Fájdalmas Búcsú 3. Rész (Niall és Bo) 18+

Fuhh, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik ez a történet, és, hogy ennyire szeretnétek, hogy legyen még egy rész. :)) Nos, akkor itt is van a várva várt 3. rész! Elég tragikus az egész, és talán egy kissé durva, beteges és nagyon perverz is, de méltó befejezést akartam, úgyhogy meglátjuk, hogy Happy End lesz-e :D Jó szórakozást! -Szikraa.♥



Nagyon nehezen fogtam fel, hogy szakítottunk Niallel. Egy napja már, hogy ez történt én pedig azóta folyamatosan zokogok. Rosszabb volt így, mint, hogy hiányzott. Így most teljesen tisztában voltam vele, hogy most jó darabig nem érezhetem a csókját, az ölelését...
Ma este megint elmegy mindenki itthonról.
-Kicsim biztos nem jössz át Lulu néniékhez? - kérdezte anyám.
-Nem. Nincs kedvem öregasszonyokkal társalogni a múltról...- hajtottam le a fejemet.
-Jó. Akkor nem erőltetem. De nekünk meg már mennünk kell. Későn jövünk. Vigyázz magadra kicsikém! Szeretlek - puszilt meg anyám és elhagyták a házat.
Vártam pár percet és egy olyan hangos kiabálás tört ki belőlem, hogy szerintem fél Írország hallotta.
Leültem a nappali közepére a földre és a könnyeim potyogtak. Éreztem, hogy bele fogok őrülni ebbe.
Egyszer csak hangos kopogást hallottam. Letöröltem a könnyeimet, szenvedések árán egy kedves mosolyt erőltettem a fejemre és ajtót nyitottam.
Az ajtóban Niall állt, kissé instabilan.
-Niall...- hatalmasat dobbant a szívem, ahogy megláttam.
-Bo... engedj be oks? - kérdezte, de alig tudott beszélni.
-Niall, te részeg vagy? - kérdeztem csodálkozva. Nagyon ritkán iszik.
-Áhh, dehogy. Full józan vagyok kis szívem...- tette a kezét a vállamra.
Szinte kötelességemnek éreztem, hogy ápolgassam amíg részeg.
-Gyere be! - mondtam és jobban kitártam az ajtót.
Amint megpróbált lépni egyet eldőlt.
-Istenem, Horan! - sóhajtottam és elkezdtem fel állítani.
Amint ez sikerült, Niall berúgta a bejárati ajtót, engem meg a falnak nyomott és nagyon durván megcsókolt.
-Most megbánod, hogy kidobtál! - fenyegetett, én pedig borzasztóan megrémültem.
Niall felkapott és belökött s legközelebbi szobába, ami anyáméké volt. Lelökött az ágyra és kezeimet a fejem fölött tartotta és erőszakosan csókolt.
Én próbáltam szabadulni a szorításából, de nem engedett. Vergődtem alatta és kapálóztam, de szorosan lefogott.
-Állj már le te ribanc! - kiáltott rám, amitől én teljesen sokkot kaptam.
A szemeim könnyesek lettek és nem tudtam felfogni, hogy mit mondott Niall.
Niall szó szerinte letépte rólam a nadrágomat, a bugyimat a pólómat meg a melltartómat is.
-Niall, kérlek... Ne csináld ezt! - könyörögtem sírva.
-Te akartad! - morgott rám idegesen.
Halkan zokogtam és hagytam, hogy Niall tegyen velem, amit akar. Nem mertem ellenkezni, mert ahogy láttam Niall elég agresszív.
-Itt maradj és meg ne merj mozdulni! - utasított, mire ő kiment.
Most már hangosan sírtam és tényleg nem mertem mozdulni. Mondjuk nem is tudtam, mert olyan sokkot kaptam Niall viselkedésétől, hogy ha akartam volna sem tudtam volna megmozdulni.
Ott feküdtem ruha nélkül, sokkos állapotban ANYÁMÉK ÁGYÁBAN...
Niall imbolyogva, meztelenül visszatért egy kígyó uborkával a kezében.
Nagyot nyeltem.
-Niall ugye nem...? - kérdeztem remegve.
-De. Szívtelenül szakítottál velem, telibe szarva az érzéseimet. Most én szívtelenül elintézlek az ágyba, de garantálom, hogy hetekig nem fogsz lábra állni - jött közelebb Niall.
-Niall könyörgöm, ne... - sírtam.
-Nem hat meg a könyörgésed babám. Most nem - mondta keményen és minden előzetes nélkül feldugta nekem a zöldséget. (Fura ezt így kimondani...)
Remegve tűrtem, hogy Niall egy zöldséggel mondhatni megerőszakol. Egyre mélyebbre és mélyebbre tolta nekem és már kezdett nagyon fájni.
