Cs.Eszter Krisztinának.: Takarodjon innen! (Liam) 18+

E-mailben kaptuk.

Elmentem egy One Direction koncertre, és az első sorban ácsorogtam. Éppen Harry énekelt, Liam pedig előttem állt. Hihetetlenül szexisen nézett ki. Mindig is Liam volt a kedvencem, és most ott állt előttem. Kicsit le volt izzadva, és feszülős fehér póló volt rajta. Apró terpeszben állt, és a mikrofont szorongatva nézegette a nagy tömeget az arénába.
- Liam! Mindennél jobban szeretlek! - kiabáltam fel neki. Meghallotta, és zavartan rám nézett. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy pont engem hall meg.
- Te? Engem? - nézett le rám, és végig mért. Szomorúan lehajtottam a fejem, és elszégyelltem magam. Mindig is tudtam, semmi esélyem egy ilyen pasinál. Liam eltűnt valahol hátul. Mikor visszajött, egy összehajtott kis papírt csúsztatott nekem, hogy alig legyen észrevehető. Zavartan elvettem, és elolvastam. "Egy ilyen szép lány, hogy szerethet, egy ilyen fiút mint én?"
Felnéztem rá, és zavartan kiabáltam.
- Tökéletes vagy! Nem értem, mi a gond! - elmosolyodott, és ismét hátra ment. Ezúttal alig észrevehetően elém ejtette a papírt. Benyúltam, és felvettem. Elolvastam. "Ebben az esetben elmondom majd az összes titkom, miért nem vagyok tökéletes. Várj meg a koncert után a hátsó bejáratnál. ♥ "
A szívem száguldott és meglepő módon már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek. Végül a tömeg elindult a kijáratok fele. Olyan gyorsan ahogy csak tudtam kitolakodtam. Nem érdekelt, hogy néha valakinek a lábára léptem, csak siettem ki. Megkerültem a stadiont, és a hátsóbejárat mellett a falnak támaszkodtam. Vártam a világ legédesebb fiúját. Fél órák-órák teltek el, de semmi. Liam nem jött. A torkom összeszűkült. Liam felültetett. Elindultam a út fele, hogy fogok egy taxit. Ekkor egy kocsi hangját hallottam, majd motozást, és beszélgetést. Megfordultam. Egy fekete terepjáró állt a bejáratnál. Louis nevetett, megvárta míg beszáll Harry, majd valamit mondott a kocsiban ülőknek, és ő is beült. Tudtam, hogy a tagok voltak bent. Ijedten elkezdtem szaladni vissza, de késő volt az autó elment. Lassítva megálltam. Kicsit túlszaladtam a bejáraton. Hogy lehetek ilyen idióta?! Ha egy kicsit még várok...elszalasztottam életem nagy esélyét. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon, és elindultam amerről futottam. Megtöröltem a szemem, majd egy pillanatra a hátsóbejáratra tévedt a tekintetem. A kicsi lámpa erőlködött, hogy égve maradjon, de már nagyon gyakran aludt ki pár pillanatra. Aztán végképp kihunyt a fénye. Sötét lett az utcába. Kicsit megijedtem, de továbbra is lassítva haladtam el az ajtó előtt, amit pár órája még annyira szerettem volna látni. Ekkor megdörrent az ég, és elkezdett szakadni az eső. Ezért utálom Londont. Ez az én formám. Felnéztem az égre, és mérgesen dobbantottam egyet. Sietősre fogtam a tempót. Legalább senki nem látta a könnyeim. Féltem egyedül ebben a sötét utcában, és még messze volt a vége. Annyi rosszat lehet hallani, és ez megijesztett. Aztán a legnagyobb félelmem beigazolódott. Két kar szorult a derekamon, és magához rántott. Megemelt, így a lábammal az égben rugdostam. Vettem a levegőt, hogy kiabálok segítségért, de az egyik kéz elengedett és a számra tapadt. Nem tudtam egy hangot sem kiadni. Nagyon erős lehetett a támadóm, ha egy kézzel ugyanúgy tudott tartani a levegőben. Hátrafele húzott, így ő is hátrált.
- Nyugalom Cica. Csak szórakozunk. - suttogta egy érdes hang a fülembe. Még inkább megijedtem, és a kezébe haraptam, hogy elengedjen. A férfi felüvöltött, és a földre ejtett. Megfordultam, és ránéztem. A szívem a torkomban dobogott, és a szememből immár kétségbeesett könnyek potyogtak. Egy középkorú kopasz férfi állt előttem kaján vigyorral az arcán.
