E-mailes.: Harry Styles & Rosabella Brown 1.rész

Eljött egy új nap. Egy új remény arra, hogy megváltozik Harry. Az újságokban, interjúkban tennem kell a szépet és a boldogot, de e-mögött egy elgyötört lány van. Senki se tudja, hogy milyen is igazából Harry. Furcsa ilyet mondani, de még a csupa szív anyukája se ismeri rendesen. Talán, aki egyszer megközelített az igazat az Taylor Swift, de őt is eltaszította magától barátom. Harry-vel 1 éve járunk. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért nem hagyom már faképnél, de ilyenkor eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor nem részeg. Akkor olyan gyengéd és aranyos, hogy szavakkal aligha lehet kifejezni. Boldog családban nőttem fel, de mint a nevem is mutatja híresben. Sokszor ismernek fel Chris Brown húgaként, vagy Harry Styles barátnőjeként, ami sok esetben büszkeséggel tölt el. Hiú vagyok a bátyámmal szembe: amit letett az asztalara, azért, mert ő képes volt letenni a drogokat, az italt. Bevallom sok idő kellett még megjött az esze, de a lényeg a mondat második felén van! Harry ő már nehezebb eset. A semmiből emelkedett fel, és jutott el a csúcs csúcsára. Azt hittem, hogy 19 évesen a csúcson volt a bandával, de most, hogy 22 éves bátran állíthatom, hogy ez semmi ahhoz képest! Imádom, ahogy bánik a gyerekekkel, a családjával, de mikor részeg… Haza jön, csúnyán beszél velem, olyan dolgokat vág a fejemhez, amit szerintem nem érdemelek meg. Volt már ré példa, hogy megütött, de rá egy percre, már saját magával kiabált, és az önsajnálat se maradt tőle távol. Nem tudtam mit tehetnék, mellette akartam lenni, addig ameddig csak bírom. Szeretem és ő is szeret, és ez az egyetlen dolog, amiért még mindig mellette vagyok, és nem tudom elhagyni. Sokszor ígérte meg nekem, hogy befejezi, de mindig jött valamit, ami ezt tönkre tette. Pozitívan kelek ki az ágyból, és a fürdőbe libbenek. Fogat és arcot mosok, és egy kis sminket is felteszek. Ma be kell mennem a szerkesztőségbe, leadni az új novellámat. Imádom a munkámat, szabad és könnyű. Harry-nek ma korán kellett bemennie a stúdióba, így halkan felsikítok, mikor meglátom a konyhába. Elmosolyodik és közelebb jön hozzám. Tenyeremet felkaromra vezetem, eltakarva a rajta lévő apró sebet. Átkarolja derekamat, és lágy csókot nyom ajkaimra. Gyomromban lévő lepkék heves csapkodásba kezd, míg agyamban csak egy szó kering: akarom! Hevesen csókolok vissza, de elhúzódik tőlem. Feltűnt neki, hogy nem karom át, pedig mindig ezt szoktam. Karomra néz, de én lesütöm a tekintetem és megrázom a fejem. Elmennék mellette, de derekam után kap, és tekintetét mélyen enyémbe fúrja. Lefejti kezemet a sebről, és rápillant. Ping pong labda nagyságú kékeszöld folt ékeskedik rajta, amit még 2 napja kaptam tőle. Igazából, ez tényleg véletlenül történt, mert meg akartam ölelni, és nem láttam rajta, hogy éppen olyan kedve van, így ellökött magától picit, de nekem nem sikerült megállnom így, megbotlanom és bevernem a kezem. Arcán olyan fajta fájdalom és megbánás fut végig, amit még sose láttam.

-      Rose, én annyira sajnálom!- suttogja, és elhúzódik tőlem. Bátortalanul nyúlok utána, majd vállánál fogva visszarántom. Mélyen szemébe nézek, egy másodpercre se szakítom meg a szemkontaktust.

-      Csak annyit kérek, hogy fejezd be végre! Gyere haza időben, kitérő nélkül és legyél inkább velem! Ha kell, ma veled megyek, és segítek, rendben?- dobom fel az ötlet és kétségbeesetten folyik le egy könnycsepp arcomon.

-      Ma nem megyek dolgozni. Más dolgom van!- kapja el a fejét, és visszamegy a konyhába. Nem szeretek előtte szomorú lenni, de most nem tudtam megakadályozni, hogy ne sírjam el magam. Felrohanok az emeltre, a telefonomat és az irataimat egy táskába dobom, és lemegyek. A konyhába rohanok, mert nagyon szomjas lettem.

