Kmett Fanninak.: Kihűlő szerelem (Harry) 18+

 A barátommal Harryvel mostanában folyamatosan veszekszünk.
Ennek oka egyrészt az, hogy Haz a munkája miatt mindig stresszes és idegbeteg, másrészt pedig, hogy valamiért olyan érzésem van, mintha már nem lenne olyan a kapcsolatunk, mint 3 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk.
Erre gondolva a könnyeim kiszabadultak szemem börtönéből és végigfolytak az arcomon. Én szeretem Harry-t, de nem bírom, hogy minden áldott nap ingerülten jön haza, és ha éppen nem beszél velem lekezelő stílusban, akkor mindenképpen szexelni akar. Ez még nem is lenne gond, ha nem lenne erőszakos. De Harry soha nem gyengéd velem. Mindig vad, akaratos, és nagy ívben leszarja az érzéseimet.
A tegnapi nap már végképp sok volt.  Merev részegen hazajött, és ha ez még nem lenne elég, megpróbáltam segíteni neki bemászni az ágyba és erre ő megütött. Ez már nekem is sok volt, pedig én eddig tűrtem.
Harry már nincs itthon. Kora reggel ment el és egyedül hagyott engem. Én a fürdőben ültem a kád szélén, sírva és készültem arra, hogy összerakjam minden cuccomat és végleg kilépjek Harry életéből, hogy többet ne használhasson szexuális játéknak.
Egyszer csak hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó.
Összerezzentem, mert tudtam, hogy ez mit jelent és most mi fog következni. Én csak sorsomba beletörődve vártam, szorosan összeszorított fogakkal és megfeszült állkapoccsal.
Halk topogás a lépcsőn, Harry körbejárta az emeletet, aztán lassan nyílt az ajtó a fürdőben is.
-Szia...- köszönt halkan, duruzsolva.
Ez meglepett. Általában se szó, se beszéd, szinte rögtön nekem esik, amint meg lát engem. Most viszont elég nyugodtnak tűnt.
-Hello...- szipogtam halkan a könnyeket törölgetve az arcomról.
-Te... te sírtál? - kérdezte és meglepődött arccal mellém lépett és leült a kád szélére.
Én csak ráztam a fejem Harry gyengéden a karjaiba zárt.
-Sajnálom [T\N]. Tudom, hogy mostanság egy gyökér voltam veled és el sem tudod képzelni, hogy milyen mérhetetlen bűntudat gyötör, hogy úgy bántam veled és tegnap... tegnap megütöttelek...- hajtotta le a fejét bánatosan.
-Hát sajnálhatod is, mert elmegyek. Én még életemben nem hagytam senkinek, hogy ennyire megalázzon engem, mint te az utóbbi időben. És nem tűröm tovább. Elegem volt. Megyek, pakolok és elköltözöm. Vége Harry. Én elmegyek -  néztem szigorúan a szemébe, majd felálltam és elindultam kifelé a nagy mosdóból.
-Várj [T\N]! - szólt utánam és megragadta a csuklómat.
Azt hittem, megint bántani fog. Nem mertem megfordulni. Éreztem erős tenyerének szorításán a csuklómon. Lehunytam a szememet és vártam mi lesz. Féltem. Rettegtem, hogy megint meg üt.
-Ne félj! Nem csinálok semmi rosszat - súgta Haz, és nyakamhoz hajolt és belepuszilt.
Egyre gyorsabban lélegeztem és a szívem is hevesen dobogott. Nagyot nyeltem és már kezdett múlni a félelmem. Soha nem volt még velem ennyire óvatos és gyengéd és ez most nagyon jól esett.
Megcsókolt és mint az utóbbi pár percben minden érintése, csókja is lágy és gyengéd volt. Puha ajkai az enyémre tapadtak és nyelve bejutást követelt a számba. Keze lassan végigsimított vállamtól egészen a fenekemig. Nagy keze itt megállt és belemarkolt.