- Segítsen már valaki! Segítség! - kiabáltam az éjszakába. A férfi felém jött, és rám vetette magát, de én oldalra gurultam. Elkezdtem futni a másik irányba, az ajtó fele. Továbbra is segítségért kiabáltam, de egy lelket sem láttam semerre. Lépteket hallottam magam mögött. Nem néztem hátra, csak futottam. Elértem az ajtó mellé. Dörömböltem keveset, és kiabáltam, majd feladtam. Tudtam, esélytelen, így inkább menekültem. De hirtelen megint két kezet éreztem a derekamon.
- Elég volt Cica. Megharaptál. Ezért büntetés jár. - mondta a férfi.
- Ne! Hagyjon békén! - kiabáltam ismét.
Ekkor a férfi elejtett, és térdre borult. Egy hangos nyögés szalad ki a száján, és arckifejezése fájdalmas lett. A földre estem, és felnéztem. Egy alak állt a férfi mögött vasbottal a kezében. A bántalmazóm a hátához kapott. Az alak gondolom ott ütötte meg.
- Takarodjon innen! - üvöltötte a megmentőm. A férfi gyorsan felállt, és görnyedve elrohant. A pasi hangja ismerős volt. Ránéztem. Gyorsan leguggolt hozzám.
- Jézusom. Jól vagy? - kérdezte aggódóan. Liam volt az. Aprót bólintottam. Fel sem tudtam fogni mi történt. Nem hallottam semmit csak Liam hangját, és a száguldó szívdobogásomat. A levegőt úgy kapkodtam, mint még soha.
- Gyere!
Nyúlt a combom és a hátam alá. Felemelt és bevitt az ajtón. A nyakába kapaszkodva hátranéztem a sötét utcára. A férfinak már nyoma sem volt, mégis féltem, hogy ott figyel az egyik kuka mögött. Liam bevitt az ajtón. Kellemes meleg fogadott, ami most nagyon jól esett, hisz bőrig átáztam az esőben. De Liam is vizes volt. Bevitt egy ajtón, majd lehelyezetett a kanapéra ülésbe. A tükör előtti asztalhoz ment, azután visszatért egy üveg vízzel és egy pohárral. Öntött ki nekem, majd beleejtett egy tablettát, ami azonnal elkezdett pezsegni.
- Idd meg! Segíteni fog. - tartotta elém, miközben az asztal szélén ült velem szemben. Óvatosan elvettem két kézzel. A kezem remegett, így a víz kis híján kilöttyent. Óvatosan beleittam, és közben Liam-et figyeltem. Mosolyogva méregette a mozdulatom. Aprókat kortyolgattam a vízbe, míg teljesen el nem fogyott. Eközben Liam a kanapén lévő száraz pulcsiját a hátamra terítette. Kivette a kezemből az üres poharat, és maga mellé tette az asztalra.
- Jobb már?
Aprót bólintottam.
- Elárulod a neved?
- [T/N] vagyok. - feleltem halkan, remegő hangon.
- Nos [T/N], te tényleg megvártál. Sajnálom, hogy ez történt. Jobb lett volna, ha nyugodt körülmények között ismerkedünk meg. - nézett a szemembe. A csodás barna íriszei elvarázsoltak. Úgy éreztem, biztonságban vagyok. Itt senki nem fog bántani.
- De én láttalak elmenni titeket a kocsival. - hebegtem zavartan.
- Azok a srácok voltak. Én itt maradtam, és készülődtem, hisz a legszebb lány várt rám, akit valaha is láttam. - mosolygott. Elpirultam. Majd hozzátette nevetve. - De sajnos teljesen eláztam.
- Azért a parfümöd még érződik. - mosolyodtam el, és mélyet szippantottam a levegőből.
- Ezek szerint kicsit nagyon is befújhattam magam. - nevetett. Elmosolyodtam.
- Nekem tetszik. És kíváncsian várom azokat a titkokat, amiket említettél. - mosolyogtam, majd felkötöttem a hajam a hajgumimmal, amit szerencsére mindig csuklómon hordok. Zavart, hogy vizes volt.
