Sz.Vikinek.: Ismerős Idegen (Liam) 18+

Először is az egész csapat Boldog Születésnapot Kíván..!! :))) 

Az "ajándékot" pedig köszönd a barátnődnek, (akinek sajnos a nevét nem tudjuk.) mert Ő kért meg minket, hogy írjunk neked.:)) Na nem is tépem tovább a szám, még egyszer Happy

 Bday és jöjjön a sztori.:) 

(egy kis újdonságot fogsz találni a történetben.)

Három hónappal ezelőtt balesetet szenvedtem, aminek köszönhetően csak a szüleimre és a nővéremre emlékeztem. A barátaimat és mindenki mást elfelejtettem. Elég kellemetlen az egész, mikor összefutok valakivel, Ő ismer engem de én nem emlékszem rá. Három hónap alatt sikerült nagyjából mindenkivel megismerkednem újra, de úgy érzem valaki hiányzik.
Éppen hazafele mentem a suliból mikor valaki belém ütközött. A könyvek a kezemből a földre estek. Leguggoltam, hogy össze szedjem őket és az idegen, aki nekem jött segíteni kezdett. Nem néztem rá csak próbáltam minél hamarabb összeszedni a holmimat, de mikor az egyik könyvet felém nyújtotta kénytelen voltam ránézni.
-Köszönöm. - motyogtam. Mikor szemeibe néztem a szívem összeszorult. Tudtam, hogy ismerem Őt valahonnan de nem emlékeztem rá. Éreztem, hogy nekünk volt valami közünk egymáshoz. - Nem találkoztunk mi már régebben? - kérdeztem ahogy gyönyörű barna szemeibe néztem.
-Nem hiszem. - mondta de hallottam a hangjában valami furcsát, amit nem tudtam megmagyarázni.
-Köszi még egyszer. - mondtam de abban a pillanatban ott is hagyott.
Zavartan álltam az utca közepén. Tudtam, hogy hazudott nekem, mert éreztem, hogy valami összeköt minket. Mikor haza mentem egyből anyuhoz fordultam.
-Anya. Ismertem én valaha egy magas barna szemű, barna hajú fiút, aki esetleg nem akarná most, hogy emlékezzek rá?
-Nem tudok róla. - válaszolt hanyagul, ami egyet jelentett azzal, hogy anyu is hazudik.
Egész nap a titokzatos fiú járt az eszemben. Mindent felkutattam a szobámban és a régi dolgaim között hátha találok valamit ami róla szól. Az egyik füzetemet lapozgattam és egy nevet találtam benne egy szívecskével. A nevet nem tudtam senkihez kötni. Reméltem, hogy az Ő az. Ezután egész este egy név járt a fejemben.: Liam.

