Két tűz között: 4. rész (18+)

Sziasztok! Néhányan talán emlékeztek a Két tűz között című több részes sztorimra. Annak idején egy "trilógiának" szántam, de most megszállt az ihlet, úgyhogy kap még egy részt. Remélem tetszeni fog! xx ~ Orsa

Lassan egy éve, hogy szakítottunk Harry-vel. Nem volt egy hosszú kapcsolat. Gondolhattam volna, hogy a hűtlenségét nem tudja maga mögött hagyni. Nem tudott megállapodni mellettem, így kiadtam az útját. Azóta a viharos éjszaka óta, mikor ordibálva parancsoltam, hogy takarodjon az életemből, nem láttuk egymást. Louis sem nagyon beszél már vele, csak a próbákon és a koncerteken találkoznak, azon kívül teljesen elszeparálódnak. Ez talán részben az én hibám és ha így van, őszintén sajnálom.
Most pedig kissé ittasan sétálok haza egy csajos buli után. A hűvös szellő valamelyest kitisztította a fejemet.
- Hé, kislány!- hallottam az egyik épület falától. Beszélő téglafal? Aligha. Valaki lehet ott. Tudom, hogy veszélyes, de a kíváncsiságom lekörözi az alkoholmámorban úszó agyamat, így odamegyek. Egészen közel járok már, de még mindig nem látom az arcát. Magas, az egyszer biztos. Nem lehet túl idős, így fura, hogy csizmát hord. Extra szűk farmer van rajta, bőrdzsekivel.
- Jó újra látni!- előrébb lép egyet, így már látom az arcát. Harry. Hajpánt tartotta hátra göndör fürtjeit. Dzsekijének feltűrt ujjai láttatni engedték kitetovált alkarját. Lényegesen több a tinta az utolsó találkozásunk óta.
- Mit akarsz?- léptem hátrébb.
- Én? Hiszen te jöttél ide hozzám!- tárta szét karjait. - De ha már így érdeklődsz, elárulom!- húzott közel magához. - Hallgatni fogom, ahogy az érintéseim alatt vonaglasz többért könyörögve!- suttogta. Kitéptem magam a szorításából.
- Azt ki ne találd!- védekezően emeltem magam elé a kezeimet. Megpróbáltam hátrálni, de egyik pillanatról a másikra a hátam a kemény falnak csapódott. Harry teste betakart.
- Miért vagy ilyen távolságtartó?- kérdezte. A nyakamhoz hajolva nedves, pici csókokat hagyott a bőrömön.- Régebben imádtad, ha ezt csináltam! Régebben vágytál az érintésemre!- simított végig a derekamon.
- Az már ré...-kezdtem volna, de ajkai az enyémekre tapadtak.
- Régen szerettél!- mondta, zöld szemeiben könnyek csillogtak. Nem tudom, mi ütött belém, de sürgetőn csókoltam. Biztosan az alkohol tehet erről is. Vagy csak a szerelem, amit még mindig érzek iránta. Teljesen a hűvös falhoz szorít, de hála teste melegének egyáltalán nem fázom. Szétcipzárazom dzsekijét, alatta egyetlen szűk fekete póló borítja felsőtestét. A nyakkivágás mélysége láttatni engedi a két madár tetoválást. Megszakítom édes kötelékünket és nyakához hajolva kezdem harapdálni finom bőrét. Nyelvem kulcscsontjára siklik. Mély sóhajai visszhangzanak a csendes éjszakában. Lehúzza az én bőrdzsekim cipzárját is és ragadozó pillantással nyugtázza a pánt nélküli ruhámat. Nyakamnak esik és újra csókol, egészen a fülemig.
- Húzd le a bugyid!- parancsol halkan. Teljesen beindított, így nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Alsó ajkam beharapva engedelmeskedem, közben mélyen a szemébe nézek. Halkan felmordul, közben kicsatolja szíját. Pattan a nadrággomb, lehúzza a sliccét és már elő is varázsolja tekintélyes műszerét.
- Ugorj!- mondja, miközben karjaimat nyakába akasztotta. Felugrottam, ő elkapott és rögtön belém hatolt. Kicsit fájt ugyan, de csendben maradtam. Combjaimat szorítja, gyors tempóban mozog és a nyakamat harapdálja. Hátam minden egyes lökéssel a falnak csapódik. Ez a pici fájdalom még élvezetesebbé teszi az egészet. Végigsimít nyakamon, mire halkan felszisszenek. Megjelölt! Fogait különösen érzékeny bőrömbe mélyeszti és újra szívni kezd. Egyik keze csatlakozási pontunk felé kalandozik, majd apró nyomást gyakorolva csiklómra hüvelykujjával dörzsölni kezdi.
- Harry!- ordítom.
- Ez az! Így akarom hallani a nevem, mikor elmész!- zihálja. Körmeim tarkójába vésem, csípőmet lökései elé lendítem egészen addig, még meg nem ragad és teljes erejével nem szorít a falhoz. Durvul. Érzem, hogy közel jár, ahogy én is. Egyik kezével hajamat húzza, közben lassít lökéseim. Mély döfésekkel juttat fel a csúcsra.
- Harry!- suttogom. Egyik lábam ernyedten lóg csípője mellett.
- Hangosabban!- döf egy fájdalmasat.
- Ó Harry!- visítom, többnyire fájdalmamban. Érzem magamban forró levét. Kihúzódik belőlem, így kevés a combomra folyik. Gyenge lábaim alig tartanak, a falnak támaszkodva, lehajtott fejjel lihegek. Mondhatni összeszedem magam és felpillantok. Harry távolodó alakját látom. Hirtelen minden fáradtságomat és fájdalmamat figyelmen kívül hagyva indulok meg. Nem utána, nem adom meg azt az élvezetet. Egészen a házig rohanok, ott rátelepszem a csengőre, majd a lépcsőre rogyva sírni kezdek. A bejárati ajtó kinyílik. Louis kócos hajjal, álmosan, egyetlen bokszerben ül mellém. Zokogva elmondom neki a történteket, ő pedig magához húz. Nem tudom meddig ülünk ott néma csendben. Érzem, ennek sosem lesz vége. A két fiú közé rekedtem. Pont annyira nem megy velük, mint nélkülük. Nem tudok tovább lépni.

~ Orsa