- Az első titkom, hogy a mai koncerten egy lány teljesen megbabonázott. - hajolt közelebb, és megcsókolt. A mézédes ajkai az enyémekhez értek, majd bebocsájtást követelve hátra
döntöttek. Liam felállt a asztaltól, és fölöttem tartotta magát. Kinyitottam a szám, mire a csókunkba mosolygott, és a nyelve betört hozzám. Őrült tempóban kutatta az én nyelvem, míg végül megtalálta azt, és vad táncba kezdtek. Elkezdtem lehúzni róla a pólóját. Ennek hatására felbátorodott, és ő is így tett az enyémmel. Kigomboltam a nadrágját, majd letoltam róla. Felálltam, így őt is feltolva, és a nyakát kezdtem csókolgatni. Megfogta a vállam, és eltolt magától.
- Most mentettelek meg, hogy meg ne erőszakoljanak. Biztos le akarsz feküdni velem? - kérdezte aggódva.
- Igen. Meg akarom hálálni. - feleltem határozottan.
- De nem csak ilyen módon tudod. Ha nem akarod, ne folytassuk. Van más módja is a hálának. Például egy szimpla köszönöm. - nézett a szemembe, de tekintete levándorolt a melleimre, amit még elrejtett a melltartó. Elmosolyodtam, és hozzá hajoltam.
- De akarlak. - suttogtam kacéran, majd megharaptam a fülcimpáját. Egy férfias morgás tört elő belőle, ami beindított. De Liam nem hagyott cselekedni. Letolta rólam a gatyám, majd kipattintotta a melltartóm. Rávetette magát a melleimre. Igazán jól csinálta a dolgát. Nagyon tetszett. Oldat döntött a kanapéra, majd lekapta az alsóját, és fölöttem tartotta magát.
- Szerintem hagyjuk a finomkodást, térjünk egyből a lényegre. Mit szólsz? - húzta le a bugyim. A szeme tele volt vággyal.
- Mi ez a hirtelen sietség? - vigyorogtam. Egyáltalán nem volt ellenemre a kérése.
- A második titkom: Régen voltam nővel utoljára. Csak azokkal fekszek le, akiket tényleg szeretek, és ilyen már régen volt. - felelte. Elmosolyodtam. Ez azt jelenti, hogy engem szeret. A nyakam kezdte csókolgatni, és pedig türelmetlenül a dereka köré fontam a lábam jelezve, hogy tegye a dolgát. Elmosolyodott, majd lassan belém hatolt. Nem ez volt az első alkalom, de mégis annyira fájt. Liam hatalmas volt. Egy halk sikítás szaladt ki a számon, és a hátába karmoltam. Liam ennek hallatán megállt, és ijedten rám kapta a tekintetét. Nem akart fájdalmat okozni.
- Abba ne hagyd! - feleltem, mire elmosolyodott, és teljes hosszát belém nyomta, ami nagyon nem volt kicsi. Hagyott egy kisidőt, míg megszokom a méretét, majd őrült tempóban tolni kezdett. Hangosan felnyögtem, és a nyakába haraptam. Ennek hatására felszisszent, és még gyorsabbra kapcsolt. A hátát karmolásztam, és elég gyakran hagyták el a szám kéjes nyögések. Közben a nyakam kezdte el csókolgatni. Éreztem, hogy nem vagyok messze, ezért a hátára fordítottam, és ráültem. A egyik kezével a melleimet masszírozta míg a másikkal a csiklóm izgatta. Egyre lassultam, mivel kezdett elfogyni az erőm. Ennek láttán megemelt a csípőmnél, és ő kezdett lökni ismét csak őrült tempóban. A tökéletes, izmos mellkasán támaszkodtam, és hangosakat nyögtem, de ő is.
- Liam....mindjárt. - lihegtem két nyögés közbe.
- Tartsd még egy kicsit Baby. - kérte, és még inkább rákapcsolt. Hangos nyögés szaladt ki a számon. Egyre nehezebb volt tartani magam, de ekkor Liam megszólalt.
- Most Baby.
Elengedtem magam és ő is. Elöntött a melegség. Kihúzta magát belőlem, én pedig kifulladva a mellkasára borultam. Átölelt és magához szorított.
- Most már soha nem engedlek ki a karjaim közül. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Az jó, mert nagyon félek kimenni ebből a szobából. - suttogtam.
- Nem hagyom, hogy bárki is bántson. Soha többé.

Zsoo.