R. Réka - Elfeledtetés (Niall) 18+

Sziasztook!:) Hoztam még egy sztorit, mivel az előző eléggé rossz és rövidke is lett, és ezt a visszajelzések is mutatták. Szeretném megmutatni, hogy az csak egy összecsapott munkám volt, amit gyorsan és hirtelen írtam meg, és ilyen az (lásd: lentebb), amikor igazán átélem a törit. Szerintem ez sokkal jobb, és remélem tetszeni is fog! ;)

Jó olvasást!:3

A barátommal két hete szakítottam. Azóta a padlón vagyok. Senkit sem engedek be a lakásomba, nem beszélek senkivel és étvágyam sincs. Utálok mindent ami ő rá emlékeztet, kidobáltam minden cuccomat, ami egy kicsit is kapcsolódik hozzá. Ma is ilyen szelektálós napot tartottam és éppen szüneteltem, mikor csengettek. Tudtam ki az. Nagyon régen beszéltem vele. Én cserben hagytam őt. Viszont ő egyből ugrik, amint valami bajom van. És már megint itt van.

Hiába nem engedtem be senkit, neki azonnal ajtót nyitottam és nyakába borultam.Ő itt van nekem! Neki kiönthetem a szívem! Ő vigyáz rám! Ő Niall Horan. A legjobb barátom csecsemő korom óta. Őt nem zavarja a külsőm. Hogy a hajam kócos, nincs rajtam smink, szakadt pólóban és mackónadrágban állok előtte. Nem érdekli miben vagyok. És én annyira szeretem őt!

- Szia - suttogtam mikor elengedtem. Mosolya legalább olyan cuki volt, mint ő maga. Félre álltam, ő pedig bejött. Levette a kabátját és cipőjét, majd a nappaliba ment, és lepakolta a pultra a kezében hozott holmijait. 

- Hogy vagy? - állt elém és nézett jó mélyen a szemembe. 

Válaszul megráztam a fejem, könnyeim előtörtek, ő pedig jó szorosan a karjaiba zárt. 

- Ne sírj édes, ettől nem lesz jobb. És azért jöttem, hogy felvidítsalak.

Bólintottam és letöröltem könnyeimet. Eltolt magától és szemeimbe nézett.
- Naaaa, nagyon rossz így látni! És nem szabadna annak a szemétnek, ennyire padlóra küldenie!
Niall szavai igazak voltak, nem szabadna ennyire magam alatt lennem. Most pedig ő azért jött, hogy felhúzzon a földről. Azt hiszem, hagynom kéne neki!
- Oké, akkor te most folytasd csak amit csináltál, én meg elrendezkedek a szobádban - fogta meg a zacskókat, majd egy puszit nyomott a homlokomra és felindult. - Ja és nem ér lesni! - kiáltott le.
Tehetetlenül visszafordultam a holmik felé, majd eszembe jutott, hogy épp teát akartam főzni, így a konyhába mentem. Végül egy teát főztem Niallnek, én pedig tejet ittam és Nutellát kanalaztam hozzá. Közben pedig eszembe jutott, két hete péntek. Valentin-napon dobott ki az a szemét. És engem Niall figyelmeztetett mindenre. Még anno öt évvel ezelőtt. Mert mikor megismerkedtem Benjivel, tizenöt voltam. Niall is. Ő tudta, hogy fülig szerelmes lettem Benjibe. Ez nem tetszett neki. Figyelmeztetett, hogy vele csak a poklok poklát fogom megjárni. Persze én egy percig sem hallgattam rá. Önfejű és makacs énemmel, csak Benjit figyeltem és neki minden mozzanatát. Niallt pedig elhanyagoltam. Nem beszéltünk, nem találkoztunk. Azt sem tudtam, hogy jelentkezett az x-factorba. Anyukája mondta el. És persze, mindez miattam volt. Aztán mikor szép eredményt sikerült elérni új barátaival, még kevesebbet találkoztunk. Telefonon hívtuk egymást. Néha- néha.
Aztán most, hogy körülöttem minden ami biztos pont volt az életemben, széthullott. És ő azonnal itt termett. Segít nekem. Nem hagy cserben. Amit én anno megtettem! Szörnyű barát vagyok!
- Niall, van tea meg süti! - kiáltottam fel. Hallottam léptei hangját és meg is jelent a konyhában.
- Köszi - biccentett és beleivott teájába. Aztán pedig fogott egy sütit és belemártotta. Mindig is csodáltam, Niall haspókságát!
- Mit csinálsz odafent? - kérdeztem. Érdekel mit művel.
- Majd meglátod - mosolyodott el édesen, majd közel hajolt hozzám és lepuszilta a szám sarkából a morzsadarabot. - Csoki - vigyorgott és egy utolsó korty után vissza szaladt az emeletre.

