Liam és én már jó ideje együtt vagyunk, de újabban kezdem azt érezni, hogy kezdünk elhidegülni egymástól. Én még mindig nagyon szeretem, de valahogy... nem is tudom...
Hát kezdjük az elejétől.
Egyik délután, mikor Liam otthon volt leültünk beszélgetni..
-Liam, miért van az, hogy... hogy már nem vagyunk egymással olyanok, mint rég? - kérdeztem és nehezemre esett kimondani ezt az egy mondatot.
-[T/N], nagyon hosszú ideje vagyunk már együtt. És... most jó is, hogy ezt szóba hoztad, mert... egy ideje úgy döntöttem, hogy el akarlak hagyni. Szeretlek, nehogy félre értsd, de úgy érzem magam, mint valami... nem is tudom... sokszor hallom vissza, hogy váltanom kéne. És elgondolkoztam ezen és igaz. Tényleg tovább kell lépnem. Le kell zárnom az életemben ezt a fejezetet. Sajnálom - nyomott egy pici csókot az ajkamra és felment az emeletre.
Én szinte sokkot kaptam. Mozdulni sem tudtam és levegőt is nehezen kaptam. Magam elé meredtem és próbáltam nem sírni. Mélyeket lélegeztem és remegés járta át a testem.
Hallottam a bejárati ajtó nyílását. Felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam Liamhez.
Ő gyors lépteim hallatán megállt és vissza fordult.
Én erősen megöleltem, amit oda értem hozzá.
A könnyeim előjöttek és hangos zokogás tört elő a torkomból. Éreztem, ahogy Liam megpróbál eltolni magától a csípőmnél fogva, de gyenge próbálkozása kudarcba fulladt. Aztán vaskos karjai viszonozták az ölelésemet.
-Kérlek Liam! Ne hagyj el kérlek, kérlek, kérlek! Bármit megteszek, csak ne hagyj el! Könyörgöm - zokogtam a vállába.
Liam arca egy pillanatra elhúzódott, majd közvetlen közel volt ajka az enyémhez, szemei félig csukva voltak.
-Mi mást tehetnék? - kérdezte halkan, miközben telt ajkai az enyémet súrolták.
-Maradj velem! - néztem fel rá könnyes szemekkel.
Kemény, de sajnálkozó pillantása egy másodperc alatt vált gyengéddé és szeretetteljessé.
Ez után már csak annyit éreztem, hogy ajkai az enyémen voltak.
Beljebb tolt a házban, lábával maga mögött erősen berúgva az ajtót.
A falnak nyomott, ajkai elváltak az enyémtől és a szemembe nézett.
-Nélküled nem bírom. Te vagy az életem. És tudom, ez most kicsit elcsépelt lesz, de belebetegednék, ha itt hagynál - suttogtam lesütött szemmel.
-Szeretlek - emelte fel a fejem és újra megcsókolt.
Vad csókcsata közben Liam pólóját markoltam és igyekeztem leszedni róla. Mikor ez sikerült Liam elmosolyodott.
A szobánk fel kezdett tolni, majd mikor bent voltunk én löktem le őt az ágyra és ölébe helyezkedve csókoltam őt.
Liam szó szerint letépte rólam a felsőt. Nem értettem, honnan van ennyi erő benne, de lehetséges, hogy a túlzott szexhiány és tesztoszteron okozta.
Simogatások és csókok közepette vetkőztettük egymást a lehető leggyorsabban.
Liam maga alá gördített és ajkával lejjebb haladt testemen.
A nyakamon talált egy pontot, amit kiválóan szívogathatott. Miután valószínűleg hatalmas vörös foltot szívott rá még lejjebb haladt ény duzzadt ajkai és forró nyelve a hasmon játszottak.
A pulzusom az egekbe szökött és a mellkasom egyre egyenletlenebbül mozgott fel és le.
Liam közben elért a középpontomig, amit bugyin keresztül kezdett el simogatni. Tevékenykedéseit egyelőre halk nyögésekkel és sóhajokkal kísértem.
-Kérlek ne szórakozzunk! Vágjunk bele a közepébe a dolgoknak! - nyögtem, mire Liam felkuncogott.
-De türelmetlen valaki - vigyorgott kajánol, amjd felkúszott hozzám és megcsókolt.
-Igen, türelmetlen vagyok, mert rohadtul régen csináltuk már és kurvára hiányzol - húztam ismét magamhoz az arcát és percekig csókcsatáztunk.
Aztán mikor elegem lett a hátára fordítottam Liamet és a csípőjére ültem. Kigomboltam és lehúztam róla a nadrágját, majd Liam ismét átvette az irányítást.
Fölém kerekedve csókolt, majd egy váratlan mozdulattal belém tolta magát. Én hangosat nyögtem ahogy minden négyzetcentiméteremet pontosan és hiánytalanul kitöltötte.
Felső fogsorom metsző fogait Liam vállába mélyesztettem, mert már annyira elszoktam rendkívüli méretétől, hogy a mostani együttlétünk egyelőre fájdalmasnak számított.
Liam türelmesen megvárta, hogy kissé enyhüljön a fájdalmam, amit pénisze okozott. Mikor már kevésbé volt fájdalmas az arckifejezésem Liam lassan kezdett mozogni bennem.
Minden egyes lökését apró nyögésekkel, vagy hangos sóhajokkal jutalmaztam. Liam szeme végig az enyémet pásztázta.
Egyre gyorsabb mozgással vitt engem és magát is közelebb a csúcshoz. Mellkasom egyenletlen, gyors mozgással emelkedett. Liam, hogy felerősítse bennem az élvezet édes, utánozhatatlan érzését, a nyakamat kezdte puszilgatni és szívogatni. Célját sikeresen elérte ugyanis egyre hangosabbakat nyögtem, és éreztem, hogy az alhasamban a feszítő érzés egyre erősebben fejti ki hatását.
-Hmmm.... Liam... - nyögtem a vállába.
Ő csak összekulcsolta egy kezünket és alsó ajkát beszívva csukott szemmel lökött egyre erősebbeket.
Két szemöldöke kötött rácocska keletkezett a nagy koncentrációtól. Erre elmosolyodtam és a kezemet a hajába csúsztattam. Adtam neki egy csókot, de már nem bírtam tovább és elmentem. Két tolással később Liam is belém ürítette magát.
Pihegve hajtotta a nyakam hajlatába a fejét én pedig adtam egy pici puszit a füle alatti puha bőrre.
-Nem hagylak el Történjék bármi, soha nem hagylak el - nézett a szemeimbe.
-Meg is ígérnéd? - kérdeztem játékosan.
-Az égre is megesküszöm, ha szeretnéd - Liam.
-Nem kell, hogy esküdözz. Tudod, hogy vakon megbízom benned - feleltem egyszerűen.
-Tudom. És nagyon nagyon szeretlek - csókolt meg.
-Én is Liam. Én is - erősítettem meg az amúgy is egyértelmű érzéseimet szavakkal is.
És ez egy nagyon jó este volt...
Remélem tetszett! xx
Sajnáljuk, hogy nem nagyon írunk új részeket, de mindenki nagyon elfoglalt. én most mentem 8-ba és már első héten iszonyatosan sok tanulnivalónk és házink van. Már jópár sztoriba belekezdtem és igyekszem őket befejezni!
xxSzikraa.♥*