Belesóhajtottam csókunkba és türelmetlenül elkezdtem Haz pólójának az alját huzigálni, jelezve, hogy minél előbb a padlón akarom látni az említett ruhadarabot. Mielőtt lehúztam volna róla a sötét textilt, alatta, egyszer-kétszer végigsimítottam a hasán, aztán egy hirtelen mozdulattal távolítottam el a darabot.
Ajkamat beharapva pillantottam végig testén. Most kívántam őt. Megmagyarázhatatlan gyengédsége annyira beindított és meghatott, hogy nem bírtam magammal.
Harry felkapott, felültetett a mosdópultra és ott csókolt tovább. Szó szerinte le tépte rólam a felsőt és most az inkább megnevettetett, mint megijesztett.
Csípője köré fontam a lábamat és nagyon, nagyon közel húztam magamhoz. Egyszer csak megragadott, felkapott, és bement velem a közös szobánkba. Ledobott az ágyra és fölém emelkedve folytatta a dolgát. Ajkamról lejjebb haladt a nyakamra, és azt végigpuszilva a melleimre. Puszikat adott rájuk, masszírozta és harapdálta őket... Felemelő érzés volt, hogy végre egyszer nem csak megdug és kész, hanem tényleg foglalkozik is valamit azzal, hogy ne csak neki legyen jó.
Hasamat végigpuszilva még lejjebb haladt és végül elért a nadrágom tetejéig. Haz megnyalta a száját és lehúzta rólam a farmert bugyival együtt. Nagyot sóhajtottam, amikor a hűvös levegő végig söpört testemen.
Harry elmosolyodott és dörzsölni kezdett. Én lehunyt szemmel, nagyokat sóhajtva élveztem Harry tetteit és minden apró mozzanatát.
Csípőmet siettetve emeltem meg felé, jelezve, hogy tegye a dolgát.
-Hmm... kis türelmetlen - kuncogott a nyakamba és a belső combomra hintett pici pillangópuszikat.
Hajába túrtam, és közelebb húztam fejét középpontomhoz.
Harry halkan elnevette magát és nyelve heves munkába merült.
-Ahhh!!! - nyögtem fel, amint ujjait megéreztem bejáratomnál, majd lassan feljebb tolta nekem. Szinte lehetetlen volt megállnom egy hangosabb nyekkenést.
Elkezdte ki-be húzogatni ujjait és nyelve még mindig dolgozott.
Ajkamat haraptam és a lepedőt és Harry haját markoltam. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Olyan élvezet kerített a hatalmába, amilyen Hazza karjaiban talán még soha.
-H.... Harry....- nyögtem, amikor már közel voltam. - Kérlek ne folytasd! - sóhajtottam összeszorított szemekkel.
Harry kérdőn nézett fel rám, mire én csak a hátára gördítettem őt és combjai közé helyeztem magamat.
Egy perverz mosoly kíséretében bele néztem szikrázó zöld szemeibe, aztán megfogtam szerszámát, ami már a hasának az alját érintette.
Elmosolyodtam és számba vettem amennyit csat képes voltam. Ez Harryből egy visszafojtott, de még így is elég hangos nyögést váltott ki. 
Nyelvemmel farka hegyén kezdtem el kisebb nagyobb köröket leírni, Harold pedig a hajamba csúsztatta kezét és kissé meghúzta, miközben a torkából egy újabb apró nyögés szállt ki.
Kis kezeimmel combjait kezdtem simogatni, gyengén karmolászni. Egyszer csak Harry elhúzta magától a fejemet.
Zöld szemeit az én barnáimba szegezte és kissé beharapta alsó ajkát. Tudta, hogy ettől a mozdulattól mindig begerjedek, és ez most sem volt másként. Ajkaimat az övére tapasztottam és vadul kezdtük tépni egymás száját.
Hazz a hátamra fektetett és szájával egyre lejjebb kalandozott rajtam. A fülem alatti kis pontnál megállt és oda adott apró puszikat.
