - visítottam, ezzel felverve őt édes álmából. Ráugrottam és püfölni kezdtem egy párnával. Kezeit kómásan maga elé emelte, így akarta magát védeni. - Hogy kerülsz ide? Hazza! - dobtam el a párnát és a nyakába vetettem magam.

- Jó reggelt [T/N]! Igen, gyönyörű nap van ma! - mosolyodott el csibészesen.

- Válaszolj a kérdésemre!

- Megleptelek. Ma van a szülinapod. Ha jól tudom - könyökölt fel és villantott egy vigyort.

- Te is tudod, hogy jól tudod, te bolond! - nyomtam puszit arcára, fejemet mellkasába fúrtam. Átölelt és fordult egyet velem együtt. Várjunk csak! - Harry! Ha te itt vagy, akkor itt van Niall is! - álltam fel az ágyra, majd leugrottam és kirontottam a szobából. Levágtattam a lépcsőn, annyira siettem, hogy kishíján elestem. Arra számítottam, hogy a konyhában lesz egy szál bokszerben és reggelizik. Ehelyett a konyha üres volt. Csalódottan fordultam meg. Harry cuccait láttam, többek között a kocsikulcsát, a sapkáját, a telefonját a dohányzóasztalon és arrébb kicsit a bőröndjét. Jó nagy bőröndjét! Ami annyit jelent, hogy sokáig lesz itt!

Újra felrohantam a lépcsőn és berontottam az ő dolgozó szobájába. Úgy állt minden, ahogy én két napja kitakarítottam. Niall sehol!

- Ne keseredj el! Niall még ma itt lesz! Akadt még egy kis dolga, engem küldött előre. Az első ajándékod - hallottam magam mögött Harry hangját. Megfordultam és az ajtófélfának dőlve állt. Egy alsógatya és egy fekete ezüst mintás póló volt rajta.

- Tényleg? Még ma? Jönni fog? - lelkesedtem be.

- Igen. Addig majd én elszórakoztatlak! - húzott magához és megölelt.

- Utálom a szülinapokat, de ez felér minden ajándékkal! - súgtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára.

- Remélem is! - borzolta össze a hajamat.

Lementünk reggelizni. Normális esetben én álltam volna a tűzhely előtt, hogy készítsek ennivalót, de Harry rám parancsolt, így én ülve figyeltem.

- Kinek az ötlete volt ez? - bukott ki belőlem, amin már jó ideje agyaltam. 

- Niall. Vagyis beszélgettünk a szülinapodról. Persze, mi már tudtuk, hogy szünetünk lesz, méghozzá hosszú, csak nem akartuk elmondani. És azt se tudtuk, hogyan lepjünk meg. Végül eszébe jutott valami...

- Mi? - szakítottam félbe.

- Türelem rózsát terem.

- Tudod, hogy türelmetlen vagyok!

- Most viszont kénytelen leszel várni.

- Kicsikarom belőled! - szűkítettem össze szemeim.

- Egy szót sem mondok.

- Majd meglátod, hogy tudni fogom!

- Majd ha eljön az ideje - kacsintott hátra a válla felett.

Lábaimat magam alá helyeztem és úgy figyeltem tovább Harryt. Újabb dolgon törtem a fejem; hogyan szedjem ki belőle azt a bizonyos valamit? A terveim a következők voltak: a, addig csikizem míg el nem mondja. b, könyörgök, sírás színlelve hátha megsajnál. c, Niallt hívom fel és neki könyörgök. d, Niallnek a telefonban bőgöm el magam. e, eltöröm a karom és a kórházban kénytelenek lesznek elárulni.

- Aztán előre küldött engem, hogy vigyázzak rád, amíg meg nem érkezik - fejezte be közben a mondandóját.

- Szuper! Mit fogunk csinálni? - pillantottam fel rá, miközben tálalta a tányéromra a reggelit.

- Hű, hát kibontod az ajándékaid amit a fiúk küldenek. Aztán elmegyünk relaxálni.

- Az mit takar? 

- Majd meglátod!

- Fhu, de utálom ezt a titokzatosságot! 

Harry hangosan kacagott rajtam. Én is azt tettem volna, ha külső szemlélő lennék. Viszont így egyáltalán nem vicces!

- Aztán? - szóltam rá sürgetően, hogy hagyja már abba a nevetést.

- Aztán visszajövünk és várunk.

- Várunk? - szaladt ráncba a homlokom.

- Várunk - bólintott megerősítve mondandóját.

- Kire?