(Indítsd el a zenét)
Másnap mikor kijöttem a suliból a titokzatos srác ott állt. Mikor meglátott elindult felém; én is ugyanezt tettem hevesen dobogó szívvel.
-Liam? - kérdeztem mikor elértük egymást.
-Emlékszel rám? - kérdezte tágra nyílt szemekkel és remegő hanggal.
-Nem. - szomorodtam el. - De akkor ezek szerint ismerlek.
Halványan bólintott.
-Ki vagy te?
-Gyere, mindent elmondok. - mondta majd megfogta a kezem és maga után kezdett húzni. Egy nagy házhoz értünk, mint kiderült ott lakott. Mikor bementünk ismerős érzés fogott el, mintha jártam már volna ott. Bevezetett egy szobába. Néhány helyen közös képek voltak..amiken ketten voltunk rajta.
-Most már elmondod ki vagy ? - kérdeztem és éreztem, hogy a könnyeim hamarosan felszínre törnek.
-Amikor autóbaleseted volt, én vezettem az autót. - mikor ezt kimondta azt hittem ott helyszínen ájulok el.- A barátod voltam.
Szédülni kezdtem. A barátom. Liam. Így már összeállt a kép. Valakit hiányoltam ezalatt a három hónap alatt. Mikor megláttam Őt éreztem, hogy fontos nekem, hogy volt közünk egymáshoz. Ő hiányzott.
-Miért hagytál el?
-Magamat okoltam azért, ami történt veled. Én egy kisebb agyrázkódással megúsztam de te elfelejtettél mindent. Úgy gondoltam ez lesz a legjobb alkalom, hogy kilépjek az életedből. Minden ismerősöddel megbeszéltem, hogy ne beszéljenek rólam. Hogy tegyenek úgy, mintha nem is léteztem volna számodra. Ez sikerült is tegnapig. Mikor megláttalak nem bírtam magammal. Iszonyatosan hiányoztál és látni akartalak újra...ezért mentem el ma a sulidhoz.
A könnyek felszínre törtek és akaratlanul is a karjaiba vetettem magam.
-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál. - morogta a nyakamba.
Végig simított a hátamon, kirázott tőle a hideg. Kicsit elhúzódtam tőle, szemébe néztem majd hirtelen megcsókoltam. Ajkai tökéletesen illettek az enyémhez. Lassan, rajongva csókolt. Egyik kezét tarkómra csúsztatta és megmarkolta a hajamat. Akartam Őt, akkor és ott. Az ágy felé kezdtem tolni. Tudta mit akarok. Megfordított minket így én voltam az ágynak háttal. Lefektetett rá és lábaim közé férkőzött. Ajkaink ismét egymásra találtak és egyre mohóbban falták egymást. Kezemet felsője alá csúsztattam. Éreztem meleg bőrét, az izmait. Tökéletes volt. Lassan mindkettőnkről lekerültek a ruhák, csak fehérnemű volt rajtunk. Folyamatosan simogattam hátát, néha körmeimmel húztam végig rajta, amitől kirázta a hideg. Tetszett, hogy ilyen hatással voltam rá. Ujjamat boxere szélébe akasztottam. Mindennél jobban akartam már Őt, de volt egy kérdés ami foglalkoztatott.
-Várj. - mindketten hangosan ziháltunk ahogy elváltunk egymástól. - Mi már korábban? Érted, lefeküdtünk?
-Nem.
-Ez az első?
Bólintott.
-Ha nem akarod akkor megállhatunk. De viszont, ha akarod ígérem tökéletes lesz.
Válaszul csak megcsókoltam. Kezeivel combomat simogatta. Nem bírtam magammal. Kicsit lejjebb toltam boxerét, hogy ezt tudassam vele. Halványan elmosolyodott és levette magáról a zavaró darabot, majd rólam is. Mikor megláttam mekkora mérettel rendelkezik kicsit megijedtem. Ami viszont még ijesztőbb volt, hogy nem emlékeztem arra, hogy szűz vagyok-e még.
-Biztosan fájni fog de, ha nagyon rossz akkor szólj és abba hagyom. - mondta mikor vissza tért lábaim közé.
Remek, Liam tudta, hogy még szűz vagyok.
-Mehet? - nézett rám engedélyt kérve.
Félve bólintottam Ő pedig lassan belém tolta férfiassága elejét. Feszített, nagyon. Számba haraptam és összeszorítottam szemeimet.
-Nagyon fáj? - Liam hangja kétségbeesett volt.
-Nem. Csináld tovább.
Egyre jobban kitöltött. Lassan csinálta de ennek ellenére elviselhetetlen volt a fájdalom.
-Ne haragudj kérlek. - csókolta le egyik könnycseppet az arcomról. - Hagyjam abba?
-Ne! - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban.
Lassan mozgott ki-be, aminek hatására megszoktam és egyre többet akartam.
-Gyorsabban . - nyögtem.
Eleget tett kérésemnek, de még így sem eszeveszetten csinálta. Pont jó volt. Hátát karmolásztam és száját harapdáltam.
-Annyira szeretlek. - suttogta a nyakamba.
-Én is szeretlek. - nyögtem.
A hasamban valami furcsa érzés kezdett úrrá lenni. Mindketten egyre hangosabbak lettünk. Nyögéseinket egy-egy csók szakította meg.
-Liam én azt hiszem mindjárt.... - nem tudtam befejezni mert eluralkodott rajtam egy leírhatatlan érzés. Erősen Liambe kapaszkodtam és amennyire csak tudtam magamhoz húztam. Szinte extázisba estem és alig vettem észre, hogy Liam is ugyanazt éli át abban a pillanatban, mint én. Miután nagyjából lenyugodtunk, levegőt kapkodva feküdtünk egymás mellett.Szorosan hozzá bújtam.
-Soha többé nem engedlek el. - suttogta és megpuszilta a fejem.
-Remélem is. Szeretlek. - válaszoltam és megcsókoltam.

Remélem tetszett.:)) x
~Jennii