Egy család (Harry) 18+

Ez a sztori annyiból különleges (legalábbis nekem) hogy a kerettörténet sokkal erősebb, mint maga az aktus. Nem tudom, hogy nektek ez pozitív-e, vagy negatív, remélem az előbbi. Jó olvasást! xx

Mikor egy egyedülálló anya hazalátogat a három éves kislányával a szüleihez, nem számít arra, ami velem történt. Igaz, én sem gondoltam, hogy ilyen megeshet a valóságban. Egyik délután a parkban sétáltam az anyámmal és a kislányommal.
- Anyu, nagyi, mikor fog esni a hó?- érdeklődött felváltva rám és anyámra nézve.
- Nem tudom ki...- kezdtem, de nem tudtam befejezni. Megláttam, ahogy ott ül a padon, mint mikor először találkoztunk. Egy nappal sem látszott idősebbnek, mint mikor utoljára láttam. Felénk fordította a fejét. Jaj, ne meglátott! Most mit fogok csinálni? Úristen, felállt a padról és közelít! Itt áll előttem, én meg csak bámulok, mint valami hülye. Anyu egy igen észrevehető mozdulattal hátba bökött, majd közölte, hogy hazaviszi Lena-t. Elköszöntem tőlük, majd továbbra is szemléltem az előttem álló férfit, életem szerelmét.
- Sétálunk egyet? Van mit megbeszélnünk!- beszélt hozzám halkan, rekedt hangján. Bólintottam, majd elindultunk.
- Mese szép kislány. A tiéd?- érdeklődött.
- Igen, a lányom.- feleltem.
- Biztos büszke az apuka.- villantott egy keserű mosolyt.
- Ezt mondd meg te!- csúszott ki a számon.
- Mi?- állt meg a sétálásban. - A lányod...
- A te lányod is.- fejeztem be a megkezdett mondatát. Leesett állal vette tudomásul amit mondtam. Kicsit nyers lehetett az infó.
- Nos, (T/N) azt hiszem, van mit megbeszélnünk! Abban viszont nem vagyok biztos, hogy erre a park a legmegfelelőbb hely!- bökte ki néhány perc kínos csend után. Ezzel egyetértettem. Elsétáltunk a lakásáig.
- Látom néhány dolog nem változott.- mosolyogtam, mikor bent lesegítette a kabátomat. A nappaliban leültünk egymással szemben. Ahhoz képest, hogy mennyi megbeszélni valónk volt, nehezünkre esett megszólalni.
- Először is arra lennék kíváncsi, hogy miért hagytál itt szó nélkül?- nézett rám, fájdalommal telt szemekkel, amitől rögtön elszégyelltem magam.
- Mert nekem fontosabb volt a karriered, mint saját magadnak. Amikor megtudtam, hogy jön Lena, tisztában voltam vele, hogy ott akarod majd hagyni az együttest értünk. Ezt pedig nem hagyhattam! Amióta ismertelek, az éneklés volt a mindened!- magyarázkodtam.
- Tévedsz! Imádok énekelni, de a mindenem te voltál!- csattant fel. Ha éppen nem egy vita alakulna ki éppen, még édesnek is találnám.
- A jelek szerint viszont hamar tovább léptél!- vetettem oda neki. Figyelemmel kísértem az életüket a médián keresztül. Na meg mindig is nagyon jó barátságban voltam a bandatársaival.
- Anyukád nem mondta, hányszor könyörögtem neki, mondja meg, hol vagy?- kérdezte.
- Nem, nem mondta.
- Jó, mindegy, a következő kérdés az, hogy hogyan tudtad eltitkolni, hogy van egy lányom? Jogom lett volna tudni, nem gondolod?- kiabált velem.
- Ne ordibálj velem! Lásd első indok!- feleltem szintén megemelve a hangomat. Mélyen egymás szemébe néztünk. Rengeteg gondolat futott át az agyamon, de hirtelen mind köddé vált, mikor áthajolva az üveg dohányzóasztal fölött megcsókolt. Ujjai hosszú hajamba túrtak. Egy pillanat alatt átlépte az alacsony asztalt, így apró testem a sajátjához szorította. Míg ajkai az enyémeket falták, nehezen, de rendet tettem gondolataim közt. Mi akadálya lenne ennek az egésznek? Szingli vagyok, legjobb tudomásom szerint ő is. Ja, hogy szülők vagyunk, akiknek vannak kötelességeik és viselkedési elvárásaik? Az most nem számít. Újra 18-nek érzem magam, mikor éjszaka a szüleim tudta nélkül átlógtam Harry-hez és ugyan itt egymásnak estünk. Mondanom sem kell, hogy nem jutottunk el az emeletig, megelégedtünk a szőnyeggel is.
- Ugorj!- motyogta a fülembe. Nem tétlenkedtem, karjaimat nyaka köré fonva ugrottam fel a csípőjére, ő pedig megtartott izmos karjaival és felcipelt az emeletre. A szobájába letett az ágyra, én pedig rögtön lerántottam róla a pólóját. Csodálattal néztem végig izmos felsőtestén. Kidolgozottabb, mint valaha. Ajkamba harapva néztem fel rá. Végigfektetett az ágyon és nyakamnak esett. Éreztem, ahogy fogait a bőrömbe mélyeszti.
- Harry, helyes ez egyáltalán?- nyöszörögtem, nagy nehezen ellenállva neki egy kicsit.
