Kövessetek minket Bloglovinon! :D

2013. november 20., szerda

K. Vivien: One more night with Louis. (18+)



-Muszáj elmennem. - fogta kezei közé arcomat, hüvelykujjával egy könnycseppet törölt le arcomról.
-De nem akarom. Nem akarlak ismét elveszíteni. - sírtam, miközben görcsösen szorítottam fehér pólóját.
Louis másodéves az egyetemen így ez a jelenet minden szünetben lejátszódik, amikor haza jön.
Egyszerűen képtelen vagyok elviselni a hiányát. Azt, hogy nincs mellettem folyamatosan. Hogy nem érezhetem nap mint nap megnyugtató ölelését és édes csókját.
-Nem sokára ismét visszajövök. Tudod, hogy sosem fogsz elveszíteni. Mindig vissza fogok jönni hozzád és az egyetem sem tart örökké. - puszilta meg homlokomat, mire egész testemet átjárta az áramütés szerű érzés.
Lehunytam szememet, ajkaim remegtek miközben sajátjait homlokomon tartotta. Ujjaim elengedték pólóját és derekán keresztül hátára siklottak. Többre vágytam. Azt akartam, hogy öleljen, szorítson, csókoljon és soha ne engedjen el. Homlokát enyémnek támasztotta majd lassan és puhatolózva megcsókolt. Testemben mintha egy időzített bomba robbant volna. A hideg és meleg érzése váltakozva futott végig rajtam, kezeim pedig sebes remegésbe kezdtek. Zihálva váltunk el egymástól. Csak hangos lélegzetvételeinket és szívünk ütemes dobogását lehetett hallani.
-Imádom, hogy még három év után is ezt váltom ki belőled. - simított el egy tincset arcomból, gondosan ügyelve arra, hogy - látszólag - véletlenül hozzá érjen alsó ajkamhoz.
Remegve szaladt ki tüdőmből a levegő. Nyakamon éreztem meleg leheletét, majd puha ajkait, ahogy nyakam bőrét cirógatják. Hívogató ajkai végül rátaláltak enyémre. Ajkaink lassan becézgették egymást, miközben kezeink lassacskán felfedező útra indultak a másik testén. Kezemet komótos mozdulatokkal nyaka köré fontam, majd ujjaimat hajába temettem. Jobb keze arcomat simította, bal kezét pedig fenekemre csúsztatta, majd megmarkolva azt közelebb húzott magához. Halkan szájába nyögtem, amitől elmosolyodott. Kezei térdhajlatomba csúsztak, majd felemelt. Lábaimat erősen dereka köré fontam, ujjaimat pedig barna hajába temettem.
Lassú, rajongó csókunk átváltott durva, szenvedélyes ajaktépéssé. Alsó ajkába haraptam, amitől felmordult és erősen megmarkolta fenekemet. Erősen a falnak nyomott, kezeim pedig felfedező útra indultak - még mindig - tökéletes testén.
Néhány másodperc múlva már az ágyon feküdtünk. Louis kemény, felhevült teste erősen nyomódott enyémnek. Csókjaink még sosem voltak ennyire vadak és szenvedélyesek egyszerre. Egymás szájába ziláltunk, miközben apródonként szabadítottuk meg egymást a feleslegesnek bizonyuló ruhadaraboktól. Hátrafeszítve fejemet kínáltam fel neki nyakam csupasz bőrét, amire morogva harapott rá. Kellemesen rágcsálta bőrömet, lábaimat dereka köré fontam. Kissé megemeltem csípőmet, hogy érzékeny részeink találkozhassanak, mire mindketten felszisszentünk. Jobb kezét csípőmre szorította és visszatolt az ágyra.
-Louis! - szinte nyüszögtem.
Akartam, mindennél jobban akartam. Felhevült testeink egymáshoz préselődtek, miközben nyelveink véget nem érő táncot jártak. Hirtelen megállt. Ajkát elhúzta enyémtől, én a sajátomat rágcsáltam - éreztem, ahogy fel van duzzadva. Heves mozdulatait most felváltották a gyengédebbek Kezeivel fejem mellé támaszkodott és simogatni kezdte hajamat. Masszírozta fejbőrömet, a kellemes bizsergés pedig a lábujjamtól kiindulva végig iramlott testemen egészen a fejem búbjáig. Hangosan sóhajtoztam, miközben kezei szüntelenül simogatták fejbőrömet, ajkai pedig gyengéd csókokat leheltem arcomra, homlokomra, szememre és nyakamra.