-      Hova mész?- suttogja fülembe, és végig csókolja nyakamat. Kiráz a hideg érintésétől, és legszívesebben magamhoz húznám egy csókra, de nem teszem, helyette elhúzódok és válaszolok.

-      El,- adok tömör, de érthető választ. Volt már arra példa, hogy itt hagytam napokra, persze a sajtó azt hitte munka miatt… Harry ilyenkor addig keresett, amíg meg nem talált, majd olyan édesen békített, hogy nem lehetett neki ellen állni. Azután hetekig nem ivott, mert félt, hogy megint elmegyek, akár csak egy napra. Ragaszkodott hozzám, mert tudta, hogy én vagyok az egyetlen, aki megérti. Nehéz élete van, de az a baj, hogy a nagy részét rajtam tölti le. Bevetettem mindent, ami lehetséges még egy boksz tanfolyamra is beírattam, de nem ment el. Nem nézek rá, tudom, hogy akkor nyertügye lenne! Leakasztom az egyik kocsi kulcsot, és zsebre vágom. Harold-nak mostanra esik le teljesen, mit is akartam ezzel kifejezni. Amikor megyek valahová, mindig elmondom, mikor jövök, kivel leszek, de most nem tettem, és ez neki is feltűnt. Hasamat hátulról átkarolja, és szorosan húz magához. Kezeit próbálom lerázni magamról, de lehetetlen kísérletnek tűnik… Nyakamat kezdi csókolgatni, mire leengedem a kezem, nem nyerhetek ellene! Utolsó épp’ gondolatomnál megáll.

-      Hazza szex-el nem lehet mindent megoldani! A seb eltűnik, az emlék megmarad! Szeretlek, de vagy megváltozol, vagy…- harapom el a mondat végét. Nem tudnám kimondani és megtenni se, de tudom, hogy tudja mire gondoltam. Elengedi hasamat, és összekulcsolja ujjainkat. Tétován lépkedek, és ezt meg is unja, ezért ölébe kap, és a nappaliba visz. Leül velem a kanapéra, kíváncsian s szomorúan néz rám.

-      Nem lennék képes leállni vele. Segítségre van szükségem, de elvonóra nem mehetek, ezt te is tudod. Két ember ismer igazából, de az egyiket eltaszítottam magamtól, téged nem akarlak elveszíteni, azt nem élném túl! Mindennél, mindenkinél jobban szeretlek, kicsim, kérlek-, suttogja. Szemeiben könny villan, de természetesen nem sírja el magát. Kétségbeesetten pislog szemeimbe, majd arcát nyakhajlatomba fúrja. Nagy levegőt veszek, majd szaggatottan kifújom. Mind a ketten tudjuk, hogy nem küldhetem el gyógy központba, mert oda a karrierjének, legalább is nehéz lenne onnan megint feljönnie. Együtt, meg tudnánk csinálni, mert erős vagyok, és mellettem ő is az, de ehhez nekem kell feladni a karrieremet. Le kell mondanom arról, amit szeretek. Nem tudom, mennyi időt vesz igénybe, talán hónapokat, rosszabb esetben éveket is.

-      Én feladom az álmom, eltűnök, mint újságíró. Kibírom a pletykákat, rágalmazásokat, de akkor ígérd meg, hogy végig csinálod!- nézek mélyen íriszébe. Nagyot sóhajt, de bólint egyet. Ennyi kell nekem, és már is a lábai előtt heverek

Köszönöm!- suttogja ajkaimba, és lágyan megcsókol. Fizikailag sose bántott igazán, mentálisan annál inkább. Igen, sokszor borultam ki tőke, kerültem a padlóra, de mindig felálltam. Egy igaz barát volt mellettem az ilyen időkben: Taylor. Harry és ő 3 évig jártak, de végül szakítottak. Ők, tényleg meg maradtak barátoknak, mert Tay sokat volt nálunk segíteni, ha Hazza esetleg jobban kiütötte magát a kelleténél, ami lássuk be sokszor elő fordult. Hevesen viszonzom gesztusát, amit egy mosollyal díjaz. Kezét végig simítja, derekamon majd felvezeti melleim között. Elszakadok mézédes ajkaitól és nyakát hintem be csókokkal. Egy másodpercre felpillantok arcára. Szemeit lehunyva tartja, orrán sűrűn veszi a levegőt, fogaival ajkába harap, hogy elfojtsa feltörekvő sóhaját. Nem bírok ellen állni neki, lehúzóm róla márkás pólóját, és magamról is ledobom. Ajkammal már felsőtestét kényeztetném, mikor megszólal.