- És mire - vigyorodott el sejtelmesen, én pedig megrúgtam az asztal alatt. - Au - nevetett fel, közben pedig eltorzult az arca - na jó, Niallre.

- És még?

- Kit akarsz még látni?

- Te hülye, azt mondtad, hogy valami másra is várunk.

Hazza ismételten kacagott.

- Azt már nem mondhatom el.

- Nagyon élvezed igaz?

- Valóban! - bólintott és enni kezdtünk.

-Pár óra múlva-

- Ah, hónapok óta nem lazultam ilyen jót - vágta le magát a kanapéra Harry.

- Szerintem is nagyon jó volt!

Pár percig csöndben feküdtünk. Harry lehunyt szemmel szuszogott és mikor már azt hittem elaludt megszólalt:

- Hozol nekem inni?

- Persze - indultam a konyhába -, mit kérsz?

- Bármi ami van, jó lesz!

Kivettem a hűtőből két gyümölcslevet és visszamentem. A kezébe nyomtam, ő lecsavarta a kupakot és beleivott. Követtem a példáját. Emlékszem mi Harryvel, már kiskorunkban is mindig beleittunk és nem öntöttünk. Mindkettőnk anyukája ki volt akadva, mi csak azért is így csináltuk.

Lerakta az asztalra és elővette a telefonját. 

- Lefogadom egy csomó kép van már fent rólunk - jelentkezett be twitter fiókjába.

- Oh! 

Erre egyáltalán nem gondoltam. 

- Remélem azért készültek cuki képek is - vigyorgott rám és egyből meg is nyitott egy képet amin ő volt és egy rajongó a wellnes központ előtt. Azután tovább ment, mire végre egy képen én is rajta voltam. Aha, bámultam ki a kocsija ablakán.

- Azt hittem, ennél vannak profibbak is! - csattantam fel, de orrom alatt mosolyogtam.

- Csak várd ki a végét. Még a végén te leszel Mrs. Styles.

Oldalba ütöttem, ő pedig tovább szörfölgetett a képek között.

- Na tessék. Itt vagyunk - dugta az orrom alá.

- Végre! Egy elfogadható kép! Átküldöd? - vettem elő én is a telefonomat. Üzenetben vártam, mire ez kiposztolta. - Szabadíts rám még több rajongót! Bravó! - nyomkodtam dühöngve a telefonom. Azt hiszem ma harmincadjára nevetett ki.

Eltette a telefonját. Tekintetét érzetem magamon. Csak azért se néztem rá. Ugyebár most "bedurciztam" rá. Ezt ő is pontosan tudja, hogy ál durcit játszom. De nem sokáig bírta, mert kikapta a kezemből a telefont és eldöntött a kanapén, így felém tornyosodva és lefogva a kezem. 

- Vége a durcának! - húzta fel pulcsimat és elkezdett csikizni a hasamnál. Belőlem kitört a nevetés és csak vergődni tudtam alatta, hogy abbahagyja. Persze ennek semmi jelét nem láttam. 

- Harry... - fuldokoltam.

- Haragszol még? 

- E- eddig se ha- haragudtam - préseltem ki magamból. Végre abbahagyta, így a képembe vigyorgott. - Szörnyű vagy - csóváltam meg a fejem.

- De te így szeretsz... nem? - kérdezte halkabban.

- Dehogynem! 

Sokáig így maradtunk és bámultunk egymás szemeibe.

- Most már elengedhetsz!

- Nem akarlak - ingatta fejét és egyre közelebb hajolt hozzám.

- Harry! 

Nem állt meg, orraink már összeértek.

- Mi a fittyfenét... - kezdtem volna leoltani, de ekkor száját az enyémnek nyomta, szemeit lehunyta. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Lefagytam. Nem értettem mit akar. Ez már rég túllépett a legjobb barátság zónán. És nekem barátom van!

A kis piros sziréna a fejemben vészjóslóan kezdett pirosan világítani, miközben Harry ajkait enyéimen kezdte mozgatni. Legalábbis csak akarta. Annyira préseltem össze vonallá enyéimet, mint amennyire tudtam. Erőt véve magamon kiszabadítottam kezeim és arrébb toltam fejét. Feltornásztam magam ülő helyzetben és kimásztam alóla.

- Ezt meg mégis hogy képzelted? Normális vagy? Te seggfej! - kezdtem nagyon kiborulni. 

- Tudom, hogy te is akarod! Hisz' mi másért ordítozol? Nem tudod beismerni, hogy te is élvezted. És szeretnél még többet - villantott rám egy mocskos mosolyt.