-Annyira fog ez hiányozni. - búgta fülembe, majd fülcimpámba harapott, mire csípőm önkéntelenül feszült neki.
-Kérlek! - könnyek tolultak szemembe.
Égető volt a szenvedély és a sóvárgás utána, ami belülről mardosott. Tudtam, hogy másnap el kell indulnia ezért ki akartam élvezni az összes maradék időnket. Sosem tudhattam melyik lesz az utolsó alkalom. Mindig úgy engedtem el, hogy tisztában voltam találhat nálam jobbat, még ha ezt nem is mondtam neki. Képes lettem volna elfogadni, ha tudom, hogy boldog.
-Hé, miért sírsz? - simított végig arcomon, hüvelykujja alsó ajkamon állapodott meg. Csak akkor vettem észre, hogy könnyeim patakzanak szemeimből. - Kérlek, ne sírj! Nem bírom!
Vállába temettem arcomat, Ő is így tett. Orromba szívtam bódító illatát és mélyen elraktároztam magamban. Elhúzódtam tőle, gyönyörű kék szemeibe néztem majd megcsókoltam. Úgy éreztem ebben a csókban minden benne volt. Vágy, szerelem, szomorúság, bizalom és egyben féltés.
Kezei ismét vándorútra indultak. Végig simított oldalamon, mutatóujját pedig az egyetlen fehérnemübe akasztotta, ami még rajtam volt. Beszívtam ajkamat, mialatt lehúzta bugyimat de végig tartotta a szemkontaktust. Hasamat kezdte puszilgatni, láttam, ahogy közben kezét néhányszor végig húzza már merev férfiasságán. Halkan nyökögtem és vonaglottam apró puszijai alatt. Csókjai egyre feljebb haladtak míg ismét el nem érte számat, majd egy egyszerű de határozott mozdulattal egybeolvasztotta testeinket. Vágytól elfúló hangon nyögtem bele szájába és vállaiba kapaszkodtam. Leheletét és egy-egy apró pusziját nyakamon éreztem, ami elősegítette azt, hogy sűrű libabőr jelenjen meg karomon és egész testemen. Testünk ütemesen ringott, teljesen egymásra hangolódtunk. Amikor Louis előretolta a csípőjét én meg emeltem a sajátomat, hogy még mélyebben forhassunk össze. Halk hangjaink, ám annál hangosabb zilálásaink töltötték be a szobát.
-Ó Istenem. - suttogtam.
-Tudom. - válaszolt gyengéden majd egy szenvedélyes csókot lehelt ajkamra.
Éreztem, ahogy mozdulatai egyre jobban taszítanak a beteljesülés felé. Ő is tudta, hiszen körmeimet erősen hátába vájtam. Egy váratlan erősebb mozdulattól megnyílt előttem a gyönyör kapuja és Louisba kapaszkodva éltem át az eget rengető élvezetet. Néhány perc múlva Louis izmai is megfeszültek, állkapcsát összeszorította majd egy férfias hörgés kíséretében elélvezett.
Pihegve feküdtünk egymás karjaiban - talán utoljára.

*Fél év múlva. *
Három hónappal ezelőtt kaptam egy e-mailt Lousitől, hogy neki nem megy ez a kapcsolat. Nem bírja nélkülem és tudja, hogy mindketten csak szenvedünk így úgy látja jónak, ha szakítunk. Rá egy hétre láttam a neten, hogy egy másik lánnyal vannak fent közös képei.
Tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz a vége. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy még kaptam egy utolsó éjszakát, ahol megmutathattuk mennyire is szerettük egymást.


Remélem tetszett.
Jennii. :)

5 megjegyzés:

  1. Majdnem elsírtam magam ez remek sztori!! *-* ♥♥

    VálaszTörlés
  2. Uristeeen ez nagyon jooo <3 imadoomm <3 !!! Ez olyan romi <3 !!

    VálaszTörlés
  3. Az normális hogy elsirtam magam?

    VálaszTörlés
  4. Én bekönnyeztem a végen :(

    VálaszTörlés