-      Kicsim- nyög, fel- talán menjünk fel!- motyogja maga elé erőtlenül és vágytól izzó hangon. Bólintok egyet, és derekára ugrok, így visz fel szobánkba. Rendesen meglepődök, amikor nem a hálószobába visz, hanem a fürdőbe. Megengedi a zuhanyt és szó szerint nekem esik. Leszedi rólam a ruhákat, majd messzire dobja őket. Áhítattal néz végig testemen, míg leguggolok elé, lassan kibontom nadrágját. Letolom róla, és amíg ő kilép, belőle én combját puszilgatom, amit sóhajokkal dicsér. Bokszerét rendesen szemügyre veszem, de inkább nem részletezem, egy újabb perverz alsó, maradjunk ennyiben. Ujjamat végig húzom, a dudoron mire felnyög. Gyorsan megszabadítom az utolsó ruhadarabtól, majd behúzom a fülkébe.

-      Mennyi időnk van?- lihegi fülembe. Gyors fejszámolást végzek, és egy kicsit szomorúan válaszolok.

-      30 perc, mert még be kell mennem a szerkesztőségbe!- motyogom. Alig várja meg válaszomat, már is ajkaimnak esik. Egyik kezét összekulcsolja enyémmel, másikkal viszont melleimen kalandozik. Én se tétlenkedek, ujjaimat csípőjénél járatom, hogy még véletlenül se érjek hozzá. A percek csak úgy haladnak előre így nincs időnk semmi jóra, ezért derekára kap, elzárja a csapot, és így pucéron végig megy, velem a folyosón majd megáll a szobánknál. Lábammal berúgom, és egy másodperc erejéig elválok ajkától, hogy levegőhöz jussak. Végig dönt az ágyon, és testét óvatosan rám helyezi. Egy apró csípő mozdítás kell, és elindulunk a teljes kielégülés felé, de megállítom, és összezárom a combjaimat.

-      Állj! Van nálad, gumi?- kérdezem, de felnyögök, mert ujjával megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Először csak épp, hogy bedugja ujja felét, de azután erősen belém erőszakol hármat is.

-      Lenyúlsz, fiók 2 rekesz- suttogja. Amilyen gyorsan csak, tudom, követem az utasítását, és megtalálom a kis csomagot. Hátára fekszik és kaján mosollyal az arcán nézi, ahogy felhelyezem neki. Nem sokáig „matatok” ott lent, amit szóvá is tesz.

-      Na, cica, most miért? Még van,- itt az órára pillant- jesszus, 10 percünk!- motyogja ijedten. Elhúzom a számat, majd ráfekszek, de neki ez nem tetszik, így gurulunk egyet, így én kerülök alulra. Mosolyogva nézek szemeibe, ahol mérhetetlen szerelem és vágy van. Szenvedélyesen hatol testembe, amit egy hangos sikollyal díjazok. Erőszakosan megmarkolja csípőm két oldalát és szó szerint felnyársalja testemet. Felnyögök a fájdalomtól, mert méretétől igen csak feszít ott lent.

-      Bírjad!- parancsol rám, de látom rajta, hogy egy kicsit bűntudata van, ezért lassít és lecsókolja a könnyeket. Miután hozzá szokok méretéhez újra gyors tempóra vált, de már nem zavar mivel hozzá tágultam. Köré fonom lábaimat, karjaimat pedig nyaka köré. Nyakamhoz hajol és szó szerint belém harap. Csípője eszeveszett gyorsasággal mozog, másodpercekkel később farka köré élvezek, de ő még nem ment el.

-      Térdre!- mosolyog rám és lágy csókot nyom számra. Pihegve bólintok és teljesítem a kérését. Hátra feszíti kezeimet és számat nagyra tátom. Méretét erőszakosan gyömöszöli be számba, de már nem zavar, csak örömet szeretnék neki szerezni, mint ahogy ő nekem fél perccel ezelőtt.

-      Gyönyörű vagy kicsim,- suttogja és hajamba markolva, még beljebb erőszakolja magát. Szemeim tágra nyílnak, öklendezni kezdek, de ebben a másodpercben elélvez, és addig tartja ott, amíg le nem nyelem. Bármennyire is erőszakos volt, gyengéd is szokott velem lenni… néha napján!

Boci Poci

folyt.köv.:)