- Hogy te mekkora egy szemét vagy! Hogy mersz ilyet mondani? - visítottam. Kedvem lett volna kíméletlenül felpofozni. De tartottam a két méter távolságot.

Ekkor csöngettek. Éppen mikor rászánom magam, hogy megverem. Mérgesen fordítottam neki hátat és az ajtóhoz robogtam. Feltéptem. Elakadt a lélegzetem mikor megláttam velem szemben a csillogó kék szemű, szőke, ír srácot. Niall!

A nyakába vetettem magam, legalább olyan erősen, hogy hátra is tántorodott. Ajkaim öntudatlanul is övéit keresték fején, és olyan hévvel csókoltam meg mint még soha. Teljesen elszédültem csókjától, felért jó pár felessel. Azt hiszem ezzel bizonygattam saját magamnak, hogy az előbb nem Harryt csókoltam meg. Miket beszélek? Ő csókolt meg engem! Nem is volt csók! Csak szájra puszi. Többet nem is akarok tőle!

Niall kezeit derekam köré fonta és szorosan tartott. Lábaimat köré kulcsoltam. Nem akartam elengedni!

- Úristen! - lihegtem ajkaira amint elváltunk.

- Mennyire hiányoztál! - húzta orrát finoman végig az arcomon. Egyik kezével hátra nyúlt bőröndjéért, és azt húzva maga után jött be az előszobába. Lemásztam róla, hagytam levegőhöz jutni mindkettőnket. Persze ezt nem terveztem sokáig. Próbáltam elfelejteni, hogy Harry ott van mögöttünk és ezt végig nézte. Hogy Niall érkezése előtt pár perccel megakart csókolni. Kiakartam űzni a fejemből, de sehogy sem sikerült. Harry! Takarodj a fejemből! - Hello Hazza - mosolyodott el Niall, nekem meg kedvem lett volna összeesni. Két ok miatt is. Először is ez a mosoly Niall! Másodszor Harry! Niall kezét a derekamra rakta újra és magához húzva mentünk be a halba és leültünk Harry mellé. - Mi újság? - vigyorgott Niall, közben pedig puszit nyomott az arcomra. - Kiáltozást hallottam. Nem ti voltatok? - húzta össze szemöldökét. Már nyitottam a számat, hogy beárulhassam, mikor megelőzött.

- Biztos a szomszédból hallottad.

Aha! Most meg menti a bőrét! Nyilvánvalóan fél Nialltól! Nem akarja, hogy Niall megtudja azt ami történt.

- Az a helyzet, hogy nem - Niall értetlenül felém fordította a fejét -, én kiabáltam Harryvel. Tett egyet, s mást.

- Oh - nevetett fel Niall. - Szóval megpróbáltad? - kérdezte Harrytől édes vigyorával.

- Én mondtam, hogy nem fog menni - tette fel a kezeit Harry. Teljesen összezavarodtam. Mi van? Mivel próbálkozott? Niall miért nevet? Harry miért mondta, hogy nem fog menni? 

Niall rám nézett mosolyogva aztán csókot nyomott a számra.

- Ugye nem haragszol Harryre? -  kérdezte suttogva a számtól pár centire.

- Dehogynem! Meg akart csókolni! Vagyis meg is puszilt de én nem hagytam neki! 

- De miért? - kérdezte nevetve Niall.

- Tessék?

- Miért nem hagytad neki? - ismételte meg érthetőbben. Az agyam eldobom!

- Mert te vagy a barátom. És nem ő. És téged szertelek! És nem akarlak megcsalni! 

Niall olyan édesen nevetett, és húzott megint közel magához.

- Én mondtam neki, hogy tegye ezt.

- Dehát miért? - kerekedtek el a szemeim és Harryre néztem Niall válla felett.

- Édes, ma van a szülinapod.

- Ez most, hogy jön ide Niall? Megáll az eszem!

Niall újra nevet majd Harryre nézett. - Hát nem édes?

- De! Nagyon! - bólintott Harry.

- Niall, mi a franc van? - lettem ideges.

