Általában a gyengédebb sztorikat részesítem előnyben viszont most megpróbálkozom valami vaddal. Nem tudom mennyire fog sikerülni megírni, de remélem tetszeni fog! :)
-Leszarod mi van velem, érted? Leszarod. Nem foglalkozol azzal, hogy én mit érzek. Akármi történik mindig csak én vagyok a rossz de te azt nem fogod fel, hogy nekem mennyire rosszul esnek néha azok a dolgok, amiket a fejemhez vágsz. - ordítottam Liammel, aki ismét engem hibáztatott egy olyan dolog miatt, aminek semmi értelme nem volt.
-És te azzal tisztában vagy, hogy nekem, hogy esik mikor teljesen érdektelen vagy velem? Sokszor azt érzem már nem is szeretsz és csak kényszerből vagy velem. - ordított vissza.
-Ó tényleg? Megmutatom én neked mennyire vagyok érdektelen. - mondtam és az ágyra löktem, majd a csípőjére ültem és ajkainak estem.
Erősen fogaim közé vettem puha, duzzadt ajkait és meghúztam azokat. Hatalmas kezei combomat simogatták majd fenekemre siklott keze és erősen megmarkolta.
-Ohó, nagyon nem fogsz hozzám érni. - haraptam ismét szájába mire fájdalmasan, de mégis szenvedéllyel telien felnyögött.
Az ágy melletti kis szekrényből elővettem a bilincset, amit még néhány hete Liamnek szántam meglepetésként.
-Mi a szar? - nézett rám tágra nyílt szemekkel, miközben kezeit az ágytámlához bilincseltem.
-Mondtam, hogy nem fogsz hozzám érni. - haraptam be ajkamat, amivel tudtam, hogy teljesen az őrületbe kergetem.
Lehajoltam hozzá, nyelvem csatára hívta az övét; döntetlen lett.Áldottam az Istent, hogy Liam otthon általában csak egy melegítőben szokott lenni póló nélkül így még véletlenül sem kellett eloldanom a kezét. Hegyes körmeimet végig húztam izmos mellkasán, amitől arcizmai megrándultak. Ajkamba haraptam így elfojtva önelégült mosolyomat. Megállás nélkül karmoltam és simogattam mellkasát, aminek köszönhetően hol halkabb hol pedig hangosabb sóhajok hagyták el Liam száját. Alsó ajkamat végig húztam kidolgozott, kockás hasán. A szürke melegítője volt rajta egy fekete Calvin Klein boxerrel, aminek a teteje kilátszott a nadrágból. Imádtam ezt a kombót. Nyelvemet végig húztam boxerja felett, mire élesen szívta be a levegőt. Tovább kínoztam és nadrágon keresztül kezdtem puszilgatni. Kezemet kemény férfiasságára tettem és simogatni kezdtem - még mindig nadrágon keresztül.
-Ne szórakozz velem! - amúgy is mély hangja még mélyebb lett a vágytól, amit én keltettem fel benne. - És engedj el! - parancsolt rám de én mintha meg sem hallottam volna, folytattam tovább édes kínzását. - Esküszöm, ha nem engedsz el most azonnal úgy elintézlek, hogy egy hétig nem fogsz tudni lábra állni.
Mondatától végigszaladt a hideg a testemen. Egy hirtelen mozdulattal rántottam le róla a szürke és fekete darabot egyszerre, majd lassan - tartva a szemkontaktust - a számba vettem. Láttam, ahogy keze automatikusan ökölbe szorul és testében minden egyes izom megfeszül. Lassan de minden tudásomat bevetve kergettem az őrületbe. Felváltva szitkozódott és sóhajtozott, miközben folyamatosan próbálta kiszabadítani a kezét. Tisztában voltam azzal, hogy mennyire szeretné az ujjait hajamba temetni és gyengéden meghúzni tincseimet, ahogy szokta. A rosszabb dolog viszont az volt, hogy én is azt akartam, hogy ezt tegye. Kezem fel alá siklott hasán, Liam pedig egyre türelmetlenebbül kezdett fészkelődni. Csípőjét néha meg meg emelte, mire még mélyebben vettem számba.
-Engedj már el! - szinte már ordított, amitől kissé megrezzentem.
Abbahagytam, amit csináltam és hasa aljára ültem. Elővettem a kulcsot ugyanabból a fiókból, amiből a bilincset is. Ahogy kicsatoltam a bilincset és kiszabadult a keze, felült. Mellkasa teljesen az enyémnek feszült, hatalmas kezei pedig olyan erővel markolták meg fenekemet mint még soha. Ajkaimhoz préselte sajátját és eddig - azt hiszem - minden elfojtott vágyát beleadta abba a csókba. Harapta, tépte ajkaimat. Csípőm kicsit lejjebb csúszott és önkéntelenül is előre hátra kezdtem mozogni mire hangosan felmordult és maga alá préselt. Egy mozdulattal szinte letépte rövidnadrágomat bugyimmal együtt. Indulatosságától meg sem tudtam szólalni.
Minden óvatosság és gyengédség nélkül hatolt belém, amitől szabály szerűen felsikítottam. Szemei még a szokásosnál is sötétebb voltak, miközben gyengédséget nem ismerve lökött. Képtelen voltak bármilyen hangot is kiadni, csak összeszorított fogakkal tűrtem durva mozdulatait. Kiakartam készíteni, én akartam húzni Őt de azt nem hittem volna, hogy képes lesz ilyesfajta durvaságra. Nem akartam szólni neki. Láttam, ahogy kezei fejem mellett a párnát szorítják, tudtam, hogy Ő élvezi, nekem pedig nem kellett több.
Próbáltam elengedni magam ás átadni magam az érzésnek. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, mikor Liam teljesen megfeszült felettem és elélvezett. Néhányszor még előre döfte csípőjét, majd kihúzódott belőlem és lefeküdt mellém. Én még mindig mereven feküdtem, mire felém fordult. Végig akart simítani arcomon de ellöktem a kezét.
-Mi a baj?
Felkeltem az ágyról, kerestem egy másik alsóneműt és egy nadrágot majd előszedtem a bőröndömet és pakolni kezdtem.
-Mégis mit csinálsz? - ült fel Liam.
Arcán kétségbeesést és idegességet láttam.
-Pakolok aztán elmegyek.
Magára kapta boxerjét és próbálta megakadályozni pakolásomat, de nem sikerült neki.
-Kérlek!
-Liam, hagyj! Eddig is tisztában voltam azzal, hogy nem törődsz velem. Azzal, hogy nem érdekel mi van velem. De az, ami tíz perccel ezelőtt történt csak még jobban meggyőzött ebben.
-Kérlek, ne! - fogta meg karomat, de ismét ellöktem.
-Szeretlek Liam, de én ezt nem viselem el...sajnálom.
Va, végem. Nem tudom miért "szomorítom" el a sztorijaim végét..
de remélem azért tetszett..:)
Jennii.