Igaz, már hozzászoktam ehhez, de ez most egy sokkal nagyobb vihar. Az eddigi legnagyobb az évben és még csak nyár eleje van.
Nem tudok aludni a hangos mennydörgések és rémisztő villámok miatt. Csak fekszem a laptopom előtt és chatelgetek a barátaimmal. Hajnali háromnegyed négy van és én még mindig fent vagyok. Igazából nem is vagyok álmos.
Éppen a tévét bámultam, miközben vártam, hogy egy barátnőm válaszoljon, amikor reccsent egyet a tévé, és elment a kép. Erre fél másodpercre egy hatalmas dörgés jött, amitől talpra ugrottam. Egész testemben remegtem. Már a sírás kerülgetett. Nem jutott más eszembe, minthogy felhívjam a barátomat, Liamet.
Felkaptam a telefonomat és azonnal hívtam is. Három csöngés után Liam felvette és édes kómás hangját hallottam meg. Remegésem szinte rögtön alább hagyott.
-Szia [T/N]. Mi a baj? Miért hívogatsz az éjszaka kellős közepén? - kérdezte.
-Liam - kezdtem, de a hangom annyira remegett, hogy képtelen voltam szabályozni. Megköszörültem a torkomat, nyeltem egy nagyot és folytattam, már picit biztosabban.- Nem tudsz átjönni? Nagyon félek - mondta, de a hangom ismét remegni kezdett és elcsuklott, ahogy egy újabb dörgést hallottam.
-Öhm... Hát megoldhatom - habozott Liam.
-Kérlek, kérlek kérlek kééééérlek! - könyörögtem.
-Jó, oké! 15 perc és ott vagyok oké? - hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ugráltam és letettük.
***
2o perc is eltelt már, de Liam sehol. Éppen, amikor újra emeltem volna fel a telefont belépett valaki az ajtón. a sötét szobában azt hittem, hogy megáll a szívem, de aztán kirajzolódott Liam alakja és megnyugodtam. Azonnal odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.
-Liam - suttogtam a mellkasába, amin keresztül hallottam rettentően gyors szívverését.
-[T/N] ne félj, itt vagyok! - ölelt ő is meg engem.
-Most már nem félek - rebegtem csöndesen és felemeltem a fejemet egy csókért, amit meg is kaptam.
Abból az egyetlen csókocskából hosszú, csókcsata kerekedett és mire észbe kaptam már ruha nélkül voltunk a földön.
Liam felfeszítette a fejemet és a nyakamat harapdálta, de nagyon vadul. Legalább, mint aki 2 hete nem volt nő közelében.
Nos, ez csak félig igaz, mert egy hete jöttem haza egy nyaralásból a barátnőimmel és az alatt az egy hét alatt nem igazán volt időnk ÚGY együtt lenni, hisz' Liamnek ugye ott van az a nagyon híres munkája én pedig szintúgy elfoglalt vagyok.
Liam lejjebb haladt és a melleimmel kezdett el foglalkozni. Én halkakat nyögtem a munkálataiba. Ahogy szívta, puszilgatta és nyalogatta melleimet, az mindig is természetfeletti érzésnek bizonyult számomra.
-Remélem édesem nem baj, ha most nem szórakozunk - morogta Liam a mellkasomba.
-Egyáltalán nem bánom - ráztam a fejemet és vártam, mit fog Liam csinálni. Na nem, mintha nem tudtam volna...
Liam egyik keze végigsiklott az oldalamon, a combomon, egészen a térdemig, onnan pedig vissza. egy párszor eljátszotta még ezt, aztán egy hirtelen erős mozdulattal kegyetlenül tövig belém hatolt.
Ordítani tudtam volna hosszú méretétől, de nem tettem, mert tudtam, hogy akkor csak azt érném el, hogy mindent abba hagy. Helyette inkább körmeimet Liam hátába vájtam, fogamat pedig izmos vállába mélyesztettem.
Lassan tolni kezdett, majd egyre vadabbul és gyorsabban tette a dolgát. Egyik kezével mellettem a parketta padlón támaszkodott, másikkal pedig végigsimított az arcomon, ezzel szinte kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. Féloldalasan elmosolyodott és megcsókolt ajka égette az enyémet és keze, ami eddig az arcomon időzött most lekúszott a mellemre és azt markolta, miközben egyre keményebben tolt és nyögéseink is egyre inkább betöltötték az egész csöndes szobámat.
Éreztem az az elképesztő földöntúli érzést az alhasamban, amely egyre inkább kezdett eluralkodni egész lényemen.
-Liam... - jeleztem neki.
-Még egy picikét tartsd! - kért szelíden mégis agresszívan.
Az ajkamba haraptam és próbáltam nyöszörögve türtőztetni magamat.
-Most! - Liam.
Erre elengedtem magam és Liam nevét sikítva adtam át magam a gyönyörnek.
-Ahhhhh - morgott Liam és éreztem, ahogy meleg nedve szétterjed bennem.
Végül pihegve döntötte a homlokomnak homlokát Liam.
-Ezért megérte felkelni az éjszaka közepén - heccelt Liam.
-Én pedig abszolút megfeledkeztem arról, hogy miért is hívtalak át - kuncogtam.
-Szeretlek - Liam.
-Én is. Nagyon - mosolyogtam és megcsókoltuk egymást.
Valahogy felkerültünk az ágyamba és ott aludtunk tovább...
Remélem tetszett! xx-Szikraa.♥
Úristem imádom:)
VálaszTörlésUi: am tudtokmerről?NAGYON FONTOS!
http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html