-Niall kérlek... Ez már fáj! - nyögtem zihálva.
-Leszarom! - kiabált rám és egy hirtelen erős mozdulattal még jobban feltolta nekem.
Én teli torokból felsikítottam, mire Niall felhajolt hozzám és befogta a számat.
-Kussolj már el! Egyikünk sem akarja, hogy átjöjjenek a szomszédok igaz? - emelte fel kicsit a hangját.
Én csak könnyes szemmel feküdtem és nem reagáltam semmit.
-NEM HALLOTTAM! - kiabálta el magát és kezét a hajamba vezette, összemarkolt egy adagot és meghúzta.-Szóval nem akarjuk, hogy a szomszédok átjöjjenek igaz?? - kérdezett ismét.
-N...nem... - zokogtam.
-Na azért - mondta és gyorsan kihúzta belőlem az uborkát....
Én megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert megszűnt az az éles fájdalom ott lent.
Ám Niall a karomnál fogva felráncigált az ágyról, ő leült az ágy szélére, és maga elé térdeltetett.
-Tudod, hogy most mit kell tenned! - mosolygott gonoszan és ekkor már ágaskodó férfiassága felé biccentett.
Ajkaim remegtek, összeszorítottam a szememet és kezembe vettem szerszámát.
Tétováztam. Nem akartam ezt így megtenni.
-Gyerünk már! - morogta és megint a hajamba markolt és leerőltette farkát a torkomon.
Köhögtem, öklendeztem és alig kaptam levegőt, de Niall-t nem érdekelte.
Ő kezdte el mozgatni magán a fejemet, így nekem beleszólásom sem volt sem a tempóba, sem semmibe.
Néhány kínszenvedéses perc után Niall elélvezett és lenyelette velem váladékát. Aztán bedobott a párnák közé és nekem esett. Hangosan kapkodtam a levegőt és nyögdécseltem kínomban.
Niall fölém hajolt és szinte rögtön belém hatolt. Tövig bennem volt én pedig tehetetlenül sírtam.
-Ké... kérlek....- könyörögtem sírva, hogy hagyja abba.
-Nincs kérlek! - mondta keményen és tolni kezdett.
Mozdulatlanul feküdtem alatta és összeszorítottam a fogsoromat és a szememet.
-Ne mondd, hogy nem élvezed! - morogta a nyakamba.
Igaza volt. Ha hagytam volna magam, és nem küzdök az élvezettel még jól is éreztem volna magam. Csakhogy egy ilyen álltattal nem akarom élvezni a szexet.
Akármennyire is nem akartam, nem sokkal később éreztem, hogy az alhasam feszít és előtörni készül a jól ismert érzés.
-Neee...- sóhajtottam erősen visszatartva az orgazmust.
-De, de Baby! Élvezz csak el! - biztatott részegen Niall.
-De nem akarok... - zokogtam.
Erre Niall felmorrant és még erősebbeket és mélyebbeket tolt rajtam.
Én a lepedőt már-már szaggattam a körmeimmel nem akartam, hogy lássa, hogy egy csöppnyit is élvezem.
Hirtelen Niall egy állatias nyögés mellett belém élvezett. Éreztem, hogy meleg váladéka szétterjed bennem, és szerencsétlenségemre én sem tudtam tovább visszafogni magamat.
Sajnos a testem másképpen reagált Niall tetteire, mint, ahogy azt szerettem volna, így én is elértem a gyönyör szintjére.
Itt valami olyasmi történt, amit még én sem értek. Felriadtam valamire.
Felültem az ágyban és körbenéztem. Niall szobájában voltam. Niall mellettem édesen szuszogott.
Csak egy álom volt. Csak egy rossz álom volt az egész.
-Mi a baj szerelmem? - kérdezett álmosan, a szemét dörzsölve Niall. 
-Hanyadika van? - kérdeztem riadtan.
-Július 20. Miért? - Niall.
Nagyon megnyugodtam. Még van kb egy hónapom, mielőtt itt kell hagynom Niall-t.
-Ígérd meg, hogy sosem fogsz bántani! - kértem halkan könnyes szemekkel az álomra gondolva.
-Persze, hogy nem foglak! Miért bántanálak téged?- ölelt át óvatosan.
-Nem tudom..- ráztam a fejemet és mellkasára támasztottam a homlokomat. - Szeretlek Niall.
-Én is szeretlek Bo...
Ez volt az utolsó, amit hallottam tőle, és mély álomba szenderültem ismét...

Remélem tetszett :D 
Köszönöm a figyelmet! -Szikraa.♥