E. Kriszti - Édes rosszfiú (Louis) 18+

Ma reggel különösen korán kellett bemennem munkahelyemre. Egy nagyon híres banda, az One Direction lesz itt a mai fellépő Sao Paulo -ban. Izgulok, mert nagyon szeretem őket, bírom a zenéjüket és mindannyian rohadt helyes pasik. Főleg Louis, akiről órákat tudnék áradozni, mennyire édes a kócos haja, pajkos mosolya. Milyen szexi borostás arca, kerek feneke, ami annyira markolni való, hogy umm... Elkalandoztam. Pedig nem kellene. De hogy is lehet egy ilyen férfi gondolata mellett, a munkára koncentrálni?

A másik ok amiért szinte pattogok az idegességtől, hogy ez a városuknak hatalmas biznisz. Az One Direction mégis csak egy világhírű banda, és most a mi kis városkánk (najó, nem is olyan kicsi!) az egyik koncerthelyszín. Én az öltözőkért felelek, hogy tiszta legyen és itt minden flottul menjen. Mivel mi megtehetjük, ezért természetesen az összes fiúnak külön öltözője van, így hát öt öltöző helyre rakása nem kis munka. Már végeztem kettővel, mikor zene csapta meg a füleim. Hisz ez a Kiss You. A srácok már itt is lennének? Hát biztos, ugyanis Harry már bele is kezdett. Uram atyám!

- [T/N], kész vagy már az öltözőkkel? A banda hamarabb jött, mint vártuk.

- Nem, én még csak kettővel végeztem.

- Kettővel? Jó, küldök még egy embert, hogy segítsen! – azzal ki is ment a főnököm. Akkor mégis csak itt vannak a fiúk! Ez csodás! Ha gyorsan végzek még meg is leshetem őket.

Dúdolva a dalt, tettem vettem tovább a nagyszobában, mikor vége lett pedig figyelmesen füleltem mi lesz a következő szám. Ekkor benyitott valaki. Lassan megfordultam és… és Louis Tomlinsonnal találtam magam szemben.

- Oh… - nyögött fel Louis, majd jól észrevehetően kidudorodott ott lent. Úristen!

Azonnal elvörösödtem és fejem színét megirigyelhette volna egy paradicsom.

- Ez lesz az öltözőm – közli velem(!) Louis.

- Én csak…

- A munkádat végzed. Nem is akarlak zavarni. Csak egy vízért jöttem – lépett a svéd asztalhoz és elvett egy üveges vizet, majd lecsavarta kupakját és beleivott. Ajkait az üveg köré fogta, majd nagyokat kortyolt. Eszméletlen szexi látványt nyújtott, a gyomrom és lábaim egyaránt beleremegtek. Letörölte a száját, visszacsavarta a kupakot és rám nézett. – Itt dolgozol?

Aprót bólintottam, még mindig totál zavarban.

- És meddig maradsz? Megnézed a koncertet?

- Igen – vágtam rá határozottan, hisz’ ez egyértelmű.

- Szuper! Akkor a koncert végén gyere ide, jó? Biztos beengednek, mert itt dolgozol. Várni foglak – kacsintott, majd kiment. Ott helyben összeestem volna. Mit akarhat tőlem? Miért kell idejönnöm? Miért érdekelte, hogy itt dolgozom –e? Na és miért nyögött fel? Meg a dudor?

Valahol legbelül tudtam az összes válaszra a kérdést, csak nem akartam elhinni. Mikor is lesz vége a koncertnek? 

***

 

Miután elhagytam a stadiont és hazaindultam, hogy valami dögös ruhát vegyek fel a koncertre. Utána pedig ingyen végig nézhettem a backstage –ból az egész műsort, amit imádtam! Azt hiszem, csak fokozódott az irántuk érzett rajongásom.

A koncert után fotózkodni jöttek, amiről már jobbnak láttam lelépni (nem mintha nem szerettem volna közös képet, vagy egy aláírást), így a folyosókon kóricáltam. Ha valaki kérdezte, azt feleltem, hogy a főnököm hívatott ide, így általában békén is hagytak.

Visszasettenkedtem a backstage –hoz, végeztek –e már. Az utolsó lányt láttam odabent, mikor Louis megpillantott és kajánul elvigyorodott. Elpirultam és visszasétáltam az öltözők felé. A cipőm orrát kémleltem, mikor két kéz fonódott a derekamra és kezdett el tolni. Felnéztem „elrablómra”. Louis tökéletes ajkain egy játékos mosoly játszadozott. Puha ajkai annyira hívogatóak voltak, hogy alig bírtam magam türtőztetni, nehogy letámadjam. Fejem mellkasán pihent, illata keveredett arcszesze és ruhájának illatával. Benyitott az öltözőjébe, kis beljebb lökött, majd egy kattanással rögtön be is zárta az ajtót.

Kezeivel derekamat tartotta, fejünk között alig pár centi volt a távolság. Még mindig huncutul vigyorgott.