---

Egy óra múlva Niall megjelent, széles mosollyal az arcán.
- Mi az? - néztem rá furán, miközben megfogta a kezem és elkezdett a szobám felé húzni.
- Csukd be a szemed! - súgta hátulról a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg. Tettem amit kért és becsuktam szemeim.
- És most?
- Minden rosszat amit tett veled az az őrült... hagyod nekem, hogy elfelejtessem?
Nem értettem mire érti ezt.
- Niall, hogy érted ezt?
- Igen vagy nem?
- I- igen.
Nem válaszolt. Hallottam ahogy matat, majd kezeit a derekamon éreztem meg. Közel húzott magához, én pedig még mindig csukott szemmel vártam mi fog történni. Puha ajkakat éreztem enyéimen. Nem lehet! Niall csókolt meg? De hát miért? És egyáltalán én miért csókolok neki vissza?
Azon kaptam magam, hogy hevesen csókolózok a legjobb barátommal. Kezei szorosan tartottak derekamnál, én akaratlanul is szőke hajtincsei közé túrtam és így húztam közelebb magamhoz. Talpam alatt már nem éreztem a földet, Niall felemelt és az ágy felé hátrált. Amint hátam a puhaságnak ütközött homlokom ráncba szaladt. Niall elhajolt tőlem, az arcomat fürkészte. Körül néztem. Mécsesek, gyertyák, hatalmas csokor rózsa az asztalomon vázában, mellette a kedvenc bonbonom. Körülöttem rózsaszirmok elszórva, előttem pedig a világ legédesebb fiúja feküdt.
- E- ez mind nekem? - suttogtam, szemem pedig könnybe lábadt.
- Mondtam, hogy mindent elfeledtetek veled! Csak engedd meg nekem - simított végig kezemen, majd összekulcsolta ujjainkat.
- Niall... é- én nem tudok mit mondani.
- Nem akarod?
- Erre én még nem vagyok kész. Nagyon sajnálom! - sütöttem le szemeim. Niall felállt és pulóvere után nyúlt. - Niall, ne menj el kérlek! Ez annyira gyönyörű!
- Bocs [T/N]. Hülye voltam amiért rád nyomultam nem kellett volna. Most pedig jobb, ha megyek! - nézett utoljára rajtam végig és sietősen távozott a szobámból. Elcsesztem. Mindent!