- Kit érdekel, hogy helyes-e? Tegyünk úgy, mintha 4 évvel ezelőtt lenne!- kérte, miközben smaragd szemeivel mélyen az enyémekbe nézett. Pillantása, akár egy figyelemre szoruló kisfiúé. Miután a sarokba hajította a felsőmet és a melltartómat, kezeim a lényegre tértek, miközben régi gyakorlat szerint kicsatoltam övét. Egyetlen szál bokszerben állt előttem, illetve majdnem hogy rajtam feküdt. Négy év alatt két férfivel voltam, de egyik sem közelítette meg azt az észbontó tökéletességet, amit Harry produkál.
- Túl vagy öltözve, szerelmem!- motyogta a fülembe. Elektromosság kúszott végig a gerincemen ettől a 4 szótól. Csípőmet az övéhez nyomtam, mire egy halk sóhaj szaladt ki az ajkai közül. Mikor végre megszabadított nadrágomtól, akaratosan felnyögtem. Kezét becsúsztatta a bugyimba és figyelmeztetés nélkül kezdett két ujjal pumpálni.
- Harry! Nem vagyok már 17 éves! Ne szórakozz velem!- könyörögtem, mire vigyorogva kihúzta alig használt ujjait és leszopogatta róla a kevés nedvességet. Lerántottam bokszerét, ezzel kiszabadítva a "vadállatot" börtönéből. Rámarkoltam szerszámára és gyorsan verni kezdtem.
- Uh, baby!- nyögte. Jó régen érinthették így. Egy ideig hagyta, hogy kínozzam, majd elhúzta csuklómat lüktető ágyékától. Ajkamba harapva néztem egy rövidke percig, ahogy magát kényezteti. Már ettől úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elmehetek. Eddig lehunyva tartott szemeivel rám nézett és egy rosszfiús mosolyt követően belém hatolt. A fülébe nyögtem, mikor éreztem, hogy tövig bennem van.
- Mindent bele, Styles!- karmoltam végig a hátát. Hallgatott az utasításomra. Emlékeim szerint legjobb teljesítményét hozva juttatott egyre közelebb a csúcshoz. Le a kalappal előtte, sokáig tartotta az eszeveszett tempót, de miután kisöpörtem néhány izzadt tincset a homlokából, helycserére ösztönöztem. Hátára fordult, húzott engem magával, így nem váltunk el egymástól. Mellkasára támaszkodtam és tekintetem mélyen az övébe fúrva elkezdtem mozogni. Vele ellentétben én lassan, érzékien csináltam. Kezét levezette kettőnk közé. Hüvelykujjával kezdte dörzsölni a csiklómat, mire visítottam egyet. Szabad keze felváltva szorongatta a combomat és a derekamat. Lehajoltam hozzá egy gyors csókért. Beleharapott alsó ajkamba és meghúzta, ahogy elhajoltam tőle. Ujja újra gyors, körkörös mozdulatokat végzett idegközpontomon. Belemartam puha bőrébe, miközben hátravetett fejjel gyorsítottam a tempón. Megéreztem alhasamban azt a bizonyos érzést.
- Harry!- nyögtem.
- (T/N)!- lökött egyet felfelé. Fáradtan mellkasára borultam, miközben elmentem. Ajkaink egy apró csókban értek össze, majd kihúzódott belőlem és maga alá gyűrt. Végignézhettem, ahogy kiveri magának, majd a hasamra élvezett. Egészen izgató látvány, mikor egy angyal segít magán. Percekig csak egymás karja közt csókolóztunk, ruha nélkül. Miután mindketten összeszedtük magunkat felöltöztünk.
- Van esélyünk, hogy családdá legyünk?- kérdezte halkan Harry.
- Rajtad múlik!- feleltem.
- Szeretnék bepótolni mindent, amit elszalasztottam!- húzott közel magához.
- Reméltem, hogy ezt mondod!- motyogtam ajkai közé. Kocsiba pattantunk és elfuvarozott anyámék lakásához. Bementünk. Lena a nappaliban játszott éppen.
- Itt maradsz egy pillanatig? Beszélek anyámmal!- néztem fel Harry-re.
- Persze, menj csak!- engedte el kezemet, miután megcsókolt. Anyut a konyhában találtam. Vázoltam neki, a továbbiakat. Összességében örült. Mindig is kedvelte Őt. Ahogy mentünk vissza a nappaliba, megálltunk egy pillanatra hallgatózni.
- Te szereted az anyukámat?- nézett fel hatalmas zöld szemeivel kislányom az apjára. Édesek voltak így együtt.
- Nagyon!- felelte mosolyogva.
- Akkor én is szeretlek!- ölelte át Lena Harry lábait. Leültem közéjük a kanapén és az ölembe vettem lányomat. Elmondtam neki, hogy együtt vagyok az apjával és hogy mostantól egy család leszünk.
- Akkor lehet majd kis tesóm?- érdeklődött csillogó szemekkel.
- Meglátjuk!- nyomott egy puszit a homlokára Harry. Ahogy körbenéztem a nappalin, eddig ismeretlen melegség járt át. Harry mellettem játszott a lányukkal, anyám mosolyogva nézett minket, apám pedig éppen hazaért. Örült ő is az egymásra találásunknak. Nos, én is!

~Orsa