Válasz nélkül megcsókolt, de a lehető legnagyobb szenvedéllyel. Elvesztem karjaiban, melyek szorosan fonódtak a derekamra. Ujjaim szőke hajába vándoroltak és lekezdtem feltúrni Niall haját. Annyira imádom mikor kócos fejjel néz rám!
Eközben Harry felállt és az emelet felé indult. Niall is felállt velem az ölében és követte Harry példáját. Hazza a szobámban vetkőzött, míg engem Niall óvatosan az ágyra helyezett, miközben még mindig csókolt. Kezei pulcsim alá vándoroltak, pont úgy mint mikor Harry tette. Csakhogy Niall kezeit már ismertem, ismertem érintését, cirógató ujjait. Le is húzta rólam a pulóvert amit a hidegre való tekintettel vettem fel reggel. Trikómat is eltávolította, így egy melltartóban és farmerben ültem az ágyunkon. Harry a másik oldalamra feküdt és kezeivel a hátamon kezdett barangolni. Aztán édesen a fülembe suttogott és forró csókokat nyomott a nyakhajlatomba, a kulcscsontomra, a vállamra. Tiltakozni akartam, de Niall nem engedett el, ajkai még mindig cirógatták enyéimet. Nem értettem ezt az egészet. Niallt nem zavarja? Vagy most mi van?
Niall és Harry is észrevette összezavarodottságomat, de mindketten csak vigyorogtak.
- Baby, nyugi, nincs gond! - simított végig karomon Niall, közben Harry kipattintotta hátul a melltartóm. Ha jobban belegondolok, talán még kicsit élvezem is. A következményekre nem akarok gondolni, inkább kiélvezem a pillanatot.
A két fiú alatt találom magam, akik élvezettel játszanak a melleimmel. A számat jól eső nyögések hagyják el és nem tudom türtőztetni magam. Kontorlálhatatlan lettem! Niall lefelé, Harry felfelé haladt. Felért hozzám, zöld szemeivel lelkemig hatolt. Ajakin csodálatos mosoly bujkált. Azt hittem újra bepróbálkozik. Meg akar majd csókolni. De nem így lett. Nyakamhoz hajolt és finoman megszívta. Felnyögtem. Jó, bevallom, irtóra élveztem ezt az egészet, de mégis csak furán éreztem magam. Niall a pasim. Őt szeretem! Akkor, hogy jön a képbe Harry? Egyáltalán miért jön a képbe Harry?
Beletúrtam volna göndör fürtjeibe. De még mennyire, hogy beletúrtam volna! De nem merem. Nem merem, mert mit szólna Niall? Kezeimet a lepedőn hagytam, ahogy eddig is és belemarkoltam mikor Niall ajkait éreztem combom belső felén. A szám be nem állt, állandóan sóhajtoztam, vagy nyögtem. Niall ujjai felcikáztak vaginámba, és már eltudtam volna engedni magam.
- Nem élvezel még el! - súgta a fülembe Harry, tisztára mintha hallaná gondoltaimat. Meg- megvonaglottam, mikor Harry egy újabb és újabb szívás nyomott hagyott a nyakamon.
- Niaall! - nyöszörögtem, mikor leheletét megéreztem csiklómon, majd ajkai közé vette és finoman megszívta. - Niall! - kiáltottam fel, ő pedig újra és újra megismételte ezt. Itt lendültem át mindenen és elélveztem.
- Oh, de fincsi vagy szerelmem! - hümmögött. Harry kezei újra melleimet gyurmázták, és önkénytelenül is kicsúszott a neve a számon. Elmosolyodott és rám kacsintott. Niall levetkőzött és óvszerért kezdett kutakodni az ágyunk melletti kis szekrényben. Mikor talált egyet felbontotta és visszatért hozzám, magára görgette, majd megkereste kezeimet, amíg odalent ingerelte magát bejáratomnál. Összekulcsolta ujjainkat. Aztán a hátára feküdt, magára rántva engem is. Harry mögöttünk volt, nem néztem rá, valahogy most már nem érdekelt mit csinál. Csak Niallre összpontosítottam. Száján kaján vigyor ült, kezeivel csípőmet markolta, valószínűleg alig várta, hogy ráereszkedjek. Nem akartam tovább kínozni egyikőnket sem, így lassan magamban tudhattam. Mindketten hangosan és jólesően nyögtünk. Elkezdtem mozgatni csípőmet, majd lassan és erotikusan előre hajoltam hozzá egy csókért. Ajkaimra nyögött. A fenekemnél valami hideget éreztem, szemeim elkerekedtek, Niall kezei elengedték enyéimet és magához öleltek, hogy ne tudjak mozdulni.