-1 hét múlva-

Akkora barom vagyok, de komolyan. Egy hét telt el azóta, hogy Niallt visszautasítottam, ő pedig elment. Niall elég nagy gondolkodni valót adott fel, Benjit pedig teljesen elfelejtettem. Valahol, már őszintén le is szarom. Viszont Niall! Még most is érzem forró csókját ajkaimon, érintéseit magamon. Tenger kék szemeit, duzzadt ajkait. Puha, szőke haját. Aha, hát nagyjából így telnek azóta a napjaim. Álmodozom Niallről. És azt, még mindig nem tudom, hogy mit is akart valójában. Azt mondta, hogy szerette volna elfeledtetni velem amit Benji tett velem. És az ágyban kötöttünk ki, tehát volt valami szándéka, velem. Két lehetőség van. Vagy, arra a pár órára, míg együtt vagyunk és lefekszünk, így felejtet el velem mindent, vagy hosszú távra, a karjaiba von és vigyáz rám. Igazából azt sem tudom, hogy melyik lenne a jobb. Mert mióta megtörtént ez az egész, számtalanszor elképzeltem, hogy mi lett volna, ha nem állítom le. A perverz fantáziám mindig előbújt. És biztos vagyok benne, hogy életem legjobb pár óráját tölteném vele, amit szívesen ismételnék meg többször és többször. Viszont lehet azután, hogy ő elmenne, újra elfogna a depresszió és nem csak a szakítás miatt, de még amiatt is rosszul lennék, hogy Niallel ennyi volt. Mi van, ha ő elmenne, nem akarna többet szexnél, én pedig szépen beleszeretnék. Kell nekem ilyen! És gondolom arról meg már nem is kell beszélnem, hogy Niall, mint az én barátom, újra bearanyozná a napjaimat.
Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá, bocsánatot kérek és bárhogy is lesz, kibékülünk. Házuk előtt toporogtam, majd rátapadtam a csengőre. Most vagy soha!
Niall szőke tincsi tűntek fel először, majd előttem állt ő. Végig néztem rajta és akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra.
- Szia - suttogtam.
- Szervusz [T/N]. Mi járatban?
- Beszélhetnünk?
- Gyere beljebb - állt félre. Mullingari házukban nagy volt a csend ami meglepett, hisz' mióta Niall tesójának megszületett kisfia, azóta sosincs ilyen.
- Egyedül vagy? - tekintettem a nappaliba, miközben Niall lesegítette a kabátomat és egy fogasra akasztotta.
- Igen.
Bementünk a halba, ahol Niall leinvitált a kanapéra és a konyhába ment. Két csésze gőzölgő forrócsokival tért vissza.
- Niall, én nagyon sajnálom ami történt. Nagyon csúnyán viselkedtem! És nagyon megbántam! Kérlek ne haragudj!
Niall arcán egy apró mosolyt véltem felfedezni, majd közel hajolt hozzám és megölelt.
- Nem haragszok. Én is hibáztam, felejtsük el!
Elhajoltam tőle, és gyönyörű kék íriszeibe bámultam, majd szemeim ajkaira tévedtek.
- F- felejtsük el?
- Nem érdemes ezen tovább rágódnunk. Hülyén érzem magam, amiért ilyen hülye voltam - nevetett kínosan.
- Niall, ne! Ne érezd magad hülyén emiatt. Egész héten azon gondolkoztam, hogy mi lett volna ha nem állítalak le és most tiszta hülye vagyok, hogy ezt elmondom, mert nyilván kifogsz röhögni és... - hadartam és észre se vettem, hogy Niall magához húzott és megcsókolt.
- Akkor nem bánod, ha ezt teszem? - súgta fülembe, mire egész gerincemen végig futott a libabőr. Niall a nyakamba puszilt, amitől teljesen elvörösödtem és megráztam a fejem. Újra rám nézett és megcsókolt, lábát átvetette felettem és lovaglóülésben nehezedett rám, miközben a kanapé és közé préselődtem. Kezeim hajába vándoroltak, és meg is húztam a szőke tincseket, ezáltal a számba morgott. Csípőjét nekem nyomta, én pedig ajkaira nyögtem. Dudorával ingerelt, amíg csókcsatát vívtunk. Végül feladta, és amíg csak ízleltük egymást ölébe vett és elindult velem. Berúgta szobája ajtaját, majd vissza és az ágyhoz sétált velem. Óvatosan lehelyezett, elvált tőlem és hátat fordított, valamit keresni kezdett. Felkönyököltem és mosolyogva figyeltem. Halkan szitkozódott, mikor nem találta meg amit keresett. - Maradj itt. Mindjárt jövök - fordult felém és kiment a szobából. Hátradőltem az ágyon és vigyorogva a plafont figyeltem. Hasamra fordultam és belefúrtam fejem Niall párnájába, aminek annyira Niall illata volt. Imádom!
- Maradj úgy és ne less! - hallottam meg bársonyos hangját. Felnevettem.
- Ennek annyira te illatod van.
- Tetszik mi?
Éreztem, hogy vigyorog.
- Nagyon!