-Sajnálom. Tényleg egy rohadék voltam veled. El sem tudom mondani, hogy mennyire megbántam - búgta a fülembe vágytól égő hangon. - Kérlek ne hagyj el! - és metszőfogaival kicsit meghúzta a fülcimpámat.
Felsóhajtottam és miután a fejét magamhoz húztam nyelvemet végigsiklattam alsó ajkán.
-Nem hagylak. De akkor térj észhez! - néztem bele a szemébe könyörgően.
Harry szívogatni és harapdálni kezdte a nyakamat, miközben nagyon lassan belém csúszott.
Én felnyögtem a tempójától. Hozzászoktam, hogy mindent olyan gyorsan csinál és most ez iszonyatosan furcsa volt, de nagyon jól esett, ahogy csinálta. Olyan... gyengéd volt.
Lassú és érzéki mozgásától nagyon hamar közel kerültem a csúcshoz.
Körmeimet Harry hátába véstem és fogamat a nyakába mélyesztettem.
-Mhmmm.... Harry, én....- szólaltam meg, de nem tudtam abbahagyni, mert elkapott az az euforikus érzés, ami ilyenkor a hatalmába kerít. Kicsit felsikítottam az évezettől, ami szétáradt a testemben, de Harry válla tompította a hangomat.
-Áááh..- morgott Harry is és éreztem, hogy belém élvezett.
Izzadt fejét a nyakamba hajtotta és göndör fürtjei csiklandozták a bőrömet, amitől picit felkuncogtam.
-Harry...- kezdtem, amikor kihúzódott belőlem és mellém feküdt.
-Tessék? - kérdezett rám a hangjában boldogsággal és örömmel.
-Én nem maradok - jelentettem ki.
-Mi?! - ült fel Haz.
-Nem maradok veled. Nem leszek egy olyan férfival, aki teljesen kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, hogy mikor van olyan napod, hogy haza jössz és nekem esel és megütsz - ráztam a fejem.
-De... -Haz.
-Nem akarok attól félni, hogy holt részegen állítasz haza. Nem akarok rettegésben élni. És főleg nem úgy, hogy a saját páromtól félek. Harry, én ezt így nem folytatom - ráztam meg a fejemet.
-[T\N], esküszöm, hogy megváltozom és nem kell ezért aggódnod. Ígérem!- fogta meg a kezemet.
-Nem Harry. Elég volt. Tényleg sajnálom, de én már nem tudok megbízni benned - mondtam és könnyes szemekkel felálltam, és elkezdtem öltözködni.
-[T/N], csak egy pillanatra várj! Tudom, hogy, amiket tettem az nem helyes és nem kellett volna, de én ettől függetlenül nagyon nagyon szeretlek, akár elhiszed nekem, akár nem - Harry.
Semmi mást nem mondott, csak fel állt, kutakodott egy kicsit az alsógatyás fiókjában, valamit kivett onnan, de nem láttam, hogy mit, és nagyon közel lépett hozzám.
-[T/N], én ezt már régen oda akartam adni neked, de nem találtam rá megfelelő alkalmat. Most viszont itt van. Nem hagyhatlak elmenni. Túlságosan szeretlek ahhoz, szóval... - és itt előhúzta, ami nála volt. Bennem az ütő is meg állt.
-Ha... Harry ez...
-Gyere hozzám [T/N]! - egy kis, kinyitott ékszeres dobozt tartott a kezében és benne egy hihetetlenül gyönyörű gyémánt jegygyűrűt.
Nem tudtam mit mondani. Fogalmam sem volt, hogy most mit kéne tennem, vagy mondanom. Nehezen kaptam levegőt és a szívem úgy tűnik eldöntötte, hogy eléri a 300 km/h-s sebességet.
-Harry...- csak ennyi jött ki a torkomon....


Remélem mindenkinek nagyon tetszett! :D
-Szikraa.♥