- Nyugalom édes, ezt élvezni fogod! - suttogta a fülembe Niall, meleg lehelete a nyakamon éreztem. Orrát végig húzta halántékomtól lefelé, száját a fülem mögé nyomta és szívni kezdte. Ezzel teljesen ellazított. Célja az volt, hogy ne foglalkozzak majd azzal a fájdalommal, amit akkor fogok érezni, ha hátam mögött Harry behatol. Így hagytam neki, miközben Hazza óvatosan belém tolta magát. De még nem teljesen. Niall kényeztetése bevált. Nem azt mondom, hogy semmit nem éreztem. Akkor hazudnék. Érezni éreztem. És fájt is. De nem eszeveszettül. És ezért hálás voltam Niallnek. Meg aztán Harrynek is, aki szépen, fokozatosan tolta belém magát. Egyre jobban élveztem mindkét fiú érintését. - Megpróbálod Baby? - kérdezte halkan Niall. Megmozdultam, így velem együtt mozdult bennem Harry is ami nyögésre késztetett. Bátran kezdtem előre hátra mozgatni a csípőmet. Harry mögöttem döfködött ami iszonyú jó érzés volt. Niall átvette az irányítást és csípőmet megragadva kezdte magának diktálni a tempót. Az én kezeim tétlenül maradtak, így hátra nyúltam és elkaptam Harry golyóit. Hatalmasat nyögött. Elvigyorodtam és átadtam magam az élvezetnek, amit a szerelmem és a legjobb barátom okozott. Egy bizonyos pont után úgy sikítottam, mint aki most ment el életében először. Teljesen lefáradtam. Mindkét fiú a gumiba ürítette magát. Nyögdécselve felálltak és kidobták, míg én a takaró alá bújtam. Nem egészen fogtam még fel, hogy mit csináltunk. És egyszeriben szégyellős is lettem. Niall, majd Harry mászott be mellém. Épp, hogy elhelyezkedtek és duruzsolni kezdtek a fülembe, csöngettek. Ijedten néztünk egymásra. Én kapcsoltam leghamarabb, felpattantam és magamra húztam egy rövidnadrágot és egy felsőt. A fiúk is öltözködni kezdtek, én pedig lerohantam ajtót nyitni. Addigra harmadjára csengettek. Megint csak feltéptem az ajtót. Öreg hiba volt rövidnadrágot és pólót felvennem. Fehérnemű nélkül. Egyből megcsapott a hideg. A szüleim, Niall valamint Harry családja álltak az ajtóban. Elkerekedett szemekkel meredtem rájuk.
- H- hali - nyögtem ki.
- Kislányom, mínusz tíz fok van és te egy szál semmiben vagy itthon? - csörtetett be mindenki a lakásba anyuval az élen. Hm, kicsit sem volt kínos.
- Anya én csak aludtam... izé...
- Akkor ez megmagyarázza a kócos hajadat - bökött az öcsém a fejemre, én pedig gyilkos szemekkel néztem rá.
- Kaphatok egy percet, hogy rendbe szedhessem magam? - hebegtem. Tuti tiszta vörös a fejem. Fhu, de ciki!
- Gyorsan - mondta anya. - Mi ez már? Családostul jövünk hozzá a szülinapján, erre így fogad bennünket - hallom anya szidását. Bemegyek a szobámba. A fiúk eszeveszett öltözködésben vannak, mindketten megállnak mikor belépek.
- Az egész familya - nyögöm ki, és turkálni kezdek a fehérneműim után.
- Úgy érted, hogy...
- Mindenki. De tényleg!
- Az Horanék és a te családod? - kérdezi vigyorogva Harry.
- Igen. De mintha te anyádat is láttam volna a nővéreddel.
Harryre néztem, aki elkerekedett szemekkel rohant a fürdőbe.
- Menj arrébb, elvileg kócos vagyok! - löktem arrébb a csípőmmel és fésülködni kezdtem.
- Mondtak valamit?
- Anya kiakadt. Többet nem.
- Min? - kérdezte ijedten.
- A lenge öltözetemen. Ja és az öcsém szólt be - vontam vállat.
- Na jó, most már menjünk! - terelt ki minket Niall.
- Kibírtam volna, ha ezek nem rontanak ránk.
- Még egy menetet iktattunk volna be. Én ezzel korántsem elégedtem meg - magyarázta kajánul Niall.
- Mostantól kuss van - néztem hátra rájuk csúnyán. Összeröhögtek, majd egyszerre markoltak a fenekembe. - Az istenit! - kiáltottam fel a lépcső tetején.
- Mi történt kislányom? Hol vagy már? Igazán megtisztelhetnél bennünket!
- Máris - morogtam, a fiúk pedig röhögve jöttek utánam.

Patricia F.