Csend telepedett a szobára, vagyis nem egészen, mert hallottam ahogy Niall járkált, majd abba maradt és lesüppedt mellettem az ágy. Niall rám mászott és hajamat kisöpörte a nyakamból és forró csókot nyomott oda.
- Most már kinézhetsz - búgta fülembe. Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Pici gyertyák égtek, odalentről isteni illat szállt fel és nem utolsó sorban a világ legjobb pasija feküdt mellettem. - Oké, és akkor most bepótoljuk amit elmulasztottunk - gyűrt maga alá és kezeit összekulcsolta enyéimmel. - Nem bánod?
- Ezt most komolyan kérdezed?
Niall felkuncogott és megcsókolt. Kezeimet elengedte, felsőm alá nyúlt és a hasamat kezdte simogatni, majd lehúzta rólam azt. Én is lekaptam pólóját és puszit nyomtam mindenhova, ahova engedte.
- Nem- nem, ez most rólad szól! - nyomott vissza és óvatosan megszívta a nyakamat.
- Ah Niall - túrtam a hajába.
- Mmm - morgott a bőrömbe, majd felemelkedett és mélyen a szemeimbe nézett csillogó tekintetével. Lehúzta rólam trikómat, így már csak egy melltartó takarta szemei elől amit akart. A farmeremet is lehúzta és eldobta. - Hmm, de izgató látvány vagy.
- Niall - nyöszörögtem, mikor nekem dörzsölte ágyékát. Lemászott rólam, és lábaim közé furakodott. Megemeltem csípőmet, hogy letudja húzni rólam a bugyimat, ami olyan sorsa jutott mint az előbb a nadrágom és a felsőm. Apró puszikat nyomott a combomra, amivel még jobban az őrületbe kergetett.
- Ni- Niall - sóhajtoztam. - Kérlek!
- De csak mert annyira szép nyögöd a nevem édes! - nyomott egy utolsó puszit, majd ajkai közé vette a csiklóm és megszívta. Felsikítottam az isteni érzéstől, kezeimmel pedig a lepedőt markolásztam. Két ujját bejáratomhoz helyezte és feltolta azokat én pedig ismételten nyögtem.
- Ne hagyd abba! - nyögdécseltem.
- Muszáj lesz édes, nem akarom, hogy így menj el.
- Niall!
Kihúzta ujjait és lenyalta a váladékot.
- Mmm, annyira finom vagy!
Remegő kezekkel nyúltam övcsatjához és pattintottam ki azt. A nadrágját leszenvedtem róla és a többi ruhadarab közé dobtam. Ő eközben levette rólam a melltartót és lágyan szopni kezdte a bimbóm.
- N- Niall, ez így nem fog menni!
- Micsoda? - állta meg és édesen az arcomat fürkészte.
- Nem tudom leszedni rólad a nadrágot, maradj már nyugton - kuncogtam és amennyire tudtam letoltam róla a farmert. Lerugdosta magáról és visszajött hozzám. Lüktető ágyékát éreztem a combomnál, így ujjaimat beleakasztottam boxere oldalába és szép lassan kezdtem lehúzni róla a fekete anyagot. Mikor az is a földre került, megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot és oldalra nyúlt egy óvszerért. - Had csináljam én - súgtam a fülébe, mire kirázta a hideg. Jó tudni, hogy ilyen hatással vagyok rá!
Kivettem a kezéből az óvszeres zacskót és kibontottam, majd ágaskodó szerszámáért nyúltam. Ismételten nyögött, amint hozzá értem és kezembe vettem. Felgörgettem az óvszert, majd kivette kezemből férfiasságát és arrébb tolta combjaimat.
- Kész vagy édes? - simított végig arcomon és csókot nyomott oda.
- Niall, ne kímélj!
Ezzel belém tolta magát ami mindkettőnkből hangos nyögést eredményezett. Lassú, de annál finomabb lökésekkel kezdte, én pedig már most kész voltam. Teljesen kitöltött, én meg még többet és még többet akartam. Kezeimmel átkaroltam nyakát és figyeltem, hogy neki milyen jól esik. Arca teljesen kipirult, szőke haja pedig tiszta borzos volt. Szemeit lecsukva tartotta, szája 'o' alakot formált. Végig nézve rajta fogott el az alhasamban a bizsergető érzés, amitől nyögnöm kellett.
- Niall... - sóhajtoztam.
- Tudom - csókolt meg és lökött egy óriásit, amitől automatikusan kipattantak a szemeim és nagyot nyögtem ajkaira. Ezek után hangosan nyögve ő is elélvezett. Elmondhatatlan érzés volt a karjai közt feküdni, kipirultan és fáradtan. Óvatosan kihúzódott belőlem és feltápászkodott kidobni a használt gumit. Amint nem ért hozzám, máris hiányérzetem támadt. Hosszú perceknek tűnt, amíg kidobta, kezet mosott és visszatért mellém, holott volt pár másodperc. Karjaival újra átölelt, számra puszit nyomott, fejét mellkasomon pihentette. Lehunytam a szemem és felidéztem magam előtt az előbbi fél óra eseményeit. Soha nem éreztem magam ilyen jól még senkivel, mint most. Niall teljesen magába szédített ez alatt az egy hét alatt és ez most csak felerősödött.

Patricia F.