- Játszani fogunk egy kicsit. Remélem benne vagy – nyalta meg alsó ajkát, amitől majd elaléltam. Válaszra nem várva nyomta száját enyémnek és édes csókban találkoztunk össze. Finoman mozgatta ajkait enyéimen, és olyan isteni érzés volt vele csókolózni, hogy az elmondhatatlan. Nyelve alsó ajkamat bökdöste, mire végre szétnyitottam számat, ő pedig óvatosan, egyre szenvedélyesebben, vágyakozás teljesen csókolt. Lábaival előre indult, engem hátrálásra kényszerítve. A kanapénak ütköztem, ő pedig nyomult tovább előre, csak már nem volt hely, az összes levegőt kiszorította kettőnk közül. Ölébe vett és a kanapé másik oldalára ment, majd lerakott rá, és rám ült, bár semmi súlyát nem éreztem. Zihálva húzódott el tőlem és tapadt a nyakamra, amiket azonnal apró csókokkal kezdte behinteni. Sóhajtoztam, ahogy kezei ruhám alatt cikáztak fel és le, ujjai már kemény mellbimbóimon köröztek melltartón keresztül. Akkor már tudtam, hogy piszkos jót fogok dugni Louis Tomlinsonnal.

Türelmetlenül lekapta rólam a kis nyári ruhát amit magamra vettem. Louis ledöbbenve nézett rajtam végig, én meg totál zavarba jöttem. Oké, talán szándékos volt, hogy fekete csipkét vettem fel, mert titkon azért reménykedtem ebben az egészben.

Louis szemei még jobban csillogtak, közben pedig lassan kikapcsolta a melltartómat és földre dobta. Apró puszikkal záporozott, amik belőlem sóhajt váltottak ki. Nem sokáig cécózott, haladt egyre lejebb.

- Emeld meg a csípőd – súgta, én pedig eleget tettem kérésének, így totál meztelenül feküdtem előtte.  – Uh, de kis kívánatos tested van! – búgta fülembe, ujjai pedig alsó felemnél cikáztak. Lassan és észvesztően jól kezdte dörzsölni csiklómat, tőlem pedig csak egyre hangosabb nyögések és vadabb lihegések tellettek. – Mi is a neved édes?

Nehezemre esett válaszolni, de két nyögés között mégis csak sikerült:

- [T/N].

- Hmm… - hümmögött, majd abbahagyta alsó felem izgatását. Kikapcsolta övét, lerántotta pólóját, és alsójával együtt letolta nadrágját. – Mivel már kibaszottul kívánlak, azért nem szórakozunk többet! – húzott újra magára, és előhalászott valahonnan egy óvszert. Gyorsan és rutinosan görgette fel magára, majd megmarkolta hímtagját és behatolt. Hatalmasat nyögtünk mindketten, a jól eső érzés szétáradt teljesen a testemben. Fejemet hátrahajtottam, szemeim lecsukódtak és élveztem, amit Louis művelt velem. Lassú, de annál mélyebb mozdulatokkal kápráztatott el és nagyon hamar éreztem a bizsergő érzést az alhasamba.

- Uh, Louis… - nyögtem hangosan és kicsit sem érdekelt, hogy bárki meghallhatja, hogy esetleg kirúghatnak e miatt a munkahelyemről, ami azért eléggé rosszul érintene, hisz’ az albérletet valahogy ki kell fizetnem, és el is kellene tartanom valahogy magamat.

De ezt mindet most sutba vághatom azzal, hogy egy világsztárral kurficolok az öltözőjében. Mint már említettem, ez nem nagyon izgat.

- Azt hittem, már sosem fogsz megszólalni. Csak ki tudom csalni belőled. Nyögj nekem hangosan édes! Had halljam a hangod! – döfött egy óriásit, én pedig a nevét sikítva elmentem. – Ez az bébi! – hörögte, és hangosan elélvezett ő is. Sokáig lihegtünk egymáson. Nem akartam gondolni rá, hogy ennek az egésznek mindjárt vége, hogy soha többé nem fogom élőben látni Louis Tomlinsont, hogy pár nap múlva már a nevemet se fogja tudni. Próbáltam nem erre gondolni, de az agyamat elárasztották ezek a gondolatok, és menthetetlen volt az elkeseredett arcom. – Mi a baj? Bántottalak? [T/N], mondj már valamit!

- N- nem, semmi, csak…

- Csak?

- Eszembe jutott, hogy ezek után valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni, és szépen lassan mindent elfogunk felejteni mindketten.

- Jaj, édes, ezen most ne törd a fejed. Gyere, öltözzünk fel. Hazaviszlek – emelt fel és felvette a földről a ruháim. Hálásan rámosolyogtam, majd még mindig remegő kezekkel magamra vettem mindent. Louis is felöltözködött, majd kézen fogott és észrevétlenül távoztunk a stadionból. Elmondtam Louisnak az utat, ő pedig állta a szavát és hazavitt.

- Nem… jössz be? Megihatnánk valamit!

- Nem akarlak elszomorítani bébi, de mennem kell! A számodat szeretném elkérni. Holnap, esetleg, egy randi? – vigyorgott édesen, én pedig azonnal rábólintottam. Leírtam neki a számom, ahogy ő is nekem az övét, majd így szólt: - Aludj jól tündérkém! Holnap hívlak a részletekért! – kacsintott, majd hozzám hajolt egy csókért. Hosszú, búcsúzó, de még mindig ugyanolyan édes csókban részesített, utána pedig az autójába ült és elhajtott